Bejegyzések

Húson innen és túl

Már látom magam előtt, hogy Édes Jó Anyám két kezébe temeti állát, közben jobbra-balra billenti fejét, és halkan maga elé suttogja: Édes gyermekem, miért csinálod ezt magaddal!!! De csak azért, mert ő már tudja a címből, hogy mi következik. Azt történt ugyanis, hogy egy orvossal lezajlott érdekes hangvételű beszélgetés, majd egy nehezen álombahajló éjszaka után úgy döntöttem, hogy vegán életmódra váltok. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a hús és hústermékeken kívül tojást és tejet sem fogyasztok ezentúl. Péter elfogadta döntésemet, még ott az ágyban, persze taktikus volt a hely és idő, mert mit vont volna az maga után, ha azt mondja: na de minek?!... csak annyit kért tőlem, hogy ezt ne azonnal indítsam, hanem éljük meg a maga sonkás, kolbászos, zsíros valójában otthon a Húsvétot, és majd itthon a magunk kis csendességében...nem hiányzik sem az ő sem az én anyukámnak, hogy azzal toppanjunk haza a nagy feltámadásra, hogy én meg nem eszem meg, amit főztek.  És igen, ennek keretén belül volt...

Egy hétvége a tengerentúlon

Beszélek az otthoniakkal, hogy mit csinálok a tengerentúlon hétvégén. Mondom, vásárolok. Biztos nehéz elhinni, hogy egy férfi egész nap ezt csinálja. Pedig nem áll messze a valóságtól. Hogy hihetőbb legyen, elmesélem a mai epizódot. Életem párja, még utazás előtt: Baba, hozzál már egy pizsamát, egy ilyen pöttyös pizsamát a “gepből”, amiből a múltkor is vettem. Apa Amerikába el. Persze a vásárlás első körében elfelejtettem, úgyhogy maradt a második körre. Autózok 15 km-t, bemegyek a boltba. Láttál már engem ruhaboltban vásárolni? Első reakció: jaj, hol vagyok? Csupa női ruha. Akkor biztos ez a nőiruha-osztály. Jaj, de hogy néz ki egy női pizsama? Némi keresgélés után találok néhány fehér-rózsaszín csíkos darabot. Lehet, hogy ez az? Van mellette nadrág is, külön. Bár arra a pöttyösre emlékezetből egyáltalán nem, de legalább egy rabruhára hasonlít. És különben is bugyik vannak mellette, tudja a franc. Kérdezzük meg az eladót. Eladó kedvesen visszavisz ugyanoda, ott vannak. Továbbra sem pö...

A süti, a süti, a süti

Az alábbi levelet a Testvéremnek és Édesanyának szántam, ám sokan reklamáltak, hogy nem írok mostanában, ezért gondoltam, megosztom: Sziasztok, Már kétszer nem sikerült jól a Juci féle meggyes süti. Fogalmam sem volt, mi a fene baj van, mindent úgy csináltam, ahogy leírtam. Aztán eszembe jutott, hogy a tesóm tepsije jóval kisebb, mint az enyém. Lehet az van, hogy a légisességéhez megfelelő magasság is kell... na fogtam magam, és a barátoktól kapott egy kiló meglehetősen savanyú szilvát felkockáztam és beszórtam fahéjjal, de nem szórtam rá cukrot. Mert azt minek.  Megkevertem a masszát, egy kb akkora méretű tepsibe tettem, mint a tesómé, jól megtömtem a szilvával, majd kimentem falevelet söprögetni. Majd rájöttem, hogy meg kellene nyesni a szomorúfűzet is. Aztán gereblyéztem. Aztán megszomjaztam. A házba lépve nagyon kellemes illat fogadott........... nahát, Noémi süt valamit??? Majd rá kellett jönnöm, hogy ÉN sütök!!! Kikaptam a tepsit és pont, de pont a legjobb pillanatban. Még ne...

Tél ide, tél oda

Kedves hallgatóink - kik saját hangjukon kénytelenek bennünket hallgatni - tisztelt közönségünk, valamint rég elfeledettnek hitt barátaink! A Dornbach Dokumentum stáb örömmel adja át szemelvényeit a télről. Kérjük fogadják szeretettel! Amikor a rózsaszín ködben elhangzott, hogy szeretett kis házikónkkal kapcsolatos minden feladat bennünket terhel, még nem láttuk a valóság rettenetes hólapátját. Sőt! Örültünk, hogy végre nem kell mindennel a házmesterre várni, majd mi mindent megoldunk. Eme büszkeséggel felturbóztatott ál-merészséggel vágtunk neki a szépen beköszöntő télnek. Lehetett volna olvasni a baljós jelekből, mint az októberben leesett 10 centiből, de mi vakok voltunk.  És reménykedtünk, igen, balga módon reménykedtünk egy jó sízezonban, meg hogy szép, FEHÉR telünk lesz. Na, fehérségből nem volt hiány. Meg sem tudom számolni azon reggelek sokaságát, mikor az óra jelzés után Péter kedvetlenül elhúzza a rolót a tetőtéri ablakunkon, elborzadva látja, hogy nem lát ki és vonul le ...

Állatkert az otthonomban

Gyerekként rajongtam Gerald Durell könyveiért. Titkon arról ábrándoztam, hogy majd egyszer nekem is jó sok veszélyes állatom lesz, és majd mind eldugdosom a szüleim elől, és majd híres etimológus leszek. Vagy rendőr. Vagy csak simán hibbant felnőtt. Persze nem mertem a húrt túlfeszíteni, így csak két árva hosszúszőrű tengerimalacot tartottam a meglévő háztályi állatállomány mellett (tyúk, disznó, Mama udvarán kacsa, Keresztanyáméknál gyöngytyúk), és persze kutya meg macska. Ebből is láthatjátok, micsoda sanyarú, állattalan gyermekkorom lehetett. Amikor beköltöztünk ebbe a szép, és mostanra már igazán megszeretett házunkba, nem hittem volna, hogy minden gyermekori álmom beteljesülhet. Rendszeresen dézsmálja a fű alatt rejtőző lárvákat egy BORZ, a  kukát nem tehetjük ki csak az elszállítás reggelén, mert a RÓKÁK rendszeresen a környéken járőrőznek. A nyáron a szomszéd kihívta a vadaspark dolgozóit, mert a terasz mellett álldogált egy ŐZ, és persze mindeközben Pascal a TEKInk úgy dönt...

Sokkterápia

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni.  Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho...

Végre....

....... erőt tudtam venni magamon és leültem ide, hozzátok.  Nem azért nem ültem én ám eddig ide le, mert egy mérföldes nagy lusta röfi vagyok, hanem mert egy bányaló, akinek állítják, hogy már majdnem kiért a bányából, és a napsugár várja odakinnt, csak a fene se hiszi el. Hogy mivel van tele a csille?  Hát hétfő reggel mindenki elindul: Noémi isibe, Lola isibe, Kingi spielgruppéba, Apa dolgozni, és Anya is isibe, mert volt olyan ökör, hogy elvállalta, hogy a két épület között az októberi szünetig kísérgeti a gyerekeket oda- vissza, hogy biztosan ne tévedjenek el, és hogy még esetleg az óráikra is odaérjenek. Tehát reggel 8kor, mindenki balra el. Én magam már 9-re újra otthon vagyok, hogy aztán gyorsan feldobhassam az ebédet főni. Ha nem dobálózom nagyon durván, akkor 10-kor már megint az iskolánál várok, és most az ellenkező irányú forgalmat támogatom. Hazaérek félóra múlva. Az ebéd, talán ekkor még pont pattog, így azt gyorsan elrendezem. 11:40-re lesétálok Kingiért (szigorúan egy k...

Szökevény

Nem emlékszem már teljesen kristálytisztán, hogy említettük-e már, de tavasszal 6 tagúra bővült kicsi családunk. Pascal egy most augusztusban egy évessé nőtt görög teki. Rettentő édes, nagyon szeretjük, de halljátok, ennek a kis macilacinak borsó van a fenekében. Elvileg ugye terráriumban lakik.. Előírás szerint a minimális mérete a páncélméret 5X. Namost őkelme jelenleg durván 6 cm-es, szóval nem kell neki egy barlang. Persze vettünk neki egy szép nagyot. Amint beköszöntött a jóidő, kivittük, hadd szívja a friss svájci levegőt. Na ezzel nem is volt egy darabig semmi gond. Reggel kitettem a kertbe, este könnyűszerrel megtaláltam, bevittem. Ennyi. Nade, elérkezett a nyaralásunk ideje. Vagyis mi mind, persze őkegyelmessége nélkül repülőre szándékoztunk, hogy Menorcán süttessük, és a tengerrel nyalassuk kecses lábainkat. Ez a mi kis törpeségünk ezen úgy felszívta magát, hogy előző este elbújt, és éjjel 11-ig még rögtönzött, életveszélyes lámpával sem találtam meg. Másnap reggel, szakadó e...

Beköltözve

Hát ez a nap is eljött. Itt ülök a nappaliban, két himlős gyerek között, hulla fáradtan az egész napos lépcsőmászástól, de kész. Na mondjuk nem teljesen, de nagyjából. Azzal kezdődött, hogy az előzőt megelőző szombaton hősies vezetés után megérkeztek a Tesómék. Vagyis nem is itt keződik, hanem csütörtökön, amikor kitaláltam, hogy kijavítom a tetőtéri szoba padlószőnyeg hibáit, vettem pár színes padlószőnyeg darabot és nekiláttam. Aztán meg megvakartam a fejem és felhívtam Pétert, hogy baj van. Tetőtéri szoba, komplett padlószőnyeg csere. Így aztán a péntek délutánom és a kezem épsége arra ment, hogy felrángassam az elporladt padlószőnyeget a betonról. És ekkor szombaton megérkeztek Juciék. Vasárnap kollektíve átvonultunk a HÁZhoz, és míg a gyerekek megpróbáltak kastélyt épteni kartondobozból, addig a fiúk elkezdték összerakni a lapraszerelt konyha szekrény vázakat, és mi nagy csajok leraktuk a padlószőnyeget. Ez persze azzal kezdődött, hogy a garázsban lévő előző nap megvett, kb száz k...

A nagy fa

 Pár héttel ezelőtt nagy fába vágtuk a fejszénket és vettünk egy házat. Na, csak így. Múlt héten szombaton érkezett otthonról a NAGY Felújító brigádunk Apukám vezetésével, és őrült tempóban nekiugrottak a háznak. Legnagyobb bánatuk, hogy az utcáról a ház ajtajáig összesen 58 lépcsőn kell az embernek felküzdeni magát, ami nem nagy ügy, amíg csak a sörhasat kell felvinni, de a 15-ös raklapnyi téglával már nem olyan vidám a helyzet. Majdhogynem lázadás előtti pillanatba jutottunk, de sikerült lehűtenem a kedélyeket két 18 éves, erőtől duzzadó fialatemberrel, akik 3 óra alatt felhordtak mindent a garázsból. Sajnos a srácok később már nem értek rá, így rám hárult a nemes feladat, hogy összesen 78 vödör sittet lehordjak. Ja és ez csak az egyik napi adag volt. Ezt megelőzően, már vagy 20 vödörrel lehordtam. És aztán jött a további feketeleves, amikor kiderült, hogy nagyjából még ennyi malter kéne. Péter megoldotta, és izmosodott vádliban :) Amúgy nagy az őrület, minden reggel már hajnalok...

Rajzverseny

Kép
A nagyszülők segítségével elindult Noémi a Szigetszentmiklósi Városi Könyvtár rajzversenyén a 2. osztályosok között. A kép Diddl -t az ugróegeret ábrázolja.  Ha tetszik az alkotás, szavazz rá!  

Túró

 A külföldön élő magyarok legtöbbjének naaagy-naaaaaagy bánata, hogy túrót nem lehet kapni. Nagyjából sehol. Így a túrós csusza vacsora elég korlátozottan érhető el. Vannak a csempész típusok, akik halálmegvető bátorsággal csempésznek át tejtermékeket mindenféle határokon, és vannak a beletörődők, akik elfogadják sorsukat. Vagyok én, a tejfehérje allegiás, akit nem különösebben érint a téma, meg van a jóanyám, aki igazi cserfes vidéki asszonyság, és akit ez nem különösebben izgat, ezért hirtelen felindulásból túrót csinált most nekünk. Gondoltam, ha más nem-allergiás esetleg érdekelt, leírom, hogyan készült: Először is kell 3 liter magas oktánszámú tej. (tudom én, hogy ezt a benzinre mondják, de olyan snassz, hogy jó zsíros tej.) Mifelénk ez azt jelenti, hogy 3,5%-es. Megjegyzem bármilyenből lehet, csak a mennyiség fog változni. Tehát fogjuk a dobozos tejet, levágjuk a doboz tetejét és egy laza mozdulattal a radiátorra helyezzük. Zacskós tej esetében keresünk valamit, amiben a műve...

Hű-Hó

Az úgy esett, hogy a híresztelések ellenére mégiscsak tél lett, és ha már így, akkor elmentünk síelni. Megint Wildhaus-ba, ugyanoda és ugyanúgy, mint tavaly. Péter már egy héttel előtte aggódott, hogy lesz-e elég havunk, minek hatására odaérkezésünkkor szimpla másfél méteres fehérség fogadott minket, majd lassan havazni kezdett. Kedden szóltam Péternek, hogy hagyja abba! Ez a hó még akkor is kitart egy hétig, ha közben beköszönt a tavasz. De most előreszaladtam. Ugye tavaly az volt, hogy megérkezésünk mánapján, azaz vasárnap, úgy lecsúsztam a vizes óriáscsúszdán , hogy "majd seggem tört". Idén sem gondoltuk, hogy a vasárnapot a templomban kéne töltenünk, pedig, lehet jobban járunk. Elsétáltunk a sísulihoz, váratlan ötlettől vezérelve ebédre is befizettük őket, így az elmondás szerint, a reggel tízkor leadott két nagylányt majd délután négykor kapjuk vissza megint. Ez eddig jó. Persze a nagy csomagolási hisztiben elfelejtettük a szánkót odarakni. Sebaj, irány a kölcsönző, ahol...

BUÉK-értékelő

   Hát ezt én idejében elkezdtem, de.............. ismertek. Jó pár éve már, és mondjuk vagyok annyira szilveszteri kialvatlan, hogy lusta legyek rákeresni a konkrét dátumra, hogy egy pár fura szerzet kitalálta az évértékelő beszédet. Az alapgondolat minden bizonnyal az volt, hogy azok, akik esetleg átaludták az év egy részét, netán analfabéták voltak, esetleg vakok, akik nem tudnak olvasni a sorok között, nos azok is rálátást kapjanak az elmúlt évről. Azt a nagy merészséget eszeltem ki, hogy megellőzve az aktuális paprikajancsikat én már most, a hihetetlen január elsején megteszem évértékelő billentyűzetkoptatásomat ( ezt persze csak elkezdeni sikerült elsején - a szerk ). Január nálunk minden évben tömény szülinapozással telik. Értem ez alatt konkrétan a megünnepelt 12 születésnapját két gyermekemnek ( Noémi ugye nem januárban született - a szerk ). Február végére már a hajamból is Rama csöpög általában, ezért most elhatároztam, hogy radikális szülinapi-buli-csökkentést fogok előirán...

Beszéljük meg!

Kép
Régen minden egyszerű volt. Ha valakivel beszélni akartunk, telefonálhattunk neki. Vagy fogtuk magunkat, és megmondtuk neki a magunkét. Bezzeg ma! Van email, blog, chat, Skype - hogy csak a főbb dolgokat említsem. Új kor, új lehetőségek. 2 dolgot szeretnék kiemelni: 1. Ha videózni szeretnénk valakivel, akkor természetesen "szkájpolunk". Bár a Skype a legismertebb, korántsem az egyetlen módja a videós beszélgetésnek. Aki Google+-on van, merem ajánlani a Hangout-ot, ahol akár tízen beszélhetünk egyszerre: 2. Egyre gyakrabban chatelünk. Ez kicsit hasonlít a telefonálásra: amikor valakire rácsevegünk, nem tudhatjuk, hogy éppen alkalmas-e a pillanat - főleg, ha az illető telefonról van bejelentkezve (egyébként mindenkinek ajánlom a Zöld Robotot ). Azt, hogy zavarunk-e, nem tudhatjuk előre. Egy apró trükk azonban segíthet abban, hogy mégis udvariasak legyünk: ha mondanivalónkat egy szusszra írjuk be, és a végén egyetlen entert nyomunk, akkor a túloldalon egyetlen (bimbamm) hall...

Mellékhatások

 Mindenhonnan azt hallja az emberfia, hogy mellékhatás így, meg kozkázat úgy. Én eddig ezekkel oly nagyon nem törődtem, de mostanra kiderült, hogy ez tényleg így van. Ugyanis, a kincskeresésünknek is lett mellékhatása. Mellékhatás no1: ha azt mondom leckeírás, akkor azonnal odaül, szó nélkül és gyorsan megcsinálja, ha megakad azonnal szól. Ennek hatására egész héten max 1 óra alatt kész volt a leckével, aztán kincset keresett, majd még játszani is maradt ideje = vidám a gyerek. Mellékhatás no2: szebb lett a kézírása. Persze nem mukkantam meg, nem azt jelenti, hogy most gyöngy betűkkel ír, balkezes, ez lehetetlen. De. Már érzi, hogy a leírandó szó mekkora helyet igényel, és nem lesznek kicsavarodott, a szó végére egyre kisebb, vagy hatalmasabb betűi. Határozottan szebben néz ki a leckéje. Mellékhatás no3: jóval barátságosabb és hisztimentesebb lett, mert nem szenvedésnek fogja fel a délutánkat. Továbbá még a magyar tanárnénije is megjegyezte, hogy szebben olvas. Mellékhatás no4: vet...

JeeeeJeeeeeeeJeeeeeee

 Már két napja meg akartam mondani nektek, hogy juppilihóóóóóóó. Szóval lefekvéshez készülődtünk, Némi szokás szerint az utolsó. Egyszer csak, derült égből, nyávogva megszólal: de én még lefekvés előtt OLVASNI akartam!!! Apába bennragadt a levegő, én is lefagytam, de gyorsan sikerült reagálni: ok, de csak 10 perc. Így esett, hogy királynői főtartással bevackolta magát az ágyunkba, felkapcsolta az olvasólámpát és olvasott. Azóta szinte majdnem minden este így van.   És én olyan, de olyan boldog vagyok!!!

Második fokozat

 A "márpedig olvasni fogsz, még ha anyád beledöglik is" akció a második fázisába érkezett. Egész jól haladtunk az egymondatos papírokkal, és már szó nélkül elolvasta, HA olyan helyre tettem, ahol még a vak is látja. Ez igenis fontos, mert még most is van az asztalán keresztben egy papír, hogy ha ezt berakja a szekrénybe, kivehet a szent sárkányos dobozból valamit, de vak mint a Kisvakond, nem veszi észre. Na szóval a sebesség....... ja nem, a fokozat (bocsánat, Kingi miatt konstans Villám McQueen-ezés megy nálunk). A második fokozat a kincskeresés. Írok neki levelet, a szélét megégetem, összehajtom, borítékba teszem, és ha a leckével kész, akkor kibonthatja és játszunk. Eddig már 4X csináltuk, és mind a négy alkalommal rekordsebességgel kész lett a leckéjével is. Maga a kincskeresés úgy néz ki, hogy a levélben utasításokat kap, amiket végre kell hajtania. Az elsőn még csak olyanok voltak, hogy menj 6 lépést előre, úgy hogy a hátad az ablak felé legyen. -Igyekszem olyan mo...

Pluszban

Tegnap óta nem kell meghívó a Google+ használatához, vagyis bárki feliratkozhat, akinek kedve van hozzá. Már sokan kérdezték, miért érdemes, lássuk. Először is, mire jó? Arra, hogy kapcsolatban legyünk egymással: képeket, történeteket vagy bármi érdekeset mutassunk meg családtagjainknak, barátainknak, vagy akár az egész világnak. Jó jó, de miben más, mint a Facebook vagy az iwiw? Három dolgot emelnék ki: 1. Gyors. Gyorsan töltődik, magától frissül, élőben mutatja az új kommenteket, nem telnek feleslegesen a másodpercek. 2. Én döntöm el, mit kinek szánok. Ha akarom, olyan, mint egy email. Vagy olyan, mint az iwiw. Vagy olyan, mint egy blog. Minden rajtam múlik.  3. Bátran felvehetünk olyanokat, akiket nem ismerünk, de kíváncsiak vagyunk rájuk. Fenn van William Shatner  (Star Trek avagy TJ Hooker), Michael Dell  (PC márka),  David Cameron  (főnökféle az angoloknál), Snoop Dogg , Eminem ,  Madonna , sőt még Dopeman  is (kitalájátok az igazi nev...

Márpedig én nem olvasok!

 Ez csúszott ki, mit kicsúszott.... ordította a nagylány, amikor csak annyi lett volna a házija, hogy elolvas egy mondatot és annak alapján leír egy szót. Mondjuk 3 perc, ha betűnként olvas és ha matyóhímzést is rajzol minden betűnek. Csakhogy az én ügyes, okos, értelmes, olvasni sehogy sem akaró lányom kettő és fél, mondom mégegyeszer kettőésféórán át ült mellette és agonozált azon, hogy neki miért is kell olvasni. Próbáltam kedvesen. Probáltam izgalmasan. Próbáltam elhitetni, hogy az olvasással oda kerülhet, ahová rajta kívül más nem, mert a fantázia mindenkinek mást mutat. Nem lehet ugyanazt a könyvet kétszer egyformán olvasni. Nem hatottam meg. Csak duzzogva ült és közölte, hogy NEMOLVASOK!!!! Hát engem se abból a fából faragtak, hogy ezt szó nélkül hagyjam. Emlékszem még alsó tagozatos általános iskolás voltam, mikor egy nap Ken Follett Katedrálisával mentem haza a könyvtárból és Jóanyám kiakadt, hogy ilyen apróbetűs, vaskos könyvet akarok elolvasni? Hát szó se lehet róla! Azt...