Hű-Hó
Az úgy esett, hogy a híresztelések ellenére mégiscsak tél lett, és ha már így, akkor elmentünk síelni. Megint Wildhaus-ba, ugyanoda és ugyanúgy, mint tavaly. Péter már egy héttel előtte aggódott, hogy lesz-e elég havunk, minek hatására odaérkezésünkkor szimpla másfél méteres fehérség fogadott minket, majd lassan havazni kezdett. Kedden szóltam Péternek, hogy hagyja abba! Ez a hó még akkor is kitart egy hétig, ha közben beköszönt a tavasz. De most előreszaladtam. Ugye tavaly az volt, hogy megérkezésünk mánapján, azaz vasárnap, úgy lecsúsztam a vizes óriáscsúszdán , hogy "majd seggem tört". Idén sem gondoltuk, hogy a vasárnapot a templomban kéne töltenünk, pedig, lehet jobban járunk. Elsétáltunk a sísulihoz, váratlan ötlettől vezérelve ebédre is befizettük őket, így az elmondás szerint, a reggel tízkor leadott két nagylányt majd délután négykor kapjuk vissza megint. Ez eddig jó. Persze a nagy csomagolási hisztiben elfelejtettük a szánkót odarakni. Sebaj, irány a kölcsönző, ahol