Dornbachok Kalandjai Svájcban

Egynémely olvasóm, vagyis reménybeli olvasóm jogos és hangos, vagyis vastag betűvel szedett felháborodásán megszégyenelve, összekaparom magam, mint Apám kertjében a vakond és feltúrom emlékeimet ama bizonyos már eltelt nyárról, lebonyolított költözésről, átadott lakásról és mindarról, amit a Kingi talányosan csak Oh, oh, oooooooooooó -val jellemez, de azt nagy és kidülledt kerek szemekkel. Volt itt egyszer egy nyár. Ma már, a széditő 12 fokban el sem hisszük, de egyszer csak hajnalban felkeltünk (tényleg hajnalban) és jó tempóban, az M0-ás elején rendőr által megállítva végülis elértünk haza. Otthon jó volt. Péter dolgozott, így a nagyszülők maximális kihasználtságot igényelhettek és kaphattak a gyerekseregből. Olyan nagyon nem sűrítettük be magunkat programilag, mert egyrészt Péter tényleg dolgozott, másrészt most olyasmikre helyeztük a hangsúlyt, ami eddig nagyon elmaradt, így meghívtuk kerti-partyzni a szomszédainkat, akik eddigi ittlétünkön minket csak kocsiba be- vagy kiszállás kö

Két árucikket mutatnék be, amelyek közül az elsőt még Svájcban, a másodikat a Balaton-parton sikerült beszerezni. Íme az autó, ami bemutatja Ausztria változatos vadvilágát: Ez pedig egy kiváló ősmagyar balatoni sapka, amire Füreden sikerült szert tenni a kikötő melletti sapkaboltban, egy gárdistasapka és egy nagymagyarországos között szemezve: Jellemző vásárlási képességemre, hogy a boltban még nem tűnt fel a színek rossz sorrendje. Természetesen a Távol-Keletről, I. osztályú termék.