Dornbachok Kalandjai Svájcban

Nagy ravaszul kitaláltuk, hogy karácsonyra valakitől majd kapunk egy mp3 lejátszót, mert könnyebb ezzel menedzselni az 1000 km-es hazautat. Már úgy értem zeneileg. Na, ha már ilyen ravaszak voltunk, meg is rendeltük, hogy aki majd adja nekünk, nehogy csalódást okozzon. Tényleg irtó ravaszak vagyunk! Tegnap reggel kilenc tájékán Apa közli velem: szerintem nem fog ma még megérkezni a cucc, mert azt írják, hogy most ért Baselba ( Párizsból jött a cucc). Szóval akkor elmegy zuhanyozni. Éppen csak kinyitotta a csapot, amikor csöngetnek. Természetesen a futár volt, és bizony meghozta az éppen Baselban tartózkodó mp3 lejátszót. Ennek örömére nekiláttunk összeszedni zenei gyűjteményünket. Igyekeznünk kellett, mert a gyerekorvoshoz volt időpontunk. Nagyon makacs volt a gyerekek köhögése, és már mindenkit zavart, mert éjjel nem aludtak jól. Szépen felmásoltam 3 cd-t az mp3 lejátszóra és elindultunk. A doktornő egy új csodaszert adott nekünk. A gyerekek 60%-ánál egyáltalán nem használ, és ennek g

Lebetegedtem. Én is. Ja, nem lehet kiállni a sodorból. Ha már egyszer a gyerekek felváltva, akkor egyszer nekem is illendő.... Úgyhogy egy jó nagy furkósbot letaglózott kedd éjjel. Péter csütörtök reggel bírt elemi erővel elrángatni dokihoz. A verdikt egyszerű volt: antibióbigyó meg fekvés 5 napig. Közben vettek vért és a házi bombagyárban kielemezték. Majd csütörtökön kell visszamennem szurikontrollra. És a vérem mondja meg helyettem, hogy hogy vagyok. Kösz, jól. A két pupák igazi nő módjára viselkedik. Ha játszani kell együtt, akkor nagy a hajtépés, de a rosszalkodásban váll-váll mellett vannak. Történt, hogy elpakoltam az ebéd maradékát. Néma csend a nappali felől. Ez azért intő jel, mert ebéd közben Loli megpróbált falatot zsákmányolni az ellenfél tányérjáról, pusztán csak a másik bosszantása miatt, így a hangulat parázs volt távozásomkor. Most meg a nagy csend. Óvatosan kikukucskáltam. Egymás mellett ültek az asztalnál. Na ez jó. Előttük csak 2 pohár. Ez is jó. Meg a teáskanna. Há

Gondoltam valami remek csellel olyasmi címet adok, amiből sohasem fogjátok kitalálni, hogy itt mi történik éppen. Hát legyünk egyszerüek, ez nem jött össze. Szóval minden rafináltságom mellett meg kell jegyeznem, hogy erőst havazik. A látótávolság igen kicsi, és a felhők sem ígérnek túl sok jót. De ebben most ez a jó. Mivel nagyon hallgattunk mostanában, elmondom mi is volt az elmúlt héten. Éviék invitálására elmentünk korcsolyázni, mivel szezonnyitó akció keretén belül, minden ingyen volt. És hát ez kihagyhatatlan. Kompletten nem szánkóztunk még soha. A korcsolyázásról nem is beszélve. El kell mondanom, hogy remek volt. Egyszer estem el én, igaz a nyoma azóta már zöld színben pompázik. Némi akkor esett el, amikor akart, szándékosan, mert ez volt a poén. Lola nagyon akart valamit, 5 perc után általában az ölünkbe mászni. Ez nehezítés volt, mert mivel tényleg nem tudtunk korcsolyázni, feladta a leckét. Aztán kiderült, hogy a pálya túlvégén lévő reklám figurával szeretne megismerkedni. Á

Reggel felkelve nagy nehezen összeszedtük magunkat. Azért ment nehezen, mert mindkét gyereken kiütött az egészség, így egyik jobbra, másik balra szaladt az öltöztetés elől. Bevallom lefőttem, mire mindkettő felöltözve, napra készen állt előttem. Aztán meg bebújtak a szekrénybe, és nem jöttek elő, akárhogy is édesgettem őket. Na gondoltam, ha már ilyen szerencsésen alakulnak a dolgok, rendet rakok a cipők-kabátok terén. Míg pakoltam nem jöttek elő. Vagy azért, mert féltek, hogy őket is befogom dolgozni, vagy azért, mert végig azt hitték, én most valójában őket keresem. Nem tudom, de szerencsésen alakult, mert végül megtaláltam őket és a cipők, kabátok is a helyükre kerültek. Ezek után már csak az ebéd volt előttünk, mint leküzdendő akadály. Gondoltam, csinálok egy adag  nokedlit, sonkával, tejszínnel, sajttal. Sütőben megpirítva. Nagyszerű. Éppen a nokedlit szaggatom a vízbe, amikor megáll Loli a lábamnál, és közli: Énis! Felültettem a pultra, de nem volt jó. Mire a nokedli megfőtt, kid