Dornbachok Kalandjai Svájcban

Mérges vagyok, haragszom és pofozkodni is tudnék. És konkrétan lenne is kit. Történt, hogy délután kimentünk a gyerekekkel a játszótérre. Kata kölcsönadta a szuperjó felfújható medencéjüket, meleg volt, a csajok nagyot pancsoltak. Kingi kidőlt, elvittem aludni. Míg őriztem a nagyokat, megírtam egy fejezet kinyírtamot, és közben lassan beborult. Ekkor kijött a Jázmin, Amanda, Fabien trió (Fabien még nincs 3 éves) és játszottak az enyémekkel. Pánikszerűen elpakoltam a kismedencét, mert ekkora erejű támadást nem bírt volna ki. Csináltam a gyerekeknek pattogatott kukoricát meg vittem ki inni, és közösen mindenki csemegézett. Ekkor küldte ki a nagyon nem kedves szomszéd a gyerekeit, Lucast és Kesát.  A nagyobbik 4 éves, a kicsi meg kettő. Ő maga persze nem jött ki. Miért is tette volna, hiszen én már ott voltam... Ők is csatlakoztak az egy tálból csemegézéshez. Aztán  szaporodni kezdtek az ősz hajszálaim, mert több volt az értelmetlen tombolás, mint a szép játék. Közben meg figyelem, hogy K

Abban a gigászi megtiszteltetésben van szerencsénk részesülni, így házastársilag, hogy a nyolcadik évfordulónkat még az Anyatermészet is velünk ünnepelte. Aki azt gondolja, hogy ilyen cukormázas, madárcsicsergős, napozós, medencében pancsolós, kisgyermekkel labdázós csiricsáré, romantikus esemény szóba jöhet mifelénk, azt csengő baritonnal körberöhögjük. Mi ugyanis praktikus, két lábbal a földön álló emberek vagyunk. Külön-külön, az együttet meg hagyjuk! Szóval nyolc. Ilyen szép szám. És együtt ünnepeltük. A fákkal, a vízzel, a levegővel. Az például pont nyolc fokos volt. Reggel, fél tízkor mikor mentem Kingivel az utcán, konkrétan látszott a leheletem. Tudom, minek okádok gőzt, mint egy kivénhedt házisárkány, de védelmemben hoznám fel, hogy már így is csak 35,5 fokon üzemelek. A gyerekek rettenetesen izgatottak voltak. Ebéd közben már elmondtam nekik, hogy micsoda ünnep van, amit megfejeltünk fényképek nézegetésével. Azt hiszem, hogy valójában ez volt az első alkalom, hogy ők látták a