Lovagok csokija
Gyerekkorom egyik meghatározó élménye voltak a rendszeres látogatások a nagyszülőknél. Ünnepi alkalmakkor pedig ott volt a család apraja és nagyja. Mivel Édesapámék sokan voltak testvérek, a szűk családi kör sem volt annyira szűknek mondható. Ilyen alkalmakkor pedig egymásra találtak az örökké csemegére éhes gyerekek (ez volnék én) és - sváb család lévén - a Németországban dolgozó rokonok. Akik nagyon rendesek voltak, és időről időre elleptek minket igazi csemegének számító dolgokkal. Volt ott Kinder-tojás, Nutella, és hát ugye a Ritter Sport csoki. Aki esetleg nem ismerné a "Kvádrátis, práktis, gút" etalonját: Bár most lényegesen közelebb élünk Németországhoz, mint anno, a határ Svájc és Németország között bizony nehezen áthágható. Míg ma már Magyarországon könnyen hozzáférhető a Ritter csoki, itt Svájcban bizony nem az: ha van is, legalább duplája a német árnak. De most nagyon ravaszak voltunk: a hétvégét Németországban töltöttük, jól bevásároltunk a szupermarketben német