Dornbachok Kalandjai Svájcban

Ma meglátogatott minket a költöztetőbrigád. Egész profik voltak. Hoztak magukkal rengeteg csomagolóanyagot - nekünk csak mutogatni kellett, hogy mi jön, és mi marad. Néha már-már tétlennek éreztem magam. A költöztetés mindenesetre tudatosította mindkettőnkben, hogy innen már tényleg nincs visszaút. Furcsa volt a házunk tartalmát dobozokban látni (66 darab). Még az a szerencse, hogy a bútorok közül nem pakoltunk be olyan sokat - így legalább nem tűnik olyan üresnek a ház :) Holnap lesz az utolsó napunk itthon, aztán kalandra fel!

A múlt héten látogattunk először leendő lakhelyünkre - elsősorban azért, hogy lakást keressünk, amit kibérelhetünk, no és persze körülnézzünk, hiszen előtte nagyon keveset voltunk Svájcban. Kedves barátaink jóvoltából egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Adliswilben fogunk lakni. Zürichtől délre, mindössze 8 km-re a belvárostól, a Sihl folyó partján ideálisnak tűnik a hely. Nagyon tiszta minden, van több játszótér, uszoda, és szinte mindent el lehet intézni helyben. Itt is szokatlan meleg a tél, csakúgy, mint otthon. És hogy milyen albérletet találtunk? Már megvan a kedvencünk, és pályáztunk is. Amíg nincs meg az eredmény, addig babonából nem nyilatkozunk :)

Nos, kezdjük az elején. Hogy miért is kerültünk Svájcba? Hát, pár hónappal ezelőtt magam sem gondoltam, hogy így lesz. Az előző munkahelyemet élveztem, jó dolog volt kutató mérnöknek lenni. A derült égből csapott le a Google ajánlata, amelyben Zürichbe hívtak. Egész a végéig azt gondoltam, úgysem lesz belőle semmi. Aztán végiggondoltuk: a felvételi jól sikerült, a gyerekek még kicsik, ovi/iskola még nincs, az ajánlat jó volt: miért is ne? Így hát fájó szívvel bár, de kiléptem a Nokiától, egy munka nélküli hónap vége felé most már gőzerővel készülődünk. Reményeim szerint itt fogunk majd röviden beszámolni legfrissebb kalandjainkról, képekkel. Remélem, tetszik majd! Ha szeretnél értesítést kapni az új bejegyzésekről, jobb oldalon a "Feedek" alatt iratkozhatsz fel.