Dornbachok Kalandjai Svájcban

Ha netalán az életben előfordulna a bolygók oly szerencsétlen együttállása, hogy a gyermek furcsán néz, majd tüsszent egy nagyot, akkor semmiképp se közelíts a szája felé egy nagy kanál tarhonyával. Egy tüsszentés nem tüsszentés, és a tarhonya kellő gyorsulás után nagy mértékben tud a konyhapadlón szétszóródni, úgymond beterítő hadműveletet végez. Valamint azt is felismertem, hogy bárhová lépsz, tuti kensz még szét tarhonyát.........ha a papucsod talpát a művelet után nem sterizlizálod. Ma ráadásul még házastársi alázat is volt a tananyagomban. Fogalmam sincs, ki gondolta, hogy ezt a kurzust feltétlen el kell végeznem, de végülis hálás vagyok érte. Az történt ugyanis, hogy a konyhában a gyerekasztalon figyelt egy doboz Rama. Kicsit elfutott a pulykaméreg mikor megláttam, mert azt gondoltam, hogy ha már Péter elővette és használta, és tudja, hogy én csak főzök vele, szendvicsen nem szeretem, akkor miért nem teszi egy mozdulattal vissza a hűtőbe???!! Nagy dirrel-durram megfogtam és lendü

Na, ki emlékszik még arra a nevezetes délutánra, amikor egy még épp nem kétéves teli torokból tiltakozik, mert nem akarom otthagyni a nagytesóval a magyaroviban, hogy az üvünénik lépjenek közbe, hogy HAGYDD ITT. Na, ki, senki.......pedig ma totál de ja vue volt, mert Kingit húsz percre az oviban hagytam, hogy ne cipeljem magammal a boltba, hogy aztán mikor érte menjek a kör közepén körtáncot járva találjak rá és közölje velem, hogy nem jön haza. Ha közelítettem hozzá, akkor hátrált egy kicsit. Az óvónők megint nagyon rendesek voltak, hogy bevették, mert ugye még egy jó hónap múlva lesz csak két éves, de hát Istenem, aki menni akar.......... Hihetetlen volt, de tíz egész percig teljesen egyedül voltam itthon. Azóta persze hazajött a nagyonNagylány az iskolából, és mindjárt olvasunk, de jelentem kiélvezetm a magányos tíz perc minden pillanatát, amennyiben teregetés közben lehet ilyesmit. Na igen, régi olvasók most összehúzzák szemöldöküket, hogy hát nem a régi lakásban volt a hétfő a mos

Ugye milyen idegesítő, amikor szeretnénk egy weboldalt megnézni, és regisztrációra van szükség hozzá? Kell hozzá jelszó is, persze. Tegye fel a kezét, aki minden alkalommal új jelszót talál ki! Naná, senki. Használjuk ugyanazt, mindenhol. Ez egészen jól működik egy darabig. Amíg ilyenek nem történnek, mint például most: épp a Gawker Media szervereit törték fel , merő kedvességből 1.3 millió felhasználó adatait tették közzé - bárki letöltheti itt . Igen, benne van az email is... Meg a jelszó... Hopp, hogy is mondtad, hány különböző jelszót használsz a különböző oldalakon? Hány oldalra fog fog tudni bárki belépni a nevedben ? Persze ez a világnak csak azt a csekély részét érinti, aki valaha regisztrált a Gizmodo-n, a Lifehacker-en vagy társain . Nyilván ilyesmi sehol máshol nem fordul elő, a magyar oldalakon főleg nem. Aki esetleg mégis szeretne felkészülni előre, javasolom a PasswordSafe -t (aki nem Windózer, annak pedig a Java változatot ). Simán belefér az összes jelszónk, és pár

Úgy fest a helyzet, hogy nemsokára kapni fogok egy új telefont. Gondoltam, remek alkalom, hogy leírjam, milyen volt 2 évig a régi G1-essel (a tavaly karácsonyi Nexus az asszonynál landolt).     Lássuk először a hardvert. Amikor megkaptam, nem tūnt túl minőségi darabnak : sok műanyag, nem túl jó anyagok, és a billentyűzet mechanikája is elég sérülékenynek tűnt. Nos, jelentem, a telefon ma is egyben van, semmi nem tört el, semmi nem repedt meg, hozza ugyanazt az érzetet, ami az emlékeimben szerepel, pedig túl van pár leesésen. A mai Androidos telóknál nem nagy divat a billentyűzet. Amikor a G1 megjelent, még nem volt más lehetőség (emlékszünk még az 1.0-s Androidra?). Így vagy úgy, a billentyűzet jó szolgálatot tett, gyorsabban és kényelmesebben lehet rajta gépelni, mint a képernyőn - legalábbis ezen a készüléken, az újról majd beszámolok.   A kevés memória és proci miatt hivatalosan csak 1.6-os Androidot támogat (Donut), vagyis meglehetõsen elavult. Aki még emlékszik a kilencvenes év

Ha már volt Freddy oly kedves, hogy felhívta figyelmemet, mi mindenről nem írtam, és lehet, már a Noémi is írhatna, (bár nem tudni, mi is megy a suliban) gondoltam leírom. Egész jó. Először is arra voltam felkészülve, hogy nem fognak valami nagy sebességgel haladni és nem feltétlenül fogja megtanulni az év végére az abc összes betűjét. Na ehhez képest az a nagy pucér valóság, hogy már mondatokat írnak, méghozzá minden betűtanulás lezárásakor diktálás van, vagyis a tanár szépen lassan diktálja a mondatot és azt le kell írniuk. Hibapontozás megy. Noéminek az első diktálása 1 hibás lett, a második hibátlan, a harmadikban 4. A tanárúr (ősz hajú, hosszú haja csuriban) elmondása szerint teljesen normális 5 hibáig. Amikor új betűt tanulnak, azzal kezdik, hogy azonnal megtanulnak leírni 3 szót is. Ezekben a szavakban 1, a betűvel kezdődik a szó, 2, a betű a közepén van, 3 a betű a végén van. Mivel az oktatás ingyenes, kapnak füzetet, ceruzát bent az iskolában. Először az első sorba leírják mag

Tuti, hogy mindenki elpártolt már tőlünk, olyan nagyon hűtlenek voltunk itt. Persze van mindenféle kifogásunk, leginkább az idő relativitása. Délben a gyerekek olyan lassan érnek haza, este meg csak kettőt pislogok és mér éjfél van. Azért van persze olyan is, hogy két pislogás közt azért történik is valami. Mint tegnap, mikor a földön Kingivel a színes fa válogatós játékkal játszottunk. A színes formákba lyukak vannak fúrva, 1-5 ig, és minden formából 5 szín van. Miközben pakolgatja őket a helyükre kérdezgetem, hogy ami épp a kezében van, az melyik szín. Mondjuk 70 %-ban eltalálja. Utoljára fogja az ötlyukú, zöld formát és próbálja helyre tenni, de nem olyan könnyű az öt rudacskára ráhúzni. Kérdem közben: Ez milyen szín? Csak úgy maga elé dörmöli: Hát biztos nem a sárga...... Nem tudom meddig röhögtem, de bevallom, nagyon jól esett :)