Volt egyszer így?

Na, ki emlékszik még arra a nevezetes délutánra, amikor egy még épp nem kétéves teli torokból tiltakozik, mert nem akarom otthagyni a nagytesóval a magyaroviban, hogy az üvünénik lépjenek közbe, hogy HAGYDD ITT. Na, ki, senki.......pedig ma totál de ja vue volt, mert Kingit húsz percre az oviban hagytam, hogy ne cipeljem magammal a boltba, hogy aztán mikor érte menjek a kör közepén körtáncot járva találjak rá és közölje velem, hogy nem jön haza. Ha közelítettem hozzá, akkor hátrált egy kicsit. Az óvónők megint nagyon rendesek voltak, hogy bevették, mert ugye még egy jó hónap múlva lesz csak két éves, de hát Istenem, aki menni akar..........

Hihetetlen volt, de tíz egész percig teljesen egyedül voltam itthon. Azóta persze hazajött a nagyonNagylány az iskolából, és mindjárt olvasunk, de jelentem kiélvezetm a magányos tíz perc minden pillanatát, amennyiben teregetés közben lehet ilyesmit.

Na igen, régi olvasók most összehúzzák szemöldöküket, hogy hát nem a régi lakásban volt a hétfő a mosásnap.... és de igen, mily igazuk van, ám az történt, hogy kedves szomszédaink egy hónapra (felkiálltüjelek sokasága) hazautaztak, és itt maradt árván egy hétfő. Kieszeltem magamnak azt a luxust, hogy két teljes napon át fogok mosni. Aki eme kijelentésem után elmeszakértő bevonását kezdeményezni, azzal azonnal egyet fogok érteni, és magam is csodálkozom merészségemen.

Hiába, rám törtek az emlékek, és ha már egyszer volt így, akkor legyen így mindörökre. Ámen.