Dornbachok Kalandjai Svájcban

Meglehetősen nyerő mifelénk az olívaolajjal, hagymával, foghagymával és fűszerekkel pácolt csirkemell, wokban megsütve. Tényleg nagyon fincsi. És nagyon egészséges is. Ez volt kb az a gondolatmenet, ami arra késztetett, hogy elhatározzam, hogy bepácolom a búrámat. Még nem ment el a józan eszem teljesen, csupáncsak arról van szó, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni azt az orvosi álláspontot, hogy bizonyos dolgokkal együtt kell élni és kész. Szerintem nem kell. Bővebben. Megállapítást nyert, hogy álltól fölfelé ekcémás vagyok. Leginkább a fülem, belülről, de a fejem is, meg a szememnél is. Annyira nem durva, de valahogy nem szeretek lisztes molnárként kinézni. Minden korábbi makacs  betegségnél is sikerült pár hónap után lejutnom addig, hogy: Eddig volt és nem tovább!!! És mivel azokat a szakállas vén banyákat is mutogatják, hogy lám milyen szépek, pedig csak sok olívát esznek... szóval legyen. Elmentem a boltba és megvettem a legszebb kinézetű extra szűz olívaolajat. Fogtam egy pelenkát,

Mit ne mondjak.... csak finoman... a hétvégén jönnek anyukámék, még megijednek nekem.... de hát ezen nincs mit szépíteni. Megnyílott az égnek kapuja, és jön ki rajta, ami bír. Értsd úgy: esik az a veszett eső, de annyira, hogy szerintem a patakunk Duna méretűre fog dagadni. Amikor még nem esett, azaz tegnap kb 3 órán át, megpróbáltam a gyerekeket kirángatni a szabadba. Nem mellesleg a házimanók megint nem restellték nekem hagyni a vasalni valót, szóval gondoltam, akkor inkább a séta. Még az atombombát bevetve sem sikerült a gyerekeket az ajtón kívülre terelnem. Bebetonozták magukat a lakásba. Mire már használt volna a légkalapács, eleredt az eső. Mi mást is csinálhatott volna. Na erre felpattantak a gyerekek, hogy : Anya, add ide a vízálló cuccot!!! Erre beöltöztettem őket - nekem nincs - talpig vízálló cuccba (Lolinak is vettem rózsaszínt) és irány kifelé. Boldogan tapicskoltak egészen addig, míg fel nem fedezték a csigákat. Szerintem felesleges folytatnom, úgyis tudjátok a végét. Tig

Ez itt a reklám helye. Semmit sem vártam annyira, mint ezt: múlt héttől a PicasaWeb használható magyarul is! Kedves családunk, barátaink, ismerőseink - ezentúl semmi kifogásotok nem lehet, hogy miért is nem küldtök nekünk nagyon sok képet. Hogy mi is ez? Először is, egy webes tárhely , amit a Google ad, és képeket lehet feltölteni. Elég hozzá egy böngésző és egy Google azonosító, és már lehet is kezdeni. Belépés Gmail címmel jobb oldalt, új azonosító létrehozása jobb alul. Belépés után lehet feltölteni, rendezgetni. Ha a Gmail eddig magyarul ment, a Picasa is magyarul jelenik meg. Ha mégsem, akkor a Settings-nél lehet átállítani. A képek nem lesznek automatikusan elérhetőek a neten bárki számára - csak ha úgy akarjuk. Másodszor, a Picasaweb egy program , amivel a saját gépünkön rendezett fotókat (Picasa) néhány kattintással feltölthetjük a webtárhelyünkre. Lényegében úgy működik, mint a sima Picasa (ami már eddig is megvolt magyarul) feltöltéssel kiegészítve. Magyarok, képfeltöltésre f

Történt pedig, hogy a Google kitalálta, hogy a dolgozóknak adott utazási támogatás fehasználása nem garantálhatóan környezetbiztos, mivel benzin is vehető belőle, így egyszerűbb ha felajánlják, hogy mindenki rendelhet magának egy bringát. Mivel Péternek volt egy, így nekem rendeltünk. A fényképek alapján egész kellemes, pofás kis járgányt választottam. Na... tegnap hazajött a gép.....őőőőő... erre nem számítottam..... akkora, mit egy kissebb repülő, a kerekei legalább 5 centi szélesek. Akkora az ülése, hogy kifejezetten kicsinek tűnik a fenekem rajta, a kormány meg olyan, mintha egy bölény két szarvát, vagy egy chopper kormányát kéne fogni. Nektár színüt kértem..... egy biztos, ezer bicaj közül is meg fogom tudni mondani egy pillantásra, hogy hol a bringám. Olyan, pisztáciás zöld, mondjuk tejszínes felöntéssel.  Ezer ember közül is meg fogtok ismerni, pláne ha meglátjátok, hogyan tolom fel az emelkedőn....

Az embert az adrenalin nevű vegyület hajtja mindenféle irányba. Kit erre, kit arra. Van aki az adrenalin miatt száguldozik az utakon, van aki bungy-jumpingol miatta. Speciel az én 10 hónapos kereszt fiam az evés örömeinek hódol. Őt az ízek hajtják, de annyira, hogy még a kidurranás határán is képes még egy falatot enni, ha valakinél kaját lát. Nagyon tündéri volt, hogy gyakorlatilag még a kavicsot is megette volna, ha egy kissé megsózzuk neki. A legjobb mégis az volt, amikor megkóstolta a padlizsán krémet. Elsőre elhúzta kicsit a száját, de nem olyan fából faragták, hogy ne kóstolná meg még egyszer. Aztán egy perc múltán már ott tartott, hogy a kenyérről gyakorlatilag leszopogatta a krémet, és a kenyeret kitúrta a szájából. Persze az anyukája, zokszó nélkül visszalapátolt a szájába, így rágás nélkül le is nyelte. Élmény egy ilyen gyereket etetni. És persze elég nehéz is. Mert ha úri kedve úgy tartja, hang nélkül elszopogatja a wc frissítőt vagy meghúzza az olajos kannát. Elképzelésem s

Az a kis brekegés annyira kizökkentett, hogy jó néhány lényeges dolgot kihagytam. Na például: Loli egyedül póni lovagolt. Életében először lovagolt, de mivel látta Némi lelkesedését, hát ő is nekilendült. Némit csak fel kellett ültetnem a lóra, aztán már mehetett a menet. Loli viszont ahogy felült, nem tudta, hogy mit is kell csinálni. Odatettem a kicsi kezeit a nyeregnél lévő kapaszkodóhoz és mondtam, hogy kapaszkodjon. Erre elhesegette a kezemet, mert fogni akartam. Végül is kiegyeztünk abban, hogy a bokáját fogtam, hogy ha esik, legalább meg tudjam tartani. Irtó büszke volt magára. Némi előtti lovon ült, de mondanom sem kell, percenkét hátranézett, hogy ellenőrizze, meg van-e még, meg hogy látja-e minden jelenlévő, hogy Ő mármint Loli, milyen ügyes. Ja és persze vigyorgott mint a tejbetök. Némi két kör után sem akart leszállni, a bácsinak meg annyira szimpatikusak voltunk, hogy nem vette el a Loli lovaglásáért odanyújtott pénzt. Úgyhogy ezt olcsón megúsztuk, bár attól tartok, rendsz

...hogy ha mindent leírnék, megfájdulna a fejetek és azt gondolnátok,oh, jaj, a szemem...hiába, nem vagyok már fiatal.... rossz ez a monitor, meg már a hasam is fáj..... szóval szépen adagolom nektek. Fontossági sorrendben, nem időrendiben. Aztán ha már kezdetek megcsömörödni, majd dobok nektek bilagitot is! Sorsfordító és magasztos esemény történt ma. Az életünk egycsapásra lett örömteli és borzasztó! Némi ma ment először spielgruppe-ba. Ez azt jelenti, hogy időben fel kell reggel kelnünk, együtt elmegyünk, és bizony keményen csak németül beszélünk. Nagyon lelkes volt, csak amikor odaértünk, akkor csodálkozott, hogy ide meg minek jöttünk. Bent meg öt perc után jó hangosan azt mondta: Anya, de hát én nem beszélek németül!!! Azért jól éreztük magunkat. És igen, az eddigi kényelmes életünknek is lőttek. Már nincs kilencig lustálkodás, mert legkésőbb fél kilenckor el kell indulnunk. Azt hiszem megyek és bekapok valami szíverősítőt! .... na ez pocsék volt, brááááá. Tegnap délután megérkeze

..na nem egyszerre, hanem szépen egymás után. Lévén Anita egy 2 napos csecsemő, a Zug-tó, meg egy nagy állóvíz Zug kanton, Zug nevű városánál. Ó de komplikált! Hogy az elejéről indítsam a beszámolót... csak tudnám, mit nevezzek ki elejének.... péntek hajnalban megszületett barátaink kis manókája, Anita. Ennek örömére, tegnap este készítettem egy hatalmas adag somlói galuskát, hogy legyen mivel megörvendeztetnünk az anyukát, a kórházban. A mekkora adagot csináljak kérdése Péter rávágta: amekkorát csak bírsz!! Így készült végül két tepsinyi, vagyis összeállítva két nagy jénai tálba fért bele. Mondjuk egy kisebb esküvőnek, egy olyan családias, bensőséges esküvőn elég is lenne.... Gyermekkorom maradandó csodás emlékeit szeretem újra generálni a gyerekeimnek, ezért amikor elkészült, majd kiürült a csoki- és vaníliaszószos lábas, megkérdeztem: gyerekek, ki szeretné kinyalni?.. megjegyzem, a kérdés elröppenésekor, már mindkét gyerek túl volt a fürdésen és pizsamában díszelegtek....természetes

Amikor legelőször szóba került, hogy a Multipla nem maradhat velünk Svájcban, mert nem akarunk rá vámot fizetni, és az eljárással vesződni, Némi azonnali ordításba kezdett. A Multipla nagyon szereti Őt és Ő is nagyon szereti a Multiplát. Bármikor, ha még csak egy fél mondat elejéig is, előkerült a téma, azonnal kijelentette, hogy neki KELL a Multipla. Amikor elmentünk Galaxy nézőbe, nagyon tetszett neki, Lola viszont ordított az idegen autóban. Amikor megkérdeztük a gyerekeket a túra után, hogy Galaxy vagy Multipla? Jöttek a válaszok: N: Természetesen a Multipla, mert nagyon szeret engem és nagyon gyors is. L: Muti, Muti, Muti! Szóval az állás 2-2. Kettőnek kell a Galaxy, kettőnek meg nem. De mivel mi osztjuk szét a szavazati jogokat, elhatároztuk, hogy átírjuk a szabályokat. Az új szabályozás szerint teljes szavazati jogot a jogosítvánnyal rendelkezők kapnak. Kiskorúak szavazata csak felet ér. Így lett a végső szavazás eredménye 2-1 a Galaxy javára. Akkor Apa akcióba lendült. A kiszem

Minden háziasszony álma, a foltmentes ragyogó felület. Nekem is. Csak nekem ne az eszközök ragyogjanak, hanem Noémi bőre. Kemény küzdelem volt, de teljes a győzelem. Némi ismét hamvas, foltmentes barna csinibaba. Na ez így szuper. Most lassan és óvatosan, egyenként elkezdem neki visszaadagolni azokat a dolgokat, amit az allergia miatt letiltottam. Pl: joghurt, krémtúró és társai. De remélem a foltokat most egy életre elkergettük. Ilyen ragyogó felületet nem illik megszállni, ugye?! 4 napon át zuhogott az eső. Hétfőn, amikor dokihoz mentünk, még tikkasztó strandidő volt, de amilyen borzasztóan nézett ki a Nagylány, nem vállaltam be a pancsolást, mondván, foltmentesen buli a strand. Na puff neki! Azóta esik. Máskor nem szólok így be. Egész Adliswil engem hibáztat. Mert ugye ma reggelre (szombat) eltűntek a foltok, és láss csodát a nap is előbújt. Biztos ami biztos alapon, többé hasonló kijelentésektől tartózkodni fogok. Az eső annyira megviselte a gyerekeket, nem csak az enyémeket, hogy

Szuper jó névnapom volt. Egész nap és egész éjjel ébren voltam. Juhhhhééééé. Na de azért ne irigykedjetek nagyon. Most még. Szóval egy szép színes rajz ébresztett reggel Némi nagylány rajzolta Apával. Az első számú ajándék az volt, hogy mindez meglehetősen későn következett be. Aztán Apától kaptam 2 hátmasszázs kupont a ShilCityben lévő Asia Spa-ba. Azon nyomban foglaltunk is nekem egy időpontot. Na nagy bátran el is mentem. Innentől csak erős idegzetűeknek!!! A néni a könyökével és minden olyan testrészével masszírozott, amiben legalább 2 db csont van. Még a hajamat is megrángatta egy kicsit. Menet közben többször megkérdeztem magamtól, hogy én biztos teljes önszántamból, kényszerítés nélkül jöttem ide. De hát tényleg. Csupáncsak az volt jó, hogy az arcomat be kellett helyeznem, egy olyan jópofa kerek lyukba az ágy végén, így a tortúra közben volt alkalmam megszámolni a padló csíkjait. Szép parketta volt, sötétbarnára pácolva. Néha elállta a kilátást a kínai/thai néni meztelen talpa,

... van az úgy, hogy az ember reggel felkel, de annyira kómás még, hogy amikor bemegy a fürdőszobába, belenéz a tükörbe, majd unott arccal kinyomja a fogkrémet a fogkefére... és felvisít...mert rájön, mit is látott... és elképedve mondja: ki a fene borotválta le a hajamat, szedte ki az összes szemöldököm és festette lilára a szempillámat!!!!! Na, ma reggel kómásan kijöttem a szobából, majd gondolván, hogy finoman jelzem a  gyerekeknek, hogy igyekeznünk kell a reggelivel és a felöltözéssel, elkezdtem levenni Némiről a pizsamát. Levetkőztettem meztelenre, majd elmentem neki ruháért. Már feladtam rá a bugyit, mire felfogtam, hogy az egész hátsó fertálya csupa vörös folt. Értsd úgy: a háta, feneke, lába sőt még a talpa is. Előre nem sok jutott, összesen vagy csak 6 darab. Hát rendesen elsápadtam. Mert ugye, Évi napokra van a szülőszobától, elvileg minket riadóztatnak majd, hogy vigyázzunk Danira. Ha meg valami fertőző.... rossz belegondolni, tegnap szinte egész nap együtt voltunk velük, me

Hát ezeknek a svájciaknak elég rossz. Sehol semmi nemzeti érzületű emlékhely, se kivégzett hősök serege...Még egy nyavalyás vesztes csatát sem tudnak felmutatni az elmúlt 500 évből. Megnyertről nem is beszélve. Mintha soha nem is léteztek volna. Sehol egy jó kis március 15-dikei összeröffenés, se egy októberi tojásdobálás. Még azt sem tudják, mikor is alakult ki a svájci kantonszövetség, de egyszer elhatározták, legyen augusztus elsején. Minden kanton a saját vérmérséklete szerint ünnepelhet, de szigorúan nemzeti ünnep és országos munkaszüneti nap. Na ez így kiváló. Az utcasarkokon árulták a tűzijátékokat meg a petárdákat. Ha ezt a mi belügyminiszterünk látta volna..... sehol semmi biztonsági fémkonténer, csak úgy... ahogy a gyár adta...kartondobozból...nem drágáért. Ja és persze millió nemzetiszín zászló. Meg póló. Meg táska. Meg kitűző. És ez mind az embereken. Nagyon kis szimpatikusok voltak. Igaz, nem néztünk híradót, de nem hiszem, hogy bármi atrocitás történt volna. Egyébként is