Dornbachok Kalandjai Svájcban

.... vagyis miket beszélek, pont az a lényeg, hogy már nincs meg. Igen. Az a rakoncátlan jobb alsó 1 volt olyan kedves és kilépett medréből. Hogy egészen pontosak legyünk, nem akart, de a Papa azt mondta, hogy - Gyere Noémi, az egyik kezeddel húzd meg a fülem, a másikkal meg húzd meg a fogad! Egy másodperc múlva Papának piros volt a füle hegye, Noéminek meg a kezében volt a fog. Nagy lesz ma este az öröm, mert tegnap másfél órán át kerestem a Glattcentrumban valamit, amit a fogtündér a párna alá tehet, aztán találtam is szuperjó kötözőpólyát. Ne röhögjetek, a septapaszt majd karácsonyra kapja, azt mégsem hozhat a fogtündér!

Már nagyjából két hete tart a Noémi fog mizériája. Minden áldott nap úgy fekszünk le, hogy mostmár tutira ki fog esni reggelre. De ez a fog, ez nem egy szimpla fog. A mögötte jövő maradandó hegye már teljesen kint van, és annyira felnyomja a tejfogat, hogy az egy jó 3mm-re kiemelkedik a sorból. Nagyon viccesen néz ki, mert messziről is jól látható. Lépcsős szájú. Tisztára mint Frankeinstein. Jelenleg szakad a hó és a Noémi az erdőbe ment az ovival. Ahogy én a gyereket ismerem, most a havas erdő közepén fogja kiköpni a fogát, bele a hófehér mindenségbe, és az összes gyerek a fogat fogja keresni, mert a táskájában hurcolássza a fogtartót, hogy majd abba tegye. Biztos nem fogja. Szerintem ott marad majd a hóban. Mert ez egy ilyen fog-alom.

Hihetetlen rafinériával megálldva, és egy kósza ötleten felbuzdulva Apának karácsonyra szakácskönyvet vettem. Na most puff, mindenki eldobta magát. Nem arról van szó, hogy át szeretném adni a konyhai stafétát (ugye, hogy megnyugodtál?) annak sem most, sem később nincs semmi reális esélye, csupán arról szól a mese, hogy ha egyszer az életben, nekem még egyszer napokra távol kell lennem a családomtól, ne azon múljon a pizza vagy nem pizza örök kérdés, hogy van olyan barátunk, aki megvendégeli őket vacsorára vagy nincs. Most legutóbb épp volt annyi, hogy minden este főtt ételt ettek, de azért delente befigyelt egy-egy pizza. Öszintén nem tudom, hogy egy gyerek meddig képes elmenni a pizzaevésben, de azt gondolom valahol 5 nap után tetőzik, mint a Tisza. Szóval a könyv címe: Főzőkönyv pasiknak, és tényleg nekik való. Minden recept úgy kezdődik, hogy nyiss ki egy sört, alapmértékegység a söröskorsó, és elég szájbarágósan mondja el, hogy mit kell csinálni. Tehát nyilvánvaló volt, hogy Apát

 - Lolikám, kit hívjunk meg a szülinapi zsúrodra? - őőőőőőőőő, hát a Philippet meg a Dávidot meg a Danit meg az Anitát meg a...... Lackót.. - Lackót?? A Lukács Lackót? (másfél éves kisbarátunk) - Igen, ő a barátom!   Felveszi a kék alapon százszorszép mintás pólját, majd megáll előttem, feszesre húzza a pólót és megkérdi: -  Anya, ez somvirág? Nem drágám ez egyszerűen százszorszép!  EGYSZERŰ PÁSZTOR?????? AZT ÉN IS ISMEREM! - és elkezdi énekelni. Mondom a tiszteletbeli szőkének, hogy nem egyszerű pásztor, hanem SZÁZSZORSZÉP. Csalódottan csak annyit mond: Jaaaaaaa - és énekli tovább, hogy egyszerű pásztor tééérdeden állj........ Hiába, a karácsony szelleme még itt kisért :)

A történelmi hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy volt itt egy december. Havas, adventes, Mikulásos, Karácsonyos, hazautazós, kocsibanfázós, országon átautózós, de szerelmetes december. Mondják van ilyen. Úgy kezdődött, csak a történelmi hűség kedvéért, hogy december elsejére leesett a hó. Nagy hó. Sok hó. Hideg hó. Hű hó. De most pontatlan vagyok. Nem is ezzel kezdődött. Szokás itt, hogy advent első vasárnapján, mikor már felgyúlnak a fények az utcákon, megjelenik vagy 30 Mikulás, ugyanennyi Mikulás tanuló, Holle Anyó egy kiskocsin, Jancsi és Juliska egy másikon, meg egy egész Grittibanzot sütő Mikulás különítmény egy sokadikon. És végigvonulnak a legfontosabb csomópontokon. Gyakorlott gyerekek szatyrokkal, táskákkal, dalokkal, versekkel felvértezve, támadásra készen várják a menetet, mert itt bizony kaja osztás is van. Konkrétabban ez a Grittibranz nevű sütiemberke, meg mandarin, meg csoki meg mogyoró. Ez utóbbiból a legtöbb. És persze vannak gyakorlatlan, mindennek bedőlő Miku