Dornbachok Kalandjai Svájcban

Az 1.0 a mozikban látható, a 2.0 a teraszunkon. Hulla állapotban. Ugyanis megcsípett és ezzel hálálja meg neki a sors. Pedig én csak azt szerettem volna, ha csendesen elhúz a teraszunkról, de kellett neki harciaskodni. És így 24 órán át nagyon fájt a kezem. A gyerekek nagyon segítőkészek voltak. Igaz egy percre sem hagytak csendben szenvedni, de cserébe felválltva hordták a lábamhoz legkedvesebb játékaikat, sőt Lola még a gagáját is az orrom alá tolta, hogy ez majd segít. Hát nem, de azért meghatódtam. /Szerencsére nem kellett pánikolnunk, mert gyerekkoromban sokszor csípett meg, legutolsó emlékeim szerint egy a szememen és akkor sem lett semmi bajom, azt leszámítva, hogy vagy két napig homályosan láttam./ Azt gondoltam volna, hogy méhes kalandjaink ezzel véget értek, ám úgy tűnik, hogy a méhkaptárban nyilván tartják az eltávon lévő méheket és felderítő kommandót küldtek a vissza nem térők után. És most itt dühöngenek nálunk. Már felmostam a teraszt. Letakarítottam az asztalról minden

Egyszer már hőbörögtem adófizetésről meg ilyenekről. Akkor úgy tűnhetett, nem szeretek adót fizetni. Nos, hadd pontosítsak egy kicsit: tényleg nem szeretek. Ezzel együtt az adófizetés egy ország működésének fontos eleme évezredek óta. Egészen addig nincs is vele semmi baj, amíg: A többiek is fizetnek adót, nem csak én. Az adóból az ország gyarapodik, nem pedig a szomszéd zsebe. Az első ponton is akad kivetnivaló bőven (lásd korábbi hőbörgés), de azért a második sem kutya. Most pl. ez: Így lopják szét az M6-ost (Portfolio.hu). Kedvenc részem: " Interjúalanyaink közül senki sem vállalta névvel a beszélgetést, aki éppen nem az állását féltette, az arra hivatkozott, hogy semmi kedve egy "jó sztori miatt" összerúgni a port a szomszédjával, kollégáival vagy a legjobb barátaival, nem is beszélve az esetleges büntetőjogi következményekről. " Összegezve: egy madár szobra kedvéért ezrek vonulnak az utcára hogy tüntessenek pro és kontra, de az adófizetők forintjainak lopkodá

Pedig nagy volt a lobbi ellenállása, de végül is minden sérülés és életveszély-közeli helyzet nélkül megúsztuk, bár ez lehet annak a hatása is, hogy most nem az utca végébe mentünk, hanem Wolishofenbe. Hátha ott másik lobbi tevékenykedik.......... Még nem is meséltem el nektek, hogy abban a hatalmas, óriási, már-már gigászi megtiszteltetésben volt örömünk osztozni, hogy meglátogattak minket a tesómék. Itt Svájcban. Szeretném ha mindannyian olyan nagyra értékelnétek, mint mi, ugyanis cirka negyven (!!!!) percenként álltak meg útközben. Ami azért minden embernek becsületére válik, ekkora távon. Mármint az, hogy ép elmével érkezik. Mint ők. Na szóval, csináltunk mi mindenfélét, amit az időjárás megengedett. Csak egy dolgot emelnék ki a sok közül. Anno megkérdeztem őket, hogy mi mindenre van érdeklődésük (város, táj, hegy, tehén??) és hát alföldiek lévén persze azonnal mondták, hogy jó lenne felszaladni, valami kisebb hegyre. Jó, akkor pakoljatok meleg cuccot. Hát lehet, hogy az én hibám,

Szelektívhez mentünk. Ha egy hét után sem adunk életjelet, hívjátok a fináncokat, rendőröket, tűzoltókat és a vöröskeresztet. A jogi lépéseket pedig fontolgassátok a szemét lobbi ellen!!! Biztos, ami biztos indulás előtt azért még vetünk keresztet is.

Aki ismeri a családfőt, bizonyára ismeri a Legóhoz fűződő viszonyát is. De ez most annyira új dimenziókba emelkedett, hogy azon még sokat tapasztalt párja is meglepődött. Szavak helyett álljanak itt képek:   Rövidre fogva a történetet - a Lego honlapjáról letölthető a Lego Digital Designer szoftver (ingyen), amivel mindenki kedvére Legózhat a gépen. Nos, üres óráimban (5 óra a JFK-n, stb.) ezt tettem én is. Az első képen az eredmény. A másodikon pedig a való világbeli változat. Merthogy meg is lehet rendelni ám (legalábbis itt Svájcban). Képek még itt . Jó Legózást!

Gyorsan leszögezem, hogy nem kell pánikolni. Nem magam miatt mentem oda. Katánál beindultak a dolgok, és megkértek, vigyem el őket a kórházba. Mivel nagyon bizonytalanok voltak, hogy mi is a helyzet,- hátha még haza kell menni -megkértek, hogy menjek be velük, így volt alkalmam megnézni, milyen is szülő nőként érkezni egy orvosi intézménybe itt, és milyen otthon (Óh azok az emlékek!!!!). Mielőtt részletekbe bonyolódnék a különbségeket illetően meg kell mondanom, hogy mennyire szégyellem magam, a magyar egészségügy miatt. A legelső látogatásom az itteni orvosnál azzal ért véget, hogy megkért, kerítsem elő a korábbi terhességeim papírjait, hiszen van köztük jó néhány olyan lelet, ami jó lenne, ha meg lenne, mert itt elég sok pénzbe kerülnek a dolgok. Papa megtalált mindet, és szépen elpostázta nekem. Az egy dolog, hogy létezik a terhes kiskönyv, de sajnos az semmit nem ér. Semmi gond, szépen bele volt téve minden leletem. Emlékeimben már nem is élt, és sajnos itt kellett szembesülnöm az

Becsapós kérdés, mert ugye sehány - vérbeli programozó sosem használ tabot, kivéve Makefile-ban, de az más tészta. Viszont mostantól mindenki láthatja, hogy Googlisztánban mi a pálya. De nemcsak ezt, sok minden mást is. Angol és C++ nyelvek ismerete nem hátrány: http://google-styleguide.googlecode.com/svn/trunk/cppguide.xml

Volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, hogy most nem mérik rám olyan sűrűn a levest, mint a két lányommal, de most egy kicsit elbizonytalanodtam. Anno az nyilvánvaló volt, hogy a lányok szeretik a savanyú uborkát (most is) és nem szeretik a káposztát (most sem). Egészen máig azt hittem, hogy AlmaBaba mindenevő. És NEM. A gyümölcsöket kifejezetten csípi, egy gond csupán, hogy bár megehetnék két kilót is mindenféléből, mire is megyek vele? Nagyon klassz a nektarin, de attól még egy óra múlva korog a gyomrom. Cserébe húsételre rá sem bírok nézni. Igen ám, de itten mozgolódik körülöttem két perpetuum mobile, akiket etetni azért mégiscsak illene. Hát nem vagyok én nyúl, elhatároztam, hogy kidolgozom azt a főzési módszert, amiben nem készülök ki, a gyerekek mégis főtt ételt kapnak. Íme, ez lett belőle.......khmmm későbbi felhasználásra is, már nektek.............. Mielőtt bármit is tennénk - de tényleg, még a hűtőt se nyissuk ki!! - tárjuk szélesre a teraszajtót és nyissuk ki az ablakot.

Ez most velejéig informatikáról fog szólni. A Google próbál jófej lenni, és időről időre közzéteszi egy nap mint nap használt építőkockáját. Apache licensz, vagyis mindenki azt csinál vele, amit akar. Ma sor került a Protocol Buffersre is. Hogy mire is jó? Bármilyen, struktúrával rendelkező adat tárolására, amolyan XML-pótlék. Előnyei: Egyszerű . Minimalista, nincs semmi feleslegesen elbonyolítva. Gyors . Beolvasás, kiírás, ellenőrzés mind nagyon hatékony. Tömör . Vagyis kevés helyet foglal. (Természetesen van C++-ban, Java-ban és Python-ban is.) Ja, és a leglényegesebb: Peti is ezt használja adathegyek feldolgozására (mint majdnem mindenki mifelénk). Bővebben a Google blog-on: http://google-opensource.blogspot.com/2008/07/protocol-buffers-googles-data.html Letölthető innen: http://code.google.com/p/protobuf/ Még egy másik, amit Peti szintén nap mint nap használ: http://code.google.com/p/googletest/

Van 3 légy a lakásban. Apa, mint hivatásos légy- és szúnyogírtó, akcióba lép. Óvastosan megközelíti a kanapén tartózkodó legyet. Mint a lassított felvételeken közelít a kezével, aztán hírtelen mozdulat ...és megvan a légy. Kiviszi likvidálni, mert azért érző szívű apuka. NA. Ekkor Loli meglátja a fotelon üldögélő legyet. Óvatosan, lassan.....nagyon lassan odamegy. Kicsi kezét pont úgy formázza, mint az apja. Pont ugyanúgy lassított mozgással közelít a kezével, de nem gyorsít az utolsó 10 centin, így a légy simán elszáll, miközben Loli továbbra is elkapó, lassított elkapó mozdulatát végzi. Majd rámnéz: Szerintem nem kaptam el......nem, nem sikejült..eljepült. De lehet, hogy sikejült. De szerintem nem sikejült.   Szerintem sem, de azért nagyszerű, hogy próbálkozik, nem?!!

Nem hittem volna, hogy egyszer anatómiai kioktatásba részesülök két 4 évestől. De ez is megtörtént. Sőt. Meggyőztek. Helyesebben megadtam magam. Hogy megértsétek, hogyan is kerülhettem ilyen kétségbeejtő helyzetbe elmesélem az egészet az elejéről. Szép napos péntek reggelre ébredtünk, ami egyébként marha ronda volt. Azért ez a nagy ellentét, mert semmi, de mondom SEMMI humorunk nem volt az adott naphoz. Ugyanis én voltam az ügyeletes a spielgruppéban - ergo mindhárman díszmagyarban álltunk az ajtóban hajnali fél kilenckor. Lolinak ez annyira hajnali volt, hogy még aludt, miközben átöltöztettem. Mondjuk nem egy koránkelő fajta.... szóval nem szeretjük mi az ilyen közös hajnalokat.... Na szóval, én voltam az ügyeletes, ami azért annyira nem vészes, de a magyar oviban is megkértek, hogy helyettesítsem az egyik óvónénit és hát ennek függvényében, ha választani kell, akkor inkább a magyar ovi.... de választani sajnos nem lehetett. Spielgruppe után hazaszáguldottunk, gyorsan főztem egy pomp

Ez a lejtő egyre meredekebb!! És már a férjem is észre vette. Az már nagy szó! Történt ugyanis, hogy a döntőt (Spanyol-Német) a tévé elé telepedve, egy nagy tányér Thai tésztával és egy doboz Panachéval kívánta élvezetesebbé tenni. Az, hogy az egész meccset én kommentáltam végig, még csak elment volna, de az, hogy megittam a söre felét, az már betette a kaput. Hát ezért mondta Ő is, hogy meredek a lejtő. Egy focit sohasem néző, sör ellenes ül a meccs előtt és sörözik.... Most, hogy ismét várandós vagyok (még nem is mondtam?! ejnye) hát nem most jön rám a sör ihatnék?! Azért mentségemre szeretném elhozni, hogy az említett ital csupán 0,8% alkoholtartalommal bír, ami még a szúnyogokat sem téríti el. De azért kikaptam. Főleg, mikor Apa rájött, hogy annyira kívánom, hogy napközben, önszántamból iszok belőle. Na lett is nagy ribillió. Úgyhogy kiábrándítok minden fellelkesült ismerőst és rokont, hogy bár most meginnám, nem lehet, amikor meg Ti innátok meg velem, akkor meg nem FOGOM... mert a