Dornbachok Kalandjai Svájcban

 A "márpedig olvasni fogsz, még ha anyád beledöglik is" akció a második fázisába érkezett. Egész jól haladtunk az egymondatos papírokkal, és már szó nélkül elolvasta, HA olyan helyre tettem, ahol még a vak is látja. Ez igenis fontos, mert még most is van az asztalán keresztben egy papír, hogy ha ezt berakja a szekrénybe, kivehet a szent sárkányos dobozból valamit, de vak mint a Kisvakond, nem veszi észre. Na szóval a sebesség....... ja nem, a fokozat (bocsánat, Kingi miatt konstans Villám McQueen-ezés megy nálunk). A második fokozat a kincskeresés. Írok neki levelet, a szélét megégetem, összehajtom, borítékba teszem, és ha a leckével kész, akkor kibonthatja és játszunk. Eddig már 4X csináltuk, és mind a négy alkalommal rekordsebességgel kész lett a leckéjével is. Maga a kincskeresés úgy néz ki, hogy a levélben utasításokat kap, amiket végre kell hajtania. Az elsőn még csak olyanok voltak, hogy menj 6 lépést előre, úgy hogy a hátad az ablak felé legyen. -Igyekszem olyan mondat

Tegnap óta nem kell meghívó a Google+ használatához, vagyis bárki feliratkozhat, akinek kedve van hozzá. Már sokan kérdezték, miért érdemes, lássuk. Először is, mire jó? Arra, hogy kapcsolatban legyünk egymással: képeket, történeteket vagy bármi érdekeset mutassunk meg családtagjainknak, barátainknak, vagy akár az egész világnak. Jó jó, de miben más, mint a Facebook vagy az iwiw? Három dolgot emelnék ki: 1. Gyors. Gyorsan töltődik, magától frissül, élőben mutatja az új kommenteket, nem telnek feleslegesen a másodpercek. 2. Én döntöm el, mit kinek szánok. Ha akarom, olyan, mint egy email. Vagy olyan, mint az iwiw. Vagy olyan, mint egy blog. Minden rajtam múlik.  3. Bátran felvehetünk olyanokat, akiket nem ismerünk, de kíváncsiak vagyunk rájuk. Fenn van William Shatner  (Star Trek avagy TJ Hooker), Michael Dell  (PC márka),  David Cameron  (főnökféle az angoloknál), Snoop Dogg , Eminem ,  Madonna , sőt még Dopeman  is (kitalájátok az igazi nevét?). Persze közülük senkit sem vettem fel.

 Ez csúszott ki, mit kicsúszott.... ordította a nagylány, amikor csak annyi lett volna a házija, hogy elolvas egy mondatot és annak alapján leír egy szót. Mondjuk 3 perc, ha betűnként olvas és ha matyóhímzést is rajzol minden betűnek. Csakhogy az én ügyes, okos, értelmes, olvasni sehogy sem akaró lányom kettő és fél, mondom mégegyeszer kettőésféórán át ült mellette és agonozált azon, hogy neki miért is kell olvasni. Próbáltam kedvesen. Probáltam izgalmasan. Próbáltam elhitetni, hogy az olvasással oda kerülhet, ahová rajta kívül más nem, mert a fantázia mindenkinek mást mutat. Nem lehet ugyanazt a könyvet kétszer egyformán olvasni. Nem hatottam meg. Csak duzzogva ült és közölte, hogy NEMOLVASOK!!!! Hát engem se abból a fából faragtak, hogy ezt szó nélkül hagyjam. Emlékszem még alsó tagozatos általános iskolás voltam, mikor egy nap Ken Follett Katedrálisával mentem haza a könyvtárból és Jóanyám kiakadt, hogy ilyen apróbetűs, vaskos könyvet akarok elolvasni? Hát szó se lehet róla! Aztán m

Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Kingi vega. Ha húst lát menekülőre fogja a dolgot. Egyszer már volt, hogy majdnem önszántából húst evett, de egy centivel a szája előtt rájött, hogy itt valami nem stimmel és ellenállt. Egyetlen egyszer előfordult, hogy igenis evett húst, de azt azért nem számítjuk, mert gyorsétkezde sajtal, sonkával töltött, bundázott valamije volt, ami nyilvánvalóan meglehetősen távol áll az igazi hústól. Tán még az is lehet, hogy szója volt. Egyik nap az Aldiban vásároltam és nagyon szép sertés szűzérmét találtam, relatíve olcsón. Gondoltam, hogy már úgyis elegünk van a rengeteg csirkéből, kitalálok valamit.  Azt mondjuk tudni kell rólam, hogy minden este lefekvés előtt recepteket nézegetek és minden vasárnap összeállítom a heti menüt, aminek alapján hétfőn vásárolok be. Nem szokásom hétköznap boltba szaladgálni, ha csak az nincs, hogy hétfőn nem kaptam valamit. Szóval, ahogy itt nézegetem a húst, az jutott eszembe, hogy nincs kedvem hozzá se kruplit se rizst f

 Na végre megmutattuk ezeknek az alamuszi kis hegyi manóknak, mi is az a Magyar kaja. Ugyan nem tehettük ezt meg a teljes paprikásos, néptáncos, kalocsais, matyós, harci lendülettel - talán túl sem élték volna - de azért így is kiütöttük őket. Merthogy itt bizonyos dolgokban még a kőkorszak van. Kezdjük mindjárt a tejjel. A tej jó. Annak, aki nem allergiás rá, mint például rajtam kívül az egész család - annak tápláló, ízletes és végtelenszámú varriációban fogyasztható. Otthon. Mert itt leginkább folyékony állagában megisszák, avagy legtöbbször sajt készítésére használják. Szó se róla, jók a sajtok erre. Meg a legelők is szép zöldek. De mindez olyan egyszínű, hogy a tehenek is beszürkültek tőle. De nem is ezt akartam elmesélni. Hanem, hogy ha az ember jó minőségű tejfölt akar, akkor azért meg kell ám dolgozni, a kefírről meg ne is beszéljünk, mert az embernek csak sírhatnékja lesz. De még csak nem is ezt akartam elmesélni, de majd úgy csavarom, hogy azt mondhassam...... az elején már el

 Egyik este a semmiből elénk materializálódott Loli, az Apjára nézett és azt mondta: - Anya! Apa a pozitív megerősítéses kedvében volt, így mosolyogva válaszolt: Igeeeeen? Lola lereagálta és javított: Apa, hol van az a micsodám, ami ilyen fehér izés, ott az izéjénél? Apa továbbra is a pozitív búrában volt, így mosolyogva azt mondta: - Szerintem Anya tudja! Így aztán hozzám érkezett a kérdés. Namármost. Először is tisztáznunk kellett, hogy mi az a Micsoda. Mármint a Lola Micsodája. Nem sikerült. Másodszor tisztázni kellett, hogy hol van rajta fehér mi. Na azt sem sikerült. Mikor a gyerek látta, hogy mennyire sötétben tapogatózom, megszánt. Akkor idehozom! - hoppá, akkor mégsincs elveszve....... Perceken belül odahozott egy plüssállatot, egészen konkrétan egy borzot, ami ugye micsoda is meg fehér izé is van az izéjén. Majdnem pontos volt a leírás. ekkor elmondtam Lolinak, hogy a fiatalemberben egy borzot tisztelhetünk, és a neve is csak annyi: Borz. Kisded balra el. Játszik a borzzal. Eg