Dornbachok Kalandjai Svájcban

Mostanában sok időt (na jó, többet mint eddig) töltök legózással. Gondoltam, megosztom az élményeimet egy új blogon: http://legozz.blogspot.com Akinek van kedve, olvassa! Lesz majd történelem, szerelés, szóval nyakig belemászunk.

Volt egy álmunk. Együtt. Kettecskén. Bár most, hogy jobban belegondolok, a terv a Péteré volt és én, mint hűséges és odaadó, támogató feleség melléálltam, és persze támogatólag léptem föl. Hogy mikor született meg a döntés, már nem is emlékszem, de valamikor még a szerelmünk hajnalán, az Iskola utcában, talán egy csendes őszi estén. Nagyon egyszerű volt a terv. Mondhatnám, olyan egyszerű, mint a legtöbb nagyszerűvé váló dolog terve: minden este, fürdés/zuhanyzás/ágyba dőlés előtt, szépen, közösen, együtt összegyűjtjük a KÖLDÖKSZÖSZT. Ez az a kicsike szöszmösz, ami mindenkinek a köldökébe mászik a nap folyamán. Tehát szöszt összegyűjtjük - szigorúan együtt-, és belerakjuk egy párnahuzatba. Pár év és hip-hop, már lesz is egy szép kispárnánk, ami csak a sajátunk, szorosan kötődik hozzánk, és múltja van. Hogy konkrétan mikor bukott el a nagy terv, már nem emlékszem. Lehet, hogy nekem kellett volna megvennem az üres párna huzatot. Lehet, hogy Péter nem adta oda a szöszt. De a lényeg, most

Csak azért, hogy aki szereti a havat pukkadjon meg. Mer itt most nekünk van. Már 2 napja esik az eső, erre pont az ebéd közepén látom ám, hogy ez most valahogy más, mint eddig volt. Mondom a csajoknak: Nézzétek, havazik! Némi: Á, dehogy! Én: De nézd, tényleg! Rám néz és azt mondja: Hidd el anya, tényleg nem! Csak kötöm az ebet a karóhoz, erre úgy néz rám, mint aki egy idiótát lát. Ősz van, Anya, Érted, ŐSZ! Értem én, de akkor is. Ma Évi vitt minket, meg a Galaxyt az oviba, mert most átmenetileg le vagyok tiltva a vezetésről - infúzióban kapom a vasat ( kifejezetten üdítő a diéta mellett), és amíg nem billenek helyre, addig nix forgalom. Szóval ballagunk együtt a garázshoz, de Loli nagyon lemaradozik. Ha szólok, hogy: Húzzál bele, Bébi! Akkor felgyorsul, de egy-két lépés után megint lemarad. Hátranézek, és mit csinál?? Szedegeti a kabátjára hullott hópelyheket! Reménytelen a küzdelem, mert 1, sok van, 2, amihez hozzáér az azonnal elolvad. Minden bizonnyal hógolyóra gyúrna, ha nem lenne

Kétféle ember van: Ilyen és Olyan. Én Olyan vagyok, ezen belül is, most Éppen Olyan. A férjem ellenben Ilyen. Ez persze jó, mert szép színessé teszi a mindennapjainkat. Például: kérdés: Apa, megnéznéd, milyen kint az idő? Hideg van? Apa kibillen a teraszra és közli: 7 fok van. Ez egy Ilyen válasz. Tökéletesen pontos, mérnöki válasz, mert tényleg annyi a fokok száma, csak éppen én Olyan vagyok, akinek ez semmit nem mond. Most aztán fogalmam sincs, hogy harisnya is kell a nadrág alá, vagy elég a naci??!! A kiscsajok is Olyanok. Ízig-vérig. Például mondom a Néminek: Képzeld, kiderült, hogy Almababa kislány! Némi: igen, tudom!! És néz, mint aki nem érti, hogy nekem ez miért nem volt olyan triviális. Na, ez is egy Olyan válasz. Mondhatnám, hogy nem örültünk volna egy tökös-mákos kombinak, de őszintén, mit is csináltunk volna vele??? Így viszont Apa kap egy szép kis háremet. A kérdés már csak az, hogy mi legyen a neve. Én csupa Olyanokat mondok, Apa meg csupa Ilyeneket, Némi pedig talált egy

Helló Mindenki! Rég nem találkoztunk. Na de most ne is a múltat hánytorgassuk....vagy egy kicsit mégis??? A legutóbbi gyónásom óta jó sokat vétkeztem, de védelmemben felhoznám, hogy szerencsére sohasem egyedül. És mivel minden zsarolható személy jobban teszi, ha mindenkinek kitálal, így most én is töredelmesen bevallom, hogy embercsempészést követtem el. Kétrészileg. Vagyis most, hogy jobban belegondolok, háromrészileg. Vagy hogy is kéne ezt mondani??? Sose voltam jó nyelvtanból.... Szóval sikeresen oda- és visszacsempésztük a gyerekeket, merthogy az útleveleik nem érkeztek meg. Én pedig minden határátlépésnél igyekeztem vagy nagyon elgyötört, vagy nagyon szimpatikus arcot vágni, hogy nehogy bekövetkezzen az, ami Péterrel minden repüléskor, ha egyedül megy - kipakoltatják a bőröndjét. Szegénykém, olyan kis bűnözőtípus, nem???  Így rám hárult a nem könnyű feladat, hogy tompítsam, effektíve semmissé töröljem Péter gengszter pofiját és meggyőzzek ránézésre minden vámost, hogy "ááá e

Az utóbbi időben csendesek voltunk itt a blogon. Ez azért van, mert Magyarországon jártunk, és ott nem vagyunk annyit netközelben. Beköszöntött az oviban az őszi szünet, és mivel itt annyira véresen komoly az ovi, hogy egész évben csak 2 napot hiányozhat a gyermekünk szülői igazolással, gondoltuk, kihasználjuk az alkalmat. Főleg, hogy az asszony pocakja már rendesen gömbölyödik :) Némi statisztika az útról: - megtett kilométerek száma: kb. 2800 - elfogyasztott gázolaj: kb. 200 liter - meglátogatott rokonok és ismerősök száma: kb. 35 fő - leghidegebb pont: Arlbergpass, 2 fok, hóesés - legmelegebb pont: Csepel-sziget, 20 fok, napsütés Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akivel nem találkoztunk, és még csak fel sem hívtuk. Tudjátok, hogy sokat gondolunk rátok, de két hét már olyan kevés volt, főleg, hogy több napon is dolgoztam közben. De most már itthon vagyunk, és ha Anya gépét megforrasztom (tegnap megint szétesett), akkor semmi sem tántoríthatja el attól, hogy megint kézbe vegye a t