Füstbe ment tervek

Volt egy álmunk. Együtt. Kettecskén. Bár most, hogy jobban belegondolok, a terv a Péteré volt és én, mint hűséges és odaadó, támogató feleség melléálltam, és persze támogatólag léptem föl. Hogy mikor született meg a döntés, már nem is emlékszem, de valamikor még a szerelmünk hajnalán, az Iskola utcában, talán egy csendes őszi estén. Nagyon egyszerű volt a terv. Mondhatnám, olyan egyszerű, mint a legtöbb nagyszerűvé váló dolog terve: minden este, fürdés/zuhanyzás/ágyba dőlés előtt, szépen, közösen, együtt összegyűjtjük a KÖLDÖKSZÖSZT. Ez az a kicsike szöszmösz, ami mindenkinek a köldökébe mászik a nap folyamán. Tehát szöszt összegyűjtjük - szigorúan együtt-, és belerakjuk egy párnahuzatba. Pár év és hip-hop, már lesz is egy szép kispárnánk, ami csak a sajátunk, szorosan kötődik hozzánk, és múltja van.

Hogy konkrétan mikor bukott el a nagy terv, már nem emlékszem. Lehet, hogy nekem kellett volna megvennem az üres párna huzatot. Lehet, hogy Péter nem adta oda a szöszt. De a lényeg, most aztán nincs is remek köldökszöszös, közös kispárnám. Pedig jól jönne, mert a fejem, valahogy magasabban szeretne lenni a megszokottnál, ezért a nagy tornázgatás közben, hogy valahogy megszerezzem alvás közben a Péter párnáját is, már sokadszorra vágom szegénykét alaposan fejbe. Szegénykém az éjjel is azt hitte, hogy ő csinált valami rosszat és kedvesen elnézést kért, amiért a feje a könyökömnek adott randit, pedig valójában egy szépen kivitelezett párna megszerzési akciót szakított meg azzal, hogy felemelte a buksiját. Úgyhogy most úgy döntöttem, nem is kell másik párna. Ha a nagy terv szöszije nem lehet az enyém, más már nem is kell!! Mondjuk, lehet ezt az éjjel még egyszer át fogom gondolni.....

 

Tegnap az oviból hazafelé Noémi is megálmodta az első saját kivitelezésű nagy tervét: minden, de MINDEN 10 centisnél nagyobb hódarabot felvenni az útról, gombóccá gyúrni és hazahozni, majd anya csinál belőle hóembert. Csupáncsak 2 apró probléma merült fel kivitelezés közben: 1, a hógolyó egyre nagyobb lett, ergo egyre nehezebb. 2, anya nem volt tisztában a neki szánt szereppel, így saját tempómban mentem haza, kézen fogvást a makrancos Lolival. Így már csak az emelkedőnél tűnt föl, hogy hol a Némi??? Aki persze még a megállónál szedegette a hókupacokat.

Lolinak is volt egy terve. Mind közül az övé volt a legegyszerűbben kivitelezhető és a legbarátságosabb: gyorsan hazamenni, és degeszre enni magát.

Mondanom sem kell, a végére mindkét gyerek nagyon morcos lett a füstbe ment tervek miatt. Némi nem tudta összegyűjteni az összes havat, viszont kellően lassan jött. Lola nem tudott elég gyorsan menni, hogy minél hamarabb ehessen. Így 1ÓRA 10 PERC gyaloglás után, kellően feszülten értünk haza. Igyekeztem gyorsan új tervet kovácsoltatni mindenkivel: Loli - most azonnal eszünk. Noémi: ebéd után kimegyünk és a játszótéren építünk hóembert. Na ennek hatására, Némi nem volt hajlandó enni, viszont gyorsan megint felöltözött, Loli viszont nem volt hajlandó gyorsabban enni, mivel ki akarta élvezni a lecsúszó falat minden ízét. Azt már nem is említem, hogy a diéta miatt az én ebédem abból állt, hogy megettem a csirkepörköltből az egyik combot salátával, majd ettem egy kanál tésztát, hogy a szénhidrát mennyiség is meglegyen.

Lényeg a lényeg: kimentünk - csináltam egy szánkópályát, ami azért volt kicsit kihívás, mert elsőre nem vittem ki a rózsaszín, nagy, kerek csúszót, csak a kis seggen csúszkát, így amikor megpróbáltam ráülni, hamar beláttam, hogy egyrészt effektíve nem érzem, hogy ráültem-e (nincs különbség a kicsit hideg és a hó hideg között) másrészt pedig, még ha talán rajta is ülnék, nem tudom a fogóját rendesen megfogni a kerek labdától, ami elállja az utat. így gyakorlatilag fenékkel csináltam egy pályát, majd mikor kicsit megeszesedtem, gyorsan bementem a nagy rózsaszín csúszkáért. Hát nagy volt a siker. Vagy egy órán át csúszkáltak, együtt, egyszerre beülve a csúszkába. Nagyon élvezték. Aztán megépítettük a hóembert. Aztán kiderült, hogy Loli még nem érti a "kell a kesztyű, mert hideg van" ráutaló mondat mögöttes jelentését, vagyis: vedd vissza, mert fázni fog a kezed. Így a hóember elkészülte után 10 másodperccel közölte, hogy menjünk be. Én is csupa átázott veréb voltam, így már csak egy kicsit kellett a Noémit győzködni, hogy jöjjön Ő is.

A hóember még áll, lassan olvadozik. Hááát, legalább egy terv megvalósult, és azért ez már nagy szó!