Dornbachok Kalandjai Svájcban

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni.  Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho

....... erőt tudtam venni magamon és leültem ide, hozzátok.  Nem azért nem ültem én ám eddig ide le, mert egy mérföldes nagy lusta röfi vagyok, hanem mert egy bányaló, akinek állítják, hogy már majdnem kiért a bányából, és a napsugár várja odakinnt, csak a fene se hiszi el. Hogy mivel van tele a csille?  Hát hétfő reggel mindenki elindul: Noémi isibe, Lola isibe, Kingi spielgruppéba, Apa dolgozni, és Anya is isibe, mert volt olyan ökör, hogy elvállalta, hogy a két épület között az októberi szünetig kísérgeti a gyerekeket oda- vissza, hogy biztosan ne tévedjenek el, és hogy még esetleg az óráikra is odaérjenek. Tehát reggel 8kor, mindenki balra el. Én magam már 9-re újra otthon vagyok, hogy aztán gyorsan feldobhassam az ebédet főni. Ha nem dobálózom nagyon durván, akkor 10-kor már megint az iskolánál várok, és most az ellenkező irányú forgalmat támogatom. Hazaérek félóra múlva. Az ebéd, talán ekkor még pont pattog, így azt gyorsan elrendezem. 11:40-re lesétálok Kingiért (szigorúan egy k