Dornbachok Kalandjai Svájcban

Most, hogy a gyerekek alszanak - egyszerre mind a három - mama is elcsendesedett, Péter a haverokkal iszik valahol a Gleis Eins környékén (talán épp a hídról pisilnek a Shilbe), azt hiszem itt az ideje, hogy elmeséljem az Egész Sztorit. Sielni voltunk fent a messzi északon (na jó, innen nézve talán délkelet), ott kezdődött a történet: Téli este volt,a nap már rég lebukott a magasan tornyosuló hegyek mögött. Farkasok üvöltöttek a távolban.......ööööööö.......vannak farkasok a svájci Alpokban??? ........ csak hármasban voltunk a környéken: Loli, Évi és Én. Most, hogy mondom, talán voltunk ott többen is, bár lehet, ők épp a farkasokat kergették. Nem gondoltam semmi rosszra, nem láttam, mint Nostradamus, a jövőt, és nem tudtam, hogy jobban járnék követek útján üzeneteket váltani az Évivel. Követek és felkészítés nélkül ért a kérdés: Miért nem akarsz harmadik gyereket, hát nem látod Péter mennyire szeretné?? Ez érdekes, megállapodtunk a kettőben, akkor hogyhogy? Hát kérdezd meg. Amikor meg

Jelentem a legyőzhetetlen és behozhatatlan túlerő elfoglalta lakásunkat, magányos kisebbségbe szorítva egyetlen férfinkat. Mert a Mama is itt van, sőt mi, a korházi különítmény is megérkeztünk. Sokan kérdezik, hogy mikor blogolom már le a nagy eseményt, és jelentem NEM MOST. Csak tudatom, hogy kiválóan vagyunk, fut a demó verzió: eszik-alszik, és csak azért reklamál, mert hideg a kezem, amikor cserélem a pelusát. Feltételezem a demó még a következő frissítésig jól fog futni. Jelenleg a hallása is korlátozottnak tűnik szerencsére, még nem sikerült két veszekedő, és őket csitítő jelenlévőknek őt felkiabálni. Kicsit nagyok rá a ruhák a bőrével egyetemben, de gyakorlottan tudjuk, hogy ez hamarosan átlendül az ellentétbe. Ígérem, hogy hamarosan beszámolok az eseményekről - előzetesen csak annyit, hogy MINDEN az Évi hibája! :) Mindenkinek, mindent köszönünk, a jókívánságokat, az izgulást meg a drukkolást is! Ja és éljenek a Karate Kinga Kid-ek! ( Kösz Krisz!)

Néha borzasztó naiv kicsi lány tudok lenni, de tényleg! Pedig megtanulhatnám már a leckét... azaz, sohasem teszünk fel a férjnek, 17 óra után vacsorára vonatkozó kérdést.  Adjunk neki, amit gondolunk, azzal is tökéletesen boldog lesz. Ez kellene legyen minden feleség első számú, azaz irányadó elvének. De nem, én nem tartom magam semmilyen elvhez, így volt arcom megkérdezni Őkelmét, hogy együnk valami hideget vacsira, vagy csináljak hagymás rostélyost? Szerintetek, mit válaszolt??? Naná, hogy nem kell neki a hideg vacsora, húst akar töménytelen mennyiségű hagymával. Jó, úgyis régen sírtunk. Mondjuk azért azt még hozzá kell tennem a történelmi hűség kedvéért, hogy valószínűleg futva jött haza az Ember és ő pucolta meg a hagymákat. Szám szerint nyolcat. Még egyszer: 8 azaz nyolc darab hagyma, de nem ám olyan körmöm hegye, kicsi hagymácskák, hanem rendes normál svájci parasztok. És mindezt úgy, hogy pontosan tudjuk: Loli nem fog enni belőle, én csak korlátozottan, tehát marad két elkövető

Már egy ideje használom a Jézuskától kapott G1 telefont , ennyi idő alatt már eleget használtam, hogy kifinomultabb véleményt formáljak róla. A telefon nagy előnye a korábbiakhoz képest, hogy látványosan könnyű alkalmazásokat keresni és telepíteni a Market segítségével. Bár még nem néztem, bele, de úgy tűnik, sokkal könnyebb fejleszteni is, mivel már rengeteg alkalmazás áll rendelkezésre. Például a Nokia E61-emre fél órás keresés után is csak olyan pasziánsz programot találtam, ami legalább 5 Euróba kerül - a G1-re 2 perc alatt megvolt, ingyen. Néhány hasznos és haszontalan alkalmazás (ezek mind ingyenesek): Barcode Scanner: a kamerával vonalkódot olvas be és kikeresi a netről a vonatkozó termékinformációkat. Támogat 2D vonalkódot is, felismeri az belekódolt URL-eket. Bubble: vízmérték, az orientációs szenzort használja. (Persze annyira nem pontos, mint egy igazi vízmérték.) Compass: iránytű, merthogy az is van a telefonban. Kint viszonylag jól megy, bent kevésbé. Tricorder: mindentmér

Fent nevezett társasjáték nagyon szórakoztató és mulatságos, persze csak egyeseknek. A játékhoz elengedhetetlenül szükséges legalább egy, de akár több kismama, lehetőleg a 30. héten túl. A játék lényege: Ha találkozunk a kismamával, feltétlen tegyünk olyan apró, szinte elejtett megjegyzéseket, melyekkel őrületbe tudjuk Őt és egész családját kergetni, majd várjuk a reakciókat. Például: Hűha, neked már jól lent van a hasad, akkor lassan indulsz a kórházba, mi? És mivel senki, de senki nem szokta a pocakjának mintázatát, méretét az ajtófélfa mellé karcolni, így ember legyen a talpán (férj, testvér, Mama, Papa, Tükör), aki valóben meg tudja mondani, hogy milyen is volt a kismama az előző napon. Nálunk is beindult a társasjáték szezon, már ketten is azzal töltik az idejüket, hogy velem játszanak. Pedig én nem is akarok játékos lenni. Bár a játékban pont az a lényeg, hogy ad hoc szerveződik a csapat. Így most érdeklődve várjuk, hogy a pocakom megy még le, vagy nő még nagyobbra, vagy dagadok

Remélem nem haragszanak Kedves Olvasóink, ha időnként én is magamhoz ragadom a tollat, és párom bájos történetei helyett olyan hülyeségekről írok, mint internet, web meg számítógép. A minap kaptam egy levelet egy amúgy kedvenc családtagtól (mivel a dolog egyáltalán nem személyes, ezért a részleteket inkább ugrom): Beteg kisbaba kéri a segítséget !!! Hello! Kérlek benneteket, hogy küldjétek tovább!! Ha kitörlöd neked nincs szíved. Én egy 29 éves apuka vagyok. Nekem és a feleségemnek gyönyörű életünk volt. Hála Istennek van egy gyermekünk is! Nemrég az orvosok daganatot fedeztek fel a kicsi agyában és testében. ... Minden ember aki megnyitja ezt az e-mailt és tovább küldi emberenként 32,-ft-ot szerez nekünk! Kérlek egítsetek!! Köszönjük!!!!! Maroti Szabolcs 8200 Veszprém Móricz Zs.u.3. Nagyon megindító, de ha pl. Maróti Szabolcsra keresek a Google-on , az első találatom ez: http://enegy.blogter.hu/33020/32_centes_lanclevel A blogbejegyzés szerint a levél változata már 2004-ben is létezet

Történt pedig, hogy ebédfőzés közben elővettem Noémi egyik ruhácskáját, amiről leszakadt az egyik gomb. Hozzá kell tennem, az eredeti ebéd már készen volt, csak a gyerekseregnek nem tetszett, így gondoltam, kielégítem az igényeket egy kis tésztával. Szóval a tészta szépen fővögetett, én meg varrtam a gombot, amikor is Loli futva jött oda: Anya, buborékol a leves! Könnyű volt megfejteni, hogy a tészta fut és a hab nyomja fel a fedőt. Egyébként, ha valami fő, Loli rendszeresen bekukkant a konyhába, akár ott vagyok, akár nem. Szóval buborékol a leves. Noémi azonnal odarohant megnézni eme szenzációs jelenetet, én meg partravettett bálnaként megpróbáltam ülő helyzetből állóba kerülni. Nem nagyon sikerült. Vagyis pontosabban egyáltalán nem tudtam. Míg én szumóztam a kanapén Noémi kikiálltott a konyhából: Minden okés Anya, nem kell jönnöd, levettem róla a fedőt, mostmár jó lesz! Na most már azértis kimegyek megnézni, hogy mit ügyködnek. Nagy-nagy nelehezen engedett kicsit a gravitáció, így si

Vagy inkább maratoni szülinap. Naná, hogy nem az enyém. Lehetne mondjuk a Péteré is, hiszen mióta megkaptam, majd minden este koktélt iszik a drága, sőt ma még egy szekrényt is vettünk és sos összeraktuk, hogy legyen hol tárolni a sok koktél hozzávalót, meg poharakat meg a shakert. De most nem is ezt akartam mondani. Hanem...... összesen 6 alkalommal ünnepeltük meg a Loli szülinapját és ez oly módon feltuningolta a kisdedet, hogy szent meggyőződése, hogy neki minden nap jár egy torta. Kezdődött az egész azzal, hogy amikor Mamáék itt voltak, az utolsó közös esténken megünnepeltük, hogy Loli már majdnem 3 éves. Aztán egy nappal a tényleges dátum előtt a magyaroviban is ünnepeltek. Megkértem Paulinát, aki nagy hobby cukrász, hogy készítsen nekem tortákat. No nem azért, mert én magam nem tudnám megcsinálni, hanem, mert vannak az emberben olyan automata, teljesen szabályozhatatlan, zsigerből jövő reakciók, amik nekem most nem jönnének jól. Például: mikor lenyaljuk a kanálról a csokikrémet,

Gazdasági nehézségek közepette mindig jól jön, ha valamit kétszer tudunk felhasználni. Kiváló példa a Sudoku WC papír! Megmozgatja az agyat, a kezet, sőt, még a feneket sem hagyja érintetlenül :)

Valami hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem hétfőn, hogy itt az ideje kimosni a bébiholmikat. Ettől persze sok mindenki felhúzta a szemöldökét, de mit is tehetnék az inger ellen.... Szóval hétfő délután szétválogattam a babarucikat, amikor is besomfordált a szobába a két tettestárs. Noémi boldogan annyit mondott: De jó, bébiruhák! És boldogan elkezdte őket hajtogatni. Próbáltam meggyőzni a művelet hiábavalóságáról, de persze teljes kudarcra lettem ítélve, aztán meg belegondoltam, hogy miért is fájna nekem, ha összehajtogatná a kis body-kat, rugdalózókat, rucikat. Ha neki így esik jól, ám tegye. Loli is bekapcsolódott, de aztán hamar rájött, hogy nagyobb buli csak szimplán megnézegetni, hogy micsoda ruhaköltemények kerülnek elő. Egy darabig csak elvolt a nézelődéssel, de aztán rádöbbent, hogy ezek ruhák, amiket valaki majd fel is fog venni, akkor meg miért ne legyen az a valaki ő maga. Gyorsan magához ragadott egy 52-es rugdalózót és elkezdte az "én ezt felveszem, mert biztos