Az én lányaim

Történt pedig, hogy ebédfőzés közben elővettem Noémi egyik ruhácskáját, amiről leszakadt az egyik gomb. Hozzá kell tennem, az eredeti ebéd már készen volt, csak a gyerekseregnek nem tetszett, így gondoltam, kielégítem az igényeket egy kis tésztával. Szóval a tészta szépen fővögetett, én meg varrtam a gombot, amikor is Loli futva jött oda: Anya, buborékol a leves! Könnyű volt megfejteni, hogy a tészta fut és a hab nyomja fel a fedőt. Egyébként, ha valami fő, Loli rendszeresen bekukkant a konyhába, akár ott vagyok, akár nem.

Szóval buborékol a leves. Noémi azonnal odarohant megnézni eme szenzációs jelenetet, én meg partravettett bálnaként megpróbáltam ülő helyzetből állóba kerülni. Nem nagyon sikerült. Vagyis pontosabban egyáltalán nem tudtam. Míg én szumóztam a kanapén Noémi kikiálltott a konyhából: Minden okés Anya, nem kell jönnöd, levettem róla a fedőt, mostmár jó lesz!

Na most már azértis kimegyek megnézni, hogy mit ügyködnek. Nagy-nagy nelehezen engedett kicsit a gravitáció, így sikerült álló helyzetbe pozicionálnom magam. És tényleg. A fedő szépen a tűzhely mellé volt téve, és ott ültek a pulton és nézték, ahogy fő a tészta. Hiába no, az én lányaim!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni.  Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho...
További információk

Az ima ereje

Bizonyított tény, hogy az ima mindenre jó. Meggyógyítja a beteget, összekovácsol, és elköltözteti a rossz szomszédot. Nekem legalábbis megtette. Volt itt ugye az a zenélő csapat, akiktől nem tudtunk éjjelente aludni. Na, a tegnapi nappal ünnepélyesen elköltöztek. Nincs többé zene, köszönöm. Jókedvemben táncra tudnék perdülni! Zene nélkül, csak úgy.... mert aki igazán hisz, annak minden sikerül!
További információk

A csoda maga

Szorgos kishangya lévén, nagy bőszen porszívóztam, amikor is csöngettek. Én is meglepődtem, hogy meghallottam, hát még a csöngető. Be se akart jönni, de aztán mégis úgy döntött, nem hagyja a ház előtt azt a cuki kis csomagot, amit hozott. Naná, hogy az epekedve várt csilli-villi laptopom érkezett meg. Nem mertem hozzáérni Péter hazaérkezéséig. Valahogy ez kettesben jobb érzés. És most itt ülök a Tégla gépénél a hős billentyűbetyár pedig installál. Ha három napon belül nem lesz új bejegyzés, tudjátok, hogy éhségsztájkba kezdtem a birtokjogom megszerzéséért. :)))))
További információk