Dornbachok Kalandjai Svájcban

Autók után valami egészen más - repülők. A héten Seattle-ben jártam. A városban vannak szép nagy felhőkarcolók meg biztosan van még sok minden más, de a repülők ugye sokkal érdekesebbek minden másnál :) A város mellett található egy kis reptér, Boeing Field - itt alapította William Boeing híres repülőgépgyárát. Akkoriban egy nagyobb istállóban készültek a masinák - mára múzeum lett belőle, olyan sok repülővel, ami már rég nem fér a régi faépületbe, úgyhogy építettek mellé egy nagyobbat. Ez lett a Museum of Flight. Ma már nemcsak Boeing-ok vannak benne, hanem sok minden más is, például MiG-ből is akadt kettő. Ezenkívül kiállították az első és a második világháború érdekesebb darabjait, meg mindent, ami befért. Ami nem fért be, azt pedig a múzeum melletti parkba tették. Ide került például a legeslegelső 737 -es (többek között a Malév flottájának is oszlopos tagja), valamint a legelső Jumbo is. A másik izgalmas dolog pedig nem más, mint a Boeing gyár. A régi üzemet már rég kinőtték, de n

Amerikában mindenki autóval jár. Így aztán én is :) Járhatnék persze biciklivel is, de elég sok kifogásom van, hogy miért is nem. De most inkább lássuk, hogy milyen autóval! Elöljáróban annyit, hogy az USA piacán évente kb. 15 millió autót adnak el - minden huszadik ember vesz egyet. Ez jóval több, mint bárhol máshol. Otthon csak minden ötvenedik. A sok autónak persze út is kell, kezdjük itt. Rengeteg az autópálya. Az autópályák nagy része betonból van, gondolom, mert az tartósabb. Így aztán nem is nagyon újítják fel, szerintem van, amihez ötven éve nem nyúltak. Magyarán elég rosszak is tudnak lenni - annyira talán nem, mint a régi M7-es, de nem sok hiányzik. Az elővárosokban gyakran 5-6 sáv is van, viszont elég keskenyek, és sehol sem szabad 65 mérföldnél (104 km/h) gyorsabban menni. De azért mennek :) A legveszélyesebbnek Los Angeles és környéke tűnt. Tipikus helyzet, hogy párszáz méteren belül kell 3 sávval kijebb menni, miközben a helyiek 80-nal (úgy 130 km/h) cikáznak. De még ez a

Szóval a hétvégén a Yosemite-parkban jártam. Ez egy nagy nemzeti park, az Államokban a második legnagyobb. Leginkább hatalmas szikláiról és lenyűgöző vízeséseiről nevezetes. A park közepe egy nagy völgy , a tengerszint felett 1200 méterrel, amelyet mindkét oldalról hegyek és vízesések szegélyeznek. Többek között itt található a Yosemite-vízesés, amelyik közel ezer méteres esésével a legnagyobb Észak-Amerikában, és világviszonylatban is az ötödik. Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer régen jártam már itt a kollegámmal, Norbival. Akkor meglehetősen kutyafuttában látogattuk meg a parkot, és nem volt időnk érdekesebb helyekre menni. Akkor elhatároztam, hogy ha tehetem, egyszer visszajövök majd, és végigkocsikázok a Tioga-hágón, ahol az út 3000 méter felett vezet a hegyek között, Nos, lelövöm a poént - nem kocsikáztam végig. Cserébe olyat csináltam, amit sosem gondoltam volna, hogy megteszek. Hármasban vágtunk neki az útnak, két lengyel srác és jómagam. Az első nap viszonylag sok idő m

Igen, a hétvégén a Yosemite-völgyben jártam. Lesz majd részletes beszámoló is. Ha minden a terv szerint halad, akkor itt most a völgy látszik, és lenyomott egérgomb mellett az egeret húzva meglátjátok, hogy én mit láttam a hegyoldalból.  

... azt kell mondjam, hogy igazuk van a reformot elindítóknak. Csak rosszul csinálják. Úgy kéne, mint ahogy Herkules kipucolta Augeiasz istállóit. Elárasztani egy folyóval, hogy vigyen ki minden szemetet. Kirúgni. Csak azt visszavenni, aki az alábbi 3 szempontnak megfelel: ért hozzá, nem nézi hülyének a beteget, arcizmai képesek a mosolyra. Ugyanis a hétvégén olyan gárdával volt randevúm, akik (egy kivétellel), ezen elbuktak volna. De hogy az elején kezdjem...... az óperenciás tengeren is túl... volt egyszer egy koszos autó. Namármost, az egyszeri asszony azt mondta: egy életem, egy halálom, felséges királyom, én ezt a kocsit kivül-belül kitakarítom. Erre azt mondja a fenséges úr: jó, de az enyémet is!  Így aztán két koszos autót takarított ki az egyszerű asszony, hű apródja Noémi segítségével. Sötét este lett... okés, csak délután... mire az egyszeri asszony elkészült. Éppen letette kerek fenekét a pokrócra, hogy kipihenje magát, amikor megszólalt a bal hüvelykujj: Én ezt így nem csin

Megint én - ebből látszik, hogy most én vagyok a család kevésbé elfoglalt tagja :) Szóval hétvége. Képzeljétek, itt is van piac. Vasárnap a zöldségtermesztők (közismertebb helyi nevén farmer) elhozzák a portékájukat Mountain View belvárosába, és szabad a vásár! A meglepetés az, hogy nincs meglepetés. A világ eme távoli szegletében is olyan, magyar szemmel nézve is hétköznapi dolgok uralták a piacot, mint eper, cseresznye, alma. Volt persze egy-két extrémebb dolog, mint például tengeri herkentyűk, de elég kevés. A különlegesség, hogy szabad, sőt inkább kötelező kóstolgatni a portékát. Utána pedig szabad szemenként végigtaperolni az összeset, és a zsacskóba válogatni. A cseresznye egyébként nagyon finom volt, az eper inkább csak nagy és látványos. Piacozás mellett azért voltak kevésbé megszokott dolgok is. Kiderült, hogy Amerikában elég sokan nem kólát és egyéb szénsavas lónyálat (amerikaiul: szóda) isznak, hanem például buborékteát (babltí). Amíg ki nem próbáltam, el nem tudtam képzelni

Hát, ez is meglett. Nagy nehezen elbúcsúztam a családtól - a gyerekek nehezen engedtek el, az anyukájuk tudna róla mesélni. És most itt vagyok 5 hétig, az óperencián is túl, a világ másik felén. Mit mondjak - hiányoznak, na. Érdekes émény volt megtapasztalni a főhadiszállást, a Googleplex-et. Zürichben az érzésem, hogy egy szép nagy irodában vagyok, és persze mindenki tudta, hogy a világ közepe Mountain View , de egészen eddig olyan távolinak tűnt. Most pedig itt vagyok benne.  Akik Zürichben fura vendégek voltak egy távoli bolygóról, azok most hirtelen az egyetlen ismerőseim a nagy embertömegben. Persze vannak Zürichiek is, kiszámoltuk, hogy átlagosan legalább tizen az év bármely részében. (Zárójeles megjegyzés - ha véletlenül ráklikkeltél a térképes linkre, javaslom, próbáld ki az új "Street View" funkciót - a térképen kékkel jelölt képre kattintva látszik, milyen ugyanez a hely az utcáról nézve). A hét elég zűrösen telt. Kedvenc projektem állandóan hatalmas terhelésen futo

Hát nem megmondtam, hogy ez lesz. Most itt a nyakamon a sajtó helyreigazítási per. Sietek közölni: minden állítás, mely szerint családom bármelyik tagja horkol, aljas rágalom. Valótlanul állítottam, hogy a horkoló a szobámban tartózkodott, valamint, hogy nem kért elnézést. Továbbá, minden vérségi kapcsolat lehetetlen horkoló egyénekkel. Egyébként hazajöttünk... hát mit üljünk ott a hidegben.... itthon legalább majd jól lesülünk. Volt kaland is a hazaúton. A Volalrberg alagúton jöttünk, ami cirka 10 km hosszú. Kb 2 km-nyit mehettünk már, mikor egyszer csak, váratlanul Némi megszólal: Anya, hánynom kell! Három felnőtt ember belesápadt a mondatba. Én, mint a gyerekekkel kapcsolatos rizikós helyzetekben mindig, higgadt maradtam: Semmi baj drágám! Mama, majd a szád elé tesz egy zacskót, és abba hányjál! Mama, ott a zacskó a lábadnál! Némi cica, mennyire kell hányni? N: Anya, nagyon! Az unokahúgom ekkorra már végigpörgette a rémálmot: mindenki rosszul lesz, és még legalább 7 km az alagút vég

Már elég rég nem írtam, mi?! Nem jutottam gép közelébe. Értsd úgy, már nem csak én vagyok itten felhasználó. Hogy ezek a mai vendégek, miért nem tudnak elszakadni az inboxuktól?! Lényeg, hogy most nem túl boldogan, de itt vagyok. Hogy miért nem vagyok boldog itt Svájcban? Kis buták, hát elfelejtettétek, hogy Életem Párja az óperencián túl van?! Néminek annyira hiányzik az apja, hogy tegnap még éjfélkor javában szövegelt: Anya, sötét van, nem látok! Kapcsoljál világot! Nekem is nagyon hiányzik, de kicsit kárpótol egyesek hangos és fülrepesztő horkolása. A nevezett nem járult hozzá nevének közléséhez, így sajtópertől tartva, nem mondom meg, hogy ki volt. De azért jó volt, igaz Péter hangosan bocsánatot kér, ha szólok, hogy horkolt. Ellenben a tegnapi rendbontó, azon túl, hogy nem hagyta abba, még elnézést sem kért... az én párom minden szempontból jobb!!! Légyszi, gyere haza gyorsan!! Délelőtt - csak, hogy maradjak, a beszámoló vezérfonalánál - a sűrű, sötét felhők ellenére bementünk a v

Eljött hozzánk Anyukám. Na meg az unokahúgom. Erre megállás nélkül szakad az eső. Meg van vagy 15 gatyarepesztő fok. Vagyis, hideg van. Mivel Anyukám nyaralni jött, kategorikusan tiltakozik minden ellen, ami egy kicsit is elüt ettől az eszmei képtől. Mármint a tomboló nyár képétől. Rimánkodnom kell, hogy vegyen fel valami meleget. Aztán meg majd megfagy. Ezek a mai anyák!!! Mivel tényleg szakad az eső, nem megyünk sehová. Csak vásárolni. Itt nőuralom van. Így shoppingolunk. Elmentünk a kedvenc cipőboltomba. Persze csak nézelődni. 4 pár cipővel jöttünk haza, de védelmünkben hozzá teszem, hogy ebből 3 csupán 10 frank 50 rappenbe (100 rappen=1 frank) került. Volt egy kisebb mértékű leértékelés.  Például 60 frankról 4-re. Ugye, hogy így nem is olyan rossz vásárolni. És még méretválaszték is volt. Csak nekünk nem volt olyan méretű lábunk. De azért csak jó vásárt csináltunk, na!! És persze mit is csinálhat 5 nő egy lakásban? Nem nyert! Mi nem pletykálunk! Megpróbáltam ugyan némi információho