Buborék tea

Megint én - ebből látszik, hogy most én vagyok a család kevésbé elfoglalt tagja :) Szóval hétvége. Képzeljétek, itt is van piac. Vasárnap a zöldségtermesztők (közismertebb helyi nevén farmer) elhozzák a portékájukat Mountain View belvárosába, és szabad a vásár! A meglepetés az, hogy nincs meglepetés. A világ eme távoli szegletében is olyan, magyar szemmel nézve is hétköznapi dolgok uralták a piacot, mint eper, cseresznye, alma. Volt persze egy-két extrémebb dolog, mint például tengeri herkentyűk, de elég kevés. A különlegesség, hogy szabad, sőt inkább kötelező kóstolgatni a portékát. Utána pedig szabad szemenként végigtaperolni az összeset, és a zsacskóba válogatni. A cseresznye egyébként nagyon finom volt, az eper inkább csak nagy és látványos.

Piacozás mellett azért voltak kevésbé megszokott dolgok is. Kiderült, hogy Amerikában elég sokan nem kólát és egyéb szénsavas lónyálat (amerikaiul: szóda) isznak, hanem például buborékteát (babltí). Amíg ki nem próbáltam, el nem tudtam képzelni, milyen lehet. Mondjuk amikor láttam a szívószál vastagságát, kezdett gyanús lenni a dolog. Az ízesített teában (lehet pl. eper, kókusz, mandula) ugyanis apró kicsi zselégolyók úszkálnak. Gondolom, a széndioxid buborék ázsiai változata :)) Illetve nem tudom, pontosan micsoda, de vicces érzés.

Piacozás után pedig jött a komoly bevásárlás. San José bevásárlóutcáját, a Santana Row-t jártuk be. Az amerikaiak szerint elegáns és drága - Budapesthez képest inkább átlagos, Zürich után pedig inkább olcsó :) De van a közelben egy kisebb pláza (amerikaiul: móll) is. Szerény becsléseink szerint úgy a legnagyobb magyar duplája, a legnagyobb svájcinak úgy ötszöröse lehet. Képzelhetitek, három férfiember simán eltöltött három órát úgy, hogy csak az elektronikai és a játékboltokat néztük végig. De azért a végére elfáradtam, pedig nem is vettem semmit :)