Dornbachok Kalandjai Svájcban

..legalábis a Btk szerint biztosan az lenne. És mivel már eléggé felhúztam magam, valószinűleg el fogom követni ezt a minősített bűntettet. Vagy legalábbis álmodozom róla. A fejünk felett ugyanis lakik egy macska. Ez önmagában még nem megtorlandó. Az, hogy eme szerencsétlen élőlény 6 hetes kora óta nem volt kint a lakásból, egyetlen esetet leszámítva, amikor valami nyavalya miatt állatorvoshoz vitték, nos ez azt gondolom, hogy elég szemét állatkínzás. Az, hogy eme korlátozást szegény állat úgy kompenzálja, hogy minden, mégegyszer mondom, minden egyes reggel, mit reggel, vaksötét hajnalok hajnalán, végiggurít egy kb 10 kilós golyóbist az egész lakáson. Néha leejti valahonnan, bár nem világos, hogy hogyan is viszi fel valahová, de mivel nagyot szól, csak megoldja valahogy. Na és ekkor ébredünk fel mi. Mármint a Kingi és én. És mondom még egyszer, ez minden reggel így van, úgyhogy a gyerek kezdi azt gondolni, hogy hajnal 5-kor kelni az tök rendben van. Pedig egy frászt. Így bennem megérle

Ülök a hájtek Toyota Priusomban a Szilícium-völgy közepén, szörfözök a rádióadókon - nemhiába, az itteni autók fő erőssége a hifi. Találok egy jó adót, van benne rockzene, metál és elektronikus meg régi is, de valahogy egész kiválóan összegyúrva. Meghallok egy számot, ami annyira jó, hogy borsozik tőle a hátam. Leparkolok, inkább ülök benn és megvárom a végét.. Jó lenne kitalálni, mit is hallottam - a műsorvezető kegyes, valami Marble izé, Hangeri... Micsoda? Némi keresgélés után megvan: Marblebog, Miskolc. Bakker, ide Kaliforniába kell eljönnöm, hogy felfedezzem ezt a kincset, amit magyarok gyártottak Miskolcon? Ez persze leginkább engem minősít... De most örülök. Szépen halkan megjegyezném azt is, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy ugyanez a szám egy otthoni rádióban vasárnap délelőtt szerepeljen. Hiába, a hallgatottság... Na nem baj, majd ha befutnak Kaliforniában.

Kingivel egész komoly kis edzéstervünk van. Mivel ő még csak mogyoró, és nagy szüksége van hasizom, kar és comb erősítésre, ezért az ő adagja napi 100 felülés-felállás fekvő helyzetből. Mivel én már nem vagyok mogyoró, az én adagom 101 karizom erősítés. Nagyon komolyan tartjuk magunkat az edzéstervhez. Kingi szigorúan minden lefektetéskor addig ül és áll fel azonnal, mig azt nem gondolja, hogy megvan a száz. Én meg karizom erősítés gyanánt 101 x lefektetem. Merthogy, ahhoz közben jól meg kell emelnem. Mert küzdeni is tud ám. És nem adja fel könnyen. Azért van egyébként, mert nem tudja elfogadni, hogy az én adagom 101, és azt gondolja egálba kéne jönni, úgyhogy felül-áll még egyszer. Na meg még egyszer. Azért ha nagy nehezen sikerül beláttatni vele, hogy én vagyok a nagyobb, és így ergo a napi teljesítményem is nagyobb kell legyen, szinte azonnal elalszik. Az edzést az elmúlt 2 hétben éjszaka is folytattuk, ám szerencsére leszokóban van róla. Hajnalban csak egyszer találom az ágy széléb

Gondolta a kisded, és tényleg. Papa pocakján felbuzdulva legalább 25 másodperig állt kapaszkodás nélkül. Na. Ennek örömére a férfiak - ja itt van a Kanapapa meg a Kanamama (Kanári madaraim) - nagy buzgón felszerelték a korlát következő fokozatát. Ennek okán most nincs hol pelenkázni. Kisded ráébredve eme problémára, átlag félóránként bekakál, Mama legnagyobb örömére :) A nagyokkal intenzív úszáskurzusra járunk. Két alkalom után Noémi a víz alatt siklik, Loli is simán megy víz alá, de speciel ma sokat veszekedett a Dáviddal, mert őt is visszük, aztán a nagy sértődések közepette nem volt alkalmuk úszni is tanulni. Sebaj, majd holnap. Egyébként itt most javában dúl a három hetes őszi szünet. Az első héten itt voltak Koviék és gyakorlatilag vagy mentünk valahova, vagy főztünk valamit, vagy volt valahogy. Voltunk a patakparton, a Felseneggen, a wollishofeni kikötőben a Bellevuen-él, a gugliban, sütöttünk perecet, lasagnát, raklettet. És nagyon jól éreztük magunkat. Ők szombat reggel el, Mam