Dornbachok Kalandjai Svájcban

Igazság szerint már régen meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, de valahogy sosem jutottam el odáig. Éppen ezért már nem emlékszem pontosan az elhangzott mondatokra, és persze a hangsúlyra sem. Nagyjából eképp történt az eset: Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy szombat délután, hogy a Dornbach család a lakás csinosítgatásával foglalatoskodott. Mindenki kivette részét a munkából. A legkisebb az ágyban aludt, mint minden jól nevelt egyéves. A nagylány szépen eljátszott a nappali-paliban. Apa és Anya pedig a hálószobát csinosította. Egyszer csak, váratlanul megjelent a szobaajtóban a nagylány. A gagáját magára tekerte, kis sárga kosárkát tartott a kezében, mely telis-tele volt lego kockákkal. Illedelmesen megállt az ajtóban és így szólt: Öreganyám, jöjjél már ki a konyhába, itt egy nyavalyás farkas! Szerencséd, hogy Öreganyádnak szólítottál, ezért megyek és elintézem a farkast. Elintéztem, aztán tisztáztuk, hogy Piroskának hívják és éppen a nagymamához tart. Visz neki málnát és

Gyorsan leírom, hogy a nagyszülők ne izguljanak: én vagyok beteg, a gyerekeknek semmi bajuk. De hogy az elején kezdjem, a gyerekeket is elvittük a múlt héten dokihoz, mert köhögtek meg pöttyösek voltak. A doktornő szerint valami vírus volt, de már semmi jele a betegségnek, csak ugye egy kis köhögés. Itt jön az érdekes rész: ad nekünk köhögés csillapítót. Kimegy a szobából és hoz egy doboz gyógyszert. Ráírja az adagolást, majd elköszönünk. Gyógyszertárba nem is kellett menni. Gondoltuk ez biztos csak nála van így. Aztán jött az én fülfájásom. Tegnap kezdődött, ma meg már eléggé fájt.  Félve hívtuk fel a környék fül-orr-gégészét. Meglepő módon 10:30-ra adott időpontot. Elmentünk. A váróban sehol senki. Nagyon gyanús! Biztos nincs itt a doki. De ott volt. 10:30-kor behívott. Megvizsgált, majd elment gyógyszerért. A kezembe nyomott steril gézcsíkokat, meg a gyógyszert, egy teli dobozzal, majd megmutatta, hogyan kell ellátni a saját fülemet. Aztán szépen hazaküldött. Hétfőn kell visszamenne

Esténként nevetve bújunk ágyba. A gyerekeink mosolyogtatnak meg minket.  Nagy élmény gyereket nevelni. Tegnap vonattal voltunk a városban, uszodáztunk, szórakoztunk és legfőképp vonatoztunk. A vonatablakon kinézve Noémi meglátott egy szép fát. Szó szerint következik: - Nézzétek, ott egy szép fa! - Némi - Tényleg, mi lehet az, fenyőfa? - Apa. - Hát azt én meg honnan tudhatnám! - szólt felháborodottan Némi. Hazaérve, azaz a küszöböt átlépve, mindkét gyerekre hatalmas erővel rátört az álmosság. Némi kabátostul lefeküdt a földre és szinte azonnal becsukta a szemét. Minden erőnkkel azon voltunk, hogy ezt megakadályozzuk. Mindennel próbálkoztunk és végül a vaj vált be. Vagyis van itt egy vaj, ami nagyon ízlik a nagylánynak. A kezébe adtuk, meg egy kenőkést meg persze kenyeret. Csillogó szemekkel nekiállt enni, és valahogy az álmosság is elszállt. Lola mindig belelkesedik a kajától, vele inkább az a gond, hogy hogyan állítsuk le. Fergeteges mennyiséget képes elfogyasztani. Voltunk sétálni a p

Azt hiszem, sikerült berendezkednünk. Így visszatekintve, az első hónap volt a legnehezebb. Elég sok intéznivalónk volt, és a belvárosi kicsi lakás nem volt a legkényelmesebb a gyerekek szempontjából. Nem volt túl sok játékunk, és a kicsi hely miatt a gyerekeink folyton a másik "felségterületére" tévedtek. Még szerencse, hogy Kriszta megtalálta azt a játszóteret. Szerencsére az új hellyel minden simán ment. Beletelt vagy egy hétbe, mire mindent összeraktunk, amit az Ikeában vettünk. Jó, nem mondom, hiányzik még egy-két dolog,  pl. függöny, meg egy pár bútor. Mindezzel együtt most már egész lakás kinézete van. Szemben a belvárosi lakással, az az érzésem, hogy munka után "haza" jövök. Úgy tűnik, a gyerekek is jobban szeretik. A héten kicsit betegek voltak, de 1-1 nap kivételével meg sem látszott a kedélyükön. Persze, most már megvan a saját ágyuk, saját játékaik. Elég sok játékot hagytunk otthon, de az itteniek máris aggasztó gyarapodásnak indultak... :) Lola egyre jo

Ártatlanul, mondhatnám úgy is, mit sem sejtve üldögélünk kint a játszótéren. Lola hintázik, Némi a rollert nyüvi. Egyszer csak - pont mint a mesében - megjelenik egy helikopter és leszáll a hátunk mögött lévő füves területre. Jó nagy szelet kavart, majd levitte a Lola sapkáját. A rotor lassan leállt és kiszállt a gépből 6 ember. Persze azonnal odamentünk csoda-látni. Nem mi voltunk az egyetlenek. Meglepő milyen sokan vannak itthon délelőtt. A felirat a helikoptereseken az volt: Ló-mentő. Na mondom, hol itt a ló? A fickók valami erős hosszú kötelet - vagyis sodronyt - rögzítettek a gép aljára. És kezdetét vette a show. Mi páholyból, azaz hintából követtük végig az eseményeket, és mindent tökéletes szögből láttunk. Nagy mutatvány volt! Először is: 4 fickó felment a velünk szemben lévő háztömbök tetejére. A heli odarepült, ott rárögzítettek valami nagy dobozfélét, aztán azt letette a garázssor elé. Csak a miheztartás végett a garázssorral szemben parkolóhelyek vannak, és állt is ott jó né

Meglehetősen vegyes nap áll mögöttünk, azt se tudom hol kezdjem. Legjobb a legelején. Szóval éjjel már megint nem aludtam jól. Ha a gyerekek betegek, vagy betegek voltak napokig nem tudok jól aludni, minden moccanásra megébredek. Apa dorbézolni volt az éjjel a guglis magyarokkal. Mi is társultunk egy időre, de amikor a vonatok meghajtása kapcsán egyszer csak szinuszok és koszinuszok kezdtek röpködni a levegőben, ráeszméltem, hogy fürdetés idő van. Apa elmondása szerint ez után a helyzet csak fokozódott. Végül meglehetősen későn egészült ki teljes létszámúra családunk. Ezek után kellően sokkolt minket a gyerekek 7 órai ébredése. Miután megreggeliztünk és Apa eltávozott, gondoltam kezdődhet a rosszalkodás. Na.... mindkét gyerek egyik kanapéról a másikra fetrengett. Ez semmi jót nem jelent. Láza nincs egyiknek se, de a Némi mintha egy kicsit meleg lenne. Megmértem, épp csak egy kis hőemelkedés. Óvatosan mondom: drágám nem kellene ma menned oviba, félek, hogy beteg vagy. Na ez rendesen kiv

Sok minden van, amiről meggyőződésem, hogy tudom. Van amit csak sejtek, és olyan is van amin már meg sem lepődöm. De azért mostanában történt egy-két dolog, ami szíven ütött. Először is, egyik délben nyugodtan ülünk és ebédelünk. Ropogósra sült csirkeszárny, comb és vele közös sütőben sült krumpli, hagyma, répa. Mindez foghagymás szósszal körítve. A mi családunkban ez elég nagy népszerűségnek örvend. Szóval, mindenki termeli a saját tányérjáról az adagját. Szépen leszedtem a ropogós, fűszeres bőrt a szárnyról ( most nyeltem egy nagyot) és odaadtam a Néminek. Nagyon hálás volt,és azonnal megette. A második szárnyról is leszedtem a bőrt, nyújtottam felé. Az alábbi mondat hagyta el ajkait: Köszönöm, de az anyukák is nagyon szeretik a bőrét, egyed csak nyugodtan! Hát meglepett. A gyerekek belázasodtak a hétvégén. ( semmi komoly, csak láz és nagyon enyhe köhögés) Előbb Lola volt kicsit rosszabbul, aztán másnap Némi. Este Néminek lázcsillapító kúpot adtunk. Iszonyatos ordítás, tiltakozás. Pr

Végre ma volt magyar ovi. Némi hétfő reggel óta erre várt. Együtt mentünk Danikával - azaz egy autóban és a két gyerek valami szenzációs beszélgetést folytatott egymással. Gyakorlatilag egész úton vihogtak és társalogtak. Az autópályára kanyarodva megbeszélték, hogy lassan vége az útépítésnek, kivesézték az alagutat - mármint, hogy azon haladunk keresztül meg ilyenek. Noémi mostanában az alábbi szavakkal ad hangot mindenféle érzelmeinek: Macska rúgja a kutyafáját! Én szoktam mondogatni, hogy a macska rúgja meg, meg hogy a kutyafáját neki. Hát ebből csinált magának egy saját mondatot. Jót nevettem ma. Remélem ti is fogtok. Egy hét bútor összerakás van mögöttünk. Úgy is mondhatnák csavarhúzó nőtt a kezünkhöz. De már nincs mit összerakni, ezért ünnepélyesen elraktam a szerszámokat. Aztán ma vettem - szintén az Ikeában -egy wc kefét. Ja. Gondoltam, egy olyan snassz egyszerűt, hiszen a wc kefe az a világon mindenütt ugyanolyan. Mármint egy kefében végződő botocska. Na kedveseim,..... az Ike

Már korábban is le akartam írni, csak valahogy mindig elfelejtettem.... de sebaj, majd most! Szóval elbúcsúztunk a pelenkától. Az igazság az, hogy otthon is sokszor előfordult, hogy száraz pelussal kelt reggel Némi, de mióta Svájcban vagyunk egyszer sem pisilt be. Gondoltuk, szépen megmondjuk neki, hogy amiért ilyen ügyes volt, most már nem kell este pelust felvenni. Erősen tiltakozott. Győzködtük, hogy az ilyen ügyes, nagy nagylányoknak tényleg nem kell, de meglepő választ adott: Nem neki kell a pelus, hanem a pelusnak kell ő. Nem volt mit tenni, a nagylány szeme és füle hallatára megbeszéltem a pelussal, hogy a Némi már nagylány, hagyja szépen egyedül aludni. Erre azt reagálta, hogy szerinte nem értette meg a pelus a lényeget. Így maradt minden a régiben. Aztán egyik este én öltöztettem pizsibe - Apa szokta - és rafinált módon, kérdések özönével eltereltem a figyelmét, míg ráadtam a nadrágot. Nem vette észre. Azóta nincs pelus. Ez lassan egy hete így van. Persze most nagy a szája, le

A fényképezőnk még mindig rossz, de a farsanghoz adaléknak sikerült egy pár képet beszereznünk.

Felmerült kérdésekre válaszolok két témában. 1. ovi, 2 lakás. Okés? Szóval, milyen is itt az iskola és az óvoda? Előre bocsátom, hogy mivel helyi intézményt mi nem látogatunk, csak általános, illetve hallott infókkal szolgálhatok. Az alapvető elv, hogy a gyerek mihamarabb önálló legyen, így az óvodákat úgy helyezik el, hogy a legkisebbek (itt 4 és féléves kortól van ovi) is egyedül mehessenek. Ennek megfelelően minden nagyobb tömbnek van saját ovija és iskolája. Ezek nem nagy épületek, nem túl nagy csoportlétszámmal. Zürichben, az átmeneti lakásunknál ami volt iskola és ovi (ez esetben teljesen egymás mellett) magyar szemmel nézve meglehetősen kicsi volt. Kb. 5 tanterem a nagyobbaknak, 5 a kicsiknek, 3 tornaterem,  és 3 óvodai terem. Az intézmények nem adnak a gyerekeknek enni, nincs konyhájuk, sem személyzetük a feladatra. Minden gyereket hazaküldenek 12 és 2 között, hogy egyen és pihenjen, aztán irány vissza. Aki dolgozik, és nem tud hazamenni a gyerekéhez, annak különböző lehetősége

A farsang kellemes hangulatban telt. A nagylány nem tudta eldönteni mi legyen, így tényleg két garnitúra cuccot vittem. A sárkányruháját, így előadta volna az "én vagyok a híres egyfejű" sikerdalt. A lovagruhát ( páncél, pajzs, kard, sisak, szürke harisnya, szürke rövidnaci, halványkék hosszú póló, lovacska), így a " üdvözőllek dicső lovag" versike jött volna. Egészen az oviig lovag akart lenni, ott meg már csak külső szemlélő. Egy darabig reménykedtem, aztán amikor feladtam, közölte, hogy fel akar öltözni lovagnak. Persze már elkezdődött az egész. Számára a beöltözés a sisakkal és a karddal lezárult, a páncélt nagy nehezen imádkoztam rá. Persze amit tudott megszabadult tőle. Lola Piroskának volt öltözve, és a szerepéhez híven egész idő alatt a teremben kóborolt kis kosárkával a kezében, amit valakitől, mondjuk úgy, kölcsön vett. Készültek képek is, de halvány derengő fogalmam sincs, hogy hogy tegyem ide, mert nem én készítettem őket. Ha majd Petya kezéből kiesik a

Technikailag már egy hónapja magyar oviba jár a Noémi. Gyakorlatilag 3 alkalommal volt, mert  itt adnak 2 hét szünetet síelni. Igaz, hó az nincs, de mindenki élvezte a szabadságot, minket leszámítva. Merthogy rendszeresen megkérdezte, hogy mikor megyünk már "magyaroviba". Hogy az elején kezdjem, fel voltam készülve, hogy majd jó sokáig fogjuk beszoktatni a Némit, hiszen heti 2 délután van csak a foglalkozás. Ehhez képest már a második alkalommal közölte, hogy nyugodtan elmehetünk a Lolival, majd menjünk érte. Legutóbb, pedig úgy értem oda érte, hogy már öltözködtek, de egyáltalán nem hiányolt. Kapott szülinapi ajándékot a többiektől. Csináltak neki egy szép nyakláncot. Az ovo néni félve odasúgta, hogy nagyon fel volt háborodva, hogy festés helyett gyöngyfűzés a program. Nagyon szeret festeni a drága, és most a költözés okán felfedeztük a festék nélküli festést. Nagyon felhasználó és lakásbarát a dolog. Kell hozzá sima csapvíz, közepes keménységű, 1 darab nagyobb kartonlap, ec

Hát ez is megvolt. Beköltöztünk. Profizmus volt magasfokon. 9-re kértük a kiszállítást, ehhez képest 8:30-kor felhívtak minket, hogy mi van már, hol vagyunk? Na mi akkor már javában az autópályán döngettünk, úgyhogy az a számunkra eleddig ismeretlen eset fordult elő, ránk kellett várni! 12:15-kor távozott a csapat, a szétszedett bútorok összerakva, konyha bepakolva, dobozok gusztusos oszlopokba felpakolva. Na, szerintem ez gyors volt. Amikor Lola meglátta az ágyát elkezdett röhögni (de tényleg, nem csak nevetett vagy kuncogott), Noémi pedig azonnal felmászott a sajátjára és eljátszotta, mennyire álmos. A nagy gyorsaság örömére elmentünk az Ikeába bevásárolni (mindent vittünk a gyerekeknek, és semmit magunknak, és még étkező cuccok is kellettek). Az állunk a padlót verdeste. Na jó, csak a járdát. Az a helyzet, hogy itt az Ikea jóval olcsóbb az otthoninál, valószínű az adó miatt. A lényeg, hogy kocsit béreltünk (a házhoz szállítás nagyon béna és drága) és kineveztük a hetet Ikea hétnek.