Nem hittem volna.....

Sok minden van, amiről meggyőződésem, hogy tudom. Van amit csak sejtek, és olyan is van amin már meg sem lepődöm. De azért mostanában történt egy-két dolog, ami szíven ütött.
Először is, egyik délben nyugodtan ülünk és ebédelünk. Ropogósra sült csirkeszárny, comb és vele közös sütőben sült krumpli, hagyma, répa. Mindez foghagymás szósszal körítve. A mi családunkban ez elég nagy népszerűségnek örvend. Szóval, mindenki termeli a saját tányérjáról az adagját. Szépen leszedtem a ropogós, fűszeres bőrt a szárnyról ( most nyeltem egy nagyot) és odaadtam a Néminek. Nagyon hálás volt,és azonnal megette. A második szárnyról is leszedtem a bőrt, nyújtottam felé. Az alábbi mondat hagyta el ajkait: Köszönöm, de az anyukák is nagyon szeretik a bőrét, egyed csak nyugodtan! Hát meglepett.

A gyerekek belázasodtak a hétvégén. ( semmi komoly, csak láz és nagyon enyhe köhögés) Előbb Lola volt kicsit rosszabbul, aztán másnap Némi. Este Néminek lázcsillapító kúpot adtunk. Iszonyatos ordítás, tiltakozás. Próbáltuk elmagyarázni, hogy ez fog neki segíteni, de nem hatotta meg. Aztán beugrott a helyes megoldás. Így hangzott: Ez a kúpos-lovag a fencidnél kezdve legyőzi az összes láz-lovagot. Megengeded, hogy győzedelmeskedjen? Azt válaszolta, igen. És többet nem volt balhé. Aztán másnap délelőtt megint belázasodott, kérdem: Kanalas gyógyszert adjak, vagy inkább jöjjön a kúpos-lovag? Na mit választott? A kúpos-lovagot. Na ezen is meglepődtem.

Meglepően sokan olvassák a blogunkat, ennek nagyon örülünk. Pár napja már nem írtam bejegyzést. Reklamáció érkezett, már nem először. Na ezen is meglepődtem. Ennyire szerettek bennünket és a hétköznapi kalandjainkat?