Dornbachok Kalandjai Svájcban

Olyan vegyes tavaszi idő van. Süt a nap, de hideg szél fúj. Ma van a mosás napom, már az 5. mosásom megy. Gondoltam összekötjük a kellemest a hasznossal és amíg megy a gép, addig elsétálunk a gyerekekkel a szelektív hulladékgyűjtőhöz és elbattyogunk tojást venni. Elővettem a motort meg a kisbiciklit. Persze, hogy Némi rollerral akart jönni. Akkor legyen roller meg kisbicikli. A bringát tolom, Némi pedig rollerezik. Kb 50 métert. Aztán közli, hogy elfáradt. Ajaj! Így bekövetkezett a legrosszabb.  Hegynek fel tolom Noémit a bicajon, míg Lola áll a rolleron és azt is tolom. Két perc után begörcsölt a derekam, de hősiesen tűrtem. A hulladékgyűjtőnél elvágtam a kezem - elég csúnyán - az üveggel, amit vittem. A bolt a lejtőn volt. Noémi segítség nélkül tekert és kormányozott. Nagyon ügyesen megállt, ha szóltam. Így már csak Lolát kellett tolnom. Csúnyán vérző kezemre tettem szorítókötést zsepiből, persze Lola végig azon mesterkedett, hogy hogy szedje le rólam. Odaérünk. A bolt zárva.  Nem sz

Igyekeztünk nem túl korán felkelni. Hát félsiker. De azért mire összeszedtük magunkat, valahogy mégiscsak 10 lett. Ennivaló maradt egy csomó a grillezésről, szóval jöhet a játszótér. Vártuk ebédre a barátainkat is, mert közös délutáni programot szerveztünk. Havonta egyszer jár ugyanis a Csiga-biga. Ez egy ősrégi, múzeumi gőzős. Hihetetlen szaktudás kellhet hozzá, hogy még működésre tudják fogni. Van hozzá büfékocsi (nem ettünk) meg kb 3 utasszállító vagon. A gyerekek nagyon élvezték. A kanyarokban csuda jó volt látni az elől füstölgő mozdonyt. Sípolt is meg minden. A személyzet korhű ruhákban volt, azaz a régi egyenruhájukat vették magukra. Kedvesek voltak, a gyerekek kaptak gyerekjegyet is, bár ők ingyen utaztak. Elmentünk Shilwaldig, ott játszottunk és rosszalkodtunk egy kicsit. Szerintem jó nagyot vétettünk a közerkölcs ellen, mert a két nagy gyerkőc bugyi, nadrág és zokni nélkül kóricált a kavicsokon, meg a vízben. Lola persze leült a legrosszabb helyre és a moszatokat tépdeste a k

...álmodom. Finom puha érintést érzek a karomon. Ez már nem álom. Az álom kerek lett, elgurult. Kinyitom a szemem. Két gyönyörű barna szemecske néz rám, egy hüvelykujj a szájban mozog, a másik kéz a gagát morzsolgatja. Tehát reggel van, és a kis lustapista odajött hozzám még lustálkodni. Imádom az ilyen reggeleket. Már hallok is. Ekképp: Apa, gyere mássz fel az ágyikómra és majd simizlek. Recsegnek a lépcsőfokok. Ellenállhatatlan volt az ajánlat. El vagyunk kényeztetve. Némi közben bekapcsolja a csevegőjét és szórakoztatja az apját. Olyan édes hallgatni. Most már teljesen bebootoltam (elindult az agyam) képes vagyok felfogni a világot. Szombat van, megyünk grillezni délután a guglisokkal. Szuper. Ennek függvényében nem erőltettük meg magunkat itthon. Összeraktunk egy kis szekrényt a vendégszobába, hátha a vendégeink ruhát is hoznak magukkal..... meg Apa felrakott két képet a falra. Már tegnap pácoltam húst, így csak összepakoltam a cuccokat, aztán készen álltunk. Vonattal elmentünk Zür

... és ebédelünk. Vagyis Lola és Én eszünk. Noémi zsebből szórja ránk az okosságokat és a kérdéseket. Valahogy így: N: Anya, a lovacskák szeretik az almát?     -igen N: Miért?     -mert finom N: Miért finom?     - szerinted? N: Azért mert édes és jó leve van meg savanyú is néha, de azt is szeretem.     - a lovacskák is ezért szeretik. Más gyümölcsöt is szeretsz? N: A körtét imádom, meg a barackot, meg a szőlőt, meg az epret is. A málnát is, a kis     narancsot (mandarin) meg a nagy narancsot is.     -és mi a helyzet a szilvával? N: Azt nem szabad megenni, mert szerelmes leszünk tőle. Én nem akarok szerelmes lenni. Az veszélyes! (Sárkány és papucs mese!)     - de drágám, Lancelot nem a szilvától lett szerelmes, hanem Merlin varázsporától! N: Nem baj, az ugyanaz! Nem jó szerelmesnek lenni, mert az ember sokat kiabál meg énekel! ..... N: Gombóc Artúr kövér!     - igen, ő a legkövérebb kövér madár! N: Én miért vagyok lapos?     - úgy érted vékony? N: Igen, vékony!     - azért mert sok zöld

Sétálunk a gyerekekkel a Migros-hoz. Lola is gyalogol, beterveztem, hogy lassúak leszünk. Van a patakparton egy szakasz, ahol kövekből jó hosszú egyenes falat építettek. Rengeteg rajta a moha, meg mindenféle növények nőnek a repedésekben. Noémi az alábbiak szerint oktatja Lolát: Figyelj Lola! Gyere ide, ezt nézd meg! De nem szabad megfognod, mert ez a csalán és nagyom megcsípi a kicsike kezedet! (pitypang volt) Úgy, jól csinálod, de NEEEEEEm szabad megfogni. Aztán a  következő tőről persze együtt tépik le a sárga virágot.... Figyelj Lola! Ez a moha! - és kezével végigsimítja a tiszta mohás falat. Lola odamegy és ugyanúgy simítja, mint Némi. Az oktatás folytatódott: Látod szép zöld és puha, de ha nem kapnak vizet és szomjasak lesznek, akkor szép barnák lesznek. Úgy 10 percig bírtam cérnával, addig hagytam, hogy simogassák a falat. Kiadtam a parancsot, indulás. Lola azon nyomban az ellenkező irányba lódult meg. Volt kb 5 perc kergetőzés, mire sikerült a helyes irányba terelni a bandát. V

Eredetileg úgy terveztük, hogy Danikáékkal elmegyünk szombaton egy állatkertbe, ahol lehet lovagolni, meg mindenféle mókás bemutatók, állatshow-k vannak. Hát nem mentünk. Némi hajnalra belázasodott, és masszívan jött a szmötyi az orrából. Hát előkaptam a varázsszereimet, aminek hatására már szombat délután a jobbulás útjára kanyarodtunk, de azért inkább távol maradtunk mindenkitől. Gondoltuk a legjobb, ha sétálunk az erdőben. Kiváló ötletnek bizonyult. Először megmutattuk apának a lovakat, aztán meg sétáltunk egy nagyot. A gyerekek nagyon szeretik az erdőt. Egyre komolyabb bennem az elhatározás, hogy szerzek egy növény határozót, hogy értelmes válaszokat tudjak adni, na meg az erdővel is megismerkedjünk. Lola fél órát is képes ácsorogni egy szál fű mellett, hogy aztán éppen az általam kijelölt iránnyal ellentétesen induljon meg. Lesétáltunk a patakparton, és elámultunk. Egyrészt Lola zokszó nélkül otthagyott minket és nekiállt követni egy kiskutyát. Ránk se hederített, csak mondogatta,

Az emúlt hétfő óta a svájci Google jelentős része - így jómagam is - új irodában tengeti napjait. Már volt pár alkalom, amikor meg lehetett volna nézni, mi is készül, de én vártam egész hétfőig, hadd lássam akkor, amikor már kész van. Persze előre dörzsöltem a tenyerem, azt gondolván, biztosan lesz jópár dolog majd, ami megakadályoz majd a munkavégzésben - kezdve a hálózat, nyomtató, gépem és persze az egyéb problémáktól. Hát, felsültem. A költözés nagyon profin sikerült. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy hétfő itt Svájcban amolyan fél-ünnep volt, vagyis hivatalosan csak a nap felében kellett dolgozni. (Ilyen fél-ünnepből van több is, sőt a nagypéntek előtti csütörtök negyed-ünnep volt.) Hétfőn a költözéssel meg a fél-ünneppel együtt senki sem gondolta, hogy bármit is csinálunk majd. Ehhez képest minden a helyén. A konyha töltve, mellette a csocsóasztal és a biliárdasztal beüzemelve. A sarokban fekvőhely puha párnákkal. Szokásos ingyen kaja a napsütötte teraszon. A masszázsfote

Szép sima hazautunk volt. Csak egyszer álltunk meg. Eredetileg többször akartunk, de az első tervezett megállás előtt mindkét pupák elaludt, így mentünk tovább. Kicsit snassz volt, hogy a Multiplának nem volt Zsiguli hangja, de hát nem lehet minden tökéletes :-)) A gyerekek ismételten jól viselték az utat. A pihenőt hosszúra nyújtottuk, hogy kicsit szaladgáljanak, meg Apa tájékozódhasson a Forma1 állásáról. Még nyolc előtt hazaértünk. Miután lefeküdtek a gyerekek, kedvem szottyant kivasalni és felrakni a konyhai és a vendégszobai függönyöket. Péter egy kicsit meglepődött, de jól viselte. Hétfőn minden a helyére került és a gyerekek is kiélvezték az ismerős terepet. Voltunk a játszótéren. Olyan jó idő volt és annyira pancsoltak a gyerekek, hogy mindenki csurom vizes lett, így lekerültek a pólók. Ülnek a lányaim a hintában. Lola nagy lelkesedéssel piszkálgatja Noémi cickóját. Némi: Na, hagyjad! Majd ha akkora leszek mint te (és rám mutat), nagy lesz a cicim is. Lesz  egy nagylányom és eg

Na szóval itthon volnánk. Egész ügyesek voltunk a hazaúton, mert az 1000 km-t csupán két megállóval tarkítottuk. Ügyesek voltunk, na!. A gyerekeknek kb. 10 perc kellett ahhoz, hogy ráébredjenek: ez itt a mi lakásunk, a mi nagymamánk és nagypapánk és a rég elveszettnek hitt (és teljesen elfelejtett) játékaink. Na akkor jött az öröm. Persze jó későn feküdtünk le. Pár nap után lementünk vidékre a szüleimhez. Megint ügyesek voltunk, és persze nagyon szerencsések is, mert a kipufogónk Gödöllőnél szakadt le. Teszem azt Innsbrucknál, esetleg Salzburgnál ez a mutatvány heveny szemöldök és arcizom rángást okozott volna. Na de így! Péter a kocsi alá pattant, anakondát megszégyenítő akrobata mutatvány keretében odagurtnizta a leszakadt kipufogót egy arra kóborló csőhöz. És kész. 10 perc és újra az úton voltunk. Persze a vétlen járókelő 10 km-ről kiszúrhatta, hogy érkezünk, mert egy felturbózott 1200 Zsiguli hozzánk képest duruzsolt. Bikát ijesztgető hangrobaj kísért minket utunkon. Mi még ennek i

Feltételezem, hogy már egy ideje tart a visszaszámlálás. Ugyanis megyünk haza Húsvétra. A nagyszülők biztosan vágják a centiket. Mi az idő múlását harisnya lyukadásban mérjük. Tegnap 2 harisnya lyukadt ki, szóval már izgulunk. Ma három lyuk lesz - ha Noémi és a Jóisten is úgy akarja. Hallom, otthon jó az idő. Az klassz, mert a héten kritikus fogyásnak indult a harisnya készletünk. Vajon miért? Kezdem elhatározni, hogy veszek egy diktafont. Minden percben elcsattan valami, amire 5 perc múlva már nem emlékszem pontosan. Tegnap például reggeli közben Noémi elhatározta, hogy új szót tanít meg Lolának. Emígyen: N: nyílvessző, Lola!! L: Bebebebe N: nem jó, nyílvessző! Apa: talán valami egyszerűbb szóval kellene kezdened nem gondolod? N: Nem, nyílvessző! Na mondjad már! L: bebebebebe N: hát ez nem megy! Mondom a nagylánynak, hogy megyünk haza mamához meg papához. Reakció: Akkor vigyük a nagyágyamat is, amit Istu csinált! Én: Nem lehet kicsim, az túl nagy, nem fér be a Multiplába! N: Akkor sze

Végre! Az első olyan hétvégénk Adliswilben, hogy nem kell semmit sem venni, összerakni, szétszedni, elpakolni, csinosítani, nem kell senkihez elmenni, találkozni, tiszteletünket tenni. Olyan jó érzés volt semmit tenni!!! Lehet, hogy mindez már péntek este a levegőben lógott, mert a gyerekek is 10 körül keltek szombaton. Arany élet!!! Aztán még persze lustálkodtunk, jó lassan, komótosan megreggeliztünk. És mire elhatároztuk, hogy ténylegesen semmittevők leszünk, már dél volt. Azért biztos, ami biztos alapon Péter lement a gyerekekkel a játszótérre, hogy Lola megkapja a napi hintázás adagját, Némi pedig rohangáljon egy kicsit. Én meg gatyába ráztam a lakást. kb 5 percig tényleg rend és tisztaság volt. Aztán megérkeztek a játszótérről, és mindhárman azt hitték, csak viccelek, hogy vigyázzanak a rendre. Utólag belátom, tényleg csak viccből mondhattam. Vasárnap is igyekeztünk léhűtők lenni, de nem sikerült olyan jól. Először is ugye ebédet főztem. Aztán, miután bekajáltuk és Lolit letettük