Szombat

...álmodom. Finom puha érintést érzek a karomon. Ez már nem álom. Az álom kerek lett, elgurult. Kinyitom a szemem. Két gyönyörű barna szemecske néz rám, egy hüvelykujj a szájban mozog, a másik kéz a gagát morzsolgatja. Tehát reggel van, és a kis lustapista odajött hozzám még lustálkodni. Imádom az ilyen reggeleket. Már hallok is. Ekképp: Apa, gyere mássz fel az ágyikómra és majd simizlek. Recsegnek a lépcsőfokok. Ellenállhatatlan volt az ajánlat. El vagyunk kényeztetve. Némi közben bekapcsolja a csevegőjét és szórakoztatja az apját. Olyan édes hallgatni. Most már teljesen bebootoltam (elindult az agyam) képes vagyok felfogni a világot. Szombat van, megyünk grillezni délután a guglisokkal. Szuper. Ennek függvényében nem erőltettük meg magunkat itthon. Összeraktunk egy kis szekrényt a vendégszobába, hátha a vendégeink ruhát is hoznak magukkal..... meg Apa felrakott két képet a falra. Már tegnap pácoltam húst, így csak összepakoltam a cuccokat, aztán készen álltunk.
Vonattal elmentünk Zürichbe ott átszálltunk az Ütliberg vonatra. Ez egy kb 800m magas hegyvonulat egyik csúcsa. Végig lehet sétálni Adliswillig. Az itteni csúcs neve Felsenegg. Szóval az Ütlibergen - vagyis mindenütt, a patakparton, a hegyekben - van grillezőhely. Azaz tűzrakóhely, grillrács, folyóvíz, kuka, padok, asztalok és jelen esetben még egy játszótér is.
A gyerekek jól érezték magukat és mi is, leszámítva azt a generációs szakadékot, ami a jelenlévők között volt. Kibontom: voltak a családosok gyerekkel és a szinglik sörrel, borral.
Nem volt olyan nagy, mindenki sztorizik meg mindenki mindenkivel dumálós délután, de legalább jól szórakoztunk. Történt ugyanis, hogy az egyik család hozta a kutyáját is, valamint egy kb 15m hoszzú kötelet is hozzá. Szép sárga kötelet. A kutya jobbra-balra kóricált meg szimatolt. Mindeközben persze tekeredett, csavarodott a kötél. Egy idő után a beszélgetők a földet figyelték és ritmusra ugrálták át a kutya kötelét. Csak a gondviselésnek köszönhető, hogy senki nem esett el. Lévén a kutya egy nagyobb fajta volt. Mondjuk vegyünk egy németjuhászt. Nem jó, túl kicsi. Vegyünk egy komondort. Tegyünk rá hatalmas husky szerű hosszú szürkés árnyalatú bundát és voilá: a kutya. Sajnos a nevét nem jegyeztem meg. Kedves volt. Mindenkitől kunyerált kaját.
A gyerekek követték egy darabig, de a kötél persze őket is rendesen megzavarta. Este 8 után indultunk haza. Nem nagyon kellett altatni senkit. Kidőltünk mint egy darab fa.

És ne is álmodjatok róla. Nincs fénykép. Kéne szerezni valakit, aki elvinné a szervízbe. A jelenlévők egyszerűen képtelenek rá. Hiába, ne várjatok túl sokat két kidőlt fadarabtól!