Dornbachok Kalandjai Svájcban

Szelleme közöttünk él. Mármint nem szó szerint itt huhog, hanem Apába költözött. Mármint nem fizikálisan, mert Apa nem egy gyerekzseni, meg igazándiból zenélni sem tud, meg kottázni se nagyon, de azért zsigerből kivágja a boci-boci tarkát akármelyik gyerekhangszeren. A requiemet sem tudja kivülről és hangja sincs, mármint van, de azt csak az találja kívánatosnak, aki születésétől néma, de azért egy zenei őstehetség. Ugyanis a Kingi mióta megtanult átfordulni, felülni és ujjat szopni, azóta a pelenkázóra kétvállrafektetős megmozdulást poénnak gondolja és azonnal elfordul, ül és közben bekapja az ujját. És akkor ez a hihetetlen Zseni megalkotta a remekművet. Címe: Tálálálá Kingipukk. A dallama felejthető - legalábbis most nem ugrik be - a szöveg meghazuttolja a legnagyobbakat is (az Aida konkrétan a nyomába se érhet ) és valahogy így szól: Tálálálá Kingipukk, tálálálá Kingipukk, Kingipukk, Kingipukk, Kingipukk, Tálálálá Kingipukk. A kisded ezt meghallva hihetetlen kerek szemekkel néz és

Kingi abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyenesen a MESTERtől tanulhat. Annak, aki nem tudná, közöm, hogy Loli három danos ujjszopó nagymester, öt danos négykézlábazó és hivatásos párduc/tigris/kutya/cica/amitanoémikitalál. Szóval a Mester kurzust tartott Zsebmancikának, így egy szép nap arra ébredtünk, hogy ezek ketten a Kingi ágyában versenyt szopják az ujjukat. Hát jó. Nem szóltam semmit. Aztán Loli leckéket adott Kinginek, szabályos nyégykézlábazásból. Hogyaszondja: így, látod, először az egyik kis kezecskédet, aztán meg a másikat is...... De persze a kis tanuló juszt se úgy csinálta. Mer' a Kingi szerint ezt úgy kell szépen kivitelezni, hogy az ember előre-hátra dülöngél, majd egyszerre előreveti magát. Akkor megint négykézlábra helyezkedik és kész. Persze babra munka, de megéri. És mindeközben nagyon lehet vigyorogni. Sokkal jobban, mint egy sima négykézlábmegyek-és-boldogvagyoknál. A Mester sajnos igyekszik evési morálját is átadni, amit igyekszem megakadályozni, ugyan

Jelentem nagy barátok lettek. Vagyis pontosabb lenne a megfogalmazás úgy, hogy erősen plátói vizonyban a Kingi epekedik a csirke után, mi több, konkrétan megette a szárnyát. Ropogósra-omlósra sütve persze. Olyan durvák azért nem vagyunk. Még. Apa elutazott 3 napra Londonba (vagy a közelébe, :) ), így kapva-kaptam az alkalmon, hogy meggyszósz-gríz-sültcsirke triómat elővegyem - nem értem, miért nem bírja - és nagyot lakmározzunk. Mivel vasárnap este tejbegrízt csináltam, mert későn ebédeltünk, ugyanis szombaton nagyon durván hosszú napunk volt, és ezért későn keltünk, aztán meg bringáztunk is.......... ma már nem tudjátok meg, hogy mi volt a csirkével meg a Kingivel, már látom............. és Kingi jobbnak látta, ha megint az én tányéromból kunyerál kaját, helyett, hogy a sajátját enné........ szóval ezek után úgy döntöttem, hogy mi esszük a triót, Kingi meg kap tejbegrízt. Na persze, ahogy én azt kitaláltam! Ült a székében, körbenézett - nem volt nehéz, egyik oldalán én ültem a másikon

Jelentem alásan, kijött a második fog is. Jobb alsó egy. És nagyon fájt. Már nekem, ő nem nagyon reagálta le. ..........lehet, hogy mégis használ a borostyán nyaklánc??? Szóval ma, annak örömére, hogy már több, mint egy foga van, rendes zabálást tartott este. Azzal kezdte, hogy megevett egy felnőtt adag hagymalevest, piritóssal, ahogy kell. Majd egy kis adag hagymáskrumplit. Kolbászt nem mertem adni neki. Szóval minden nagyon finom és jó mindaddig, amíg az a minden az ÉN tányéromon van. Mert onnan minden sokkal finomabb. Ha így haladunk kidobhatom a tegnap frissiben vásárolt miniturmixot, mert nem kell itt semmit pépesíteni. Elég, ha csak az én tányéromon van. :)

..lemaradt a twitter stílusból, mert ez itthoni hír: khmmmm..... 6300g, 63 cm és növekszik. És van egy foga. Egy éles bal alsó egyes. Még annál is élesebb. Levágtam a haját katonsára. Már úgy nézett ki, mint a kopasz, aki egy oldalon 20 centisre hagy meg pár szálat és átfésüli a feje tetején. Hatvanévesen okés, de hat hónaposan.... szóval most katonás, de pont jó is, mert a földön kommandózik. Igazi G.I. Jane. Bár, ha nem lenne fülbevalója, nem biztos, hogy lánynak néznék....

Na így jár az, aki lusta disznó módjára csak most ül le írni. Nincs más választásom twitter stílusban következzék a négy hét otthon, avagy a Dornbachok meghódítják az óhazát: Kipróbáltuk az Autoreisezug-ot. A kocsi is vonatra szállt, meg mi is. A gyerekek jobban élvezték - mármint a Noémi, mint mi. Másfélóra ablakon kikukucskálás után, fél egy után, úgy dőlt el, mint egy liszteszsák. Szó szerint. Apa lemászott megigazítani, majd visszatérve tartotta tovább a fenekemet, aminek már nem volt hely az ágyon. Megkereszteltük a Kingit. Csak a víz ellen volt kifogása, a keresztséget simán viseli. Ülünk a templomban, az oltárképen (hatalmas 3mX2m) Szent György épp ledöfi a sárkányt. Lola suttogva: Anya, mi már láttuk ezt a mesét? Én: ez nem mese, ez a Szent György meg a sárkány. Lola: Szerintem a Shrekben van, szerintem már láttuk. Béreltem ugrálóvárat a teljes hétre, míg jóanyáméknál dühöngtünk. A gyerekek élvezték, de az első két nap rendszeresen összefejeltek, majd jöttek sírva panaszkodni.