Dornbachok Kalandjai Svájcban

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Svájcban, Zürich kantonban egy Adliswil nevű település, ahol is a körzeti iskolában a nagy és okos elmék azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy agyonütik az időt. Az idő, önnmagában nem szereti ha agyonütik, sokkal inkább szereti az andalogva közlekedést, az értelmesen eltöltődést és a veszendőbe nem menést. És mivel a nagyon okos kútfők, kellő kreativitással is meg lettek áldva, így kitalálták, hogy akkor legyen egy hét a világ körül. De ha már egy hét a világ körül, akkor álljon fejére is a világ. És lőn. Az ovisoknak iskolába kellett menni, az iskolásoknak oviba, a felsősöknek az alsósok iskolájába, és még az osztályokat is jól megcsermálták.  Így lettek osztályok, ahol volt 5 évestől 8 évesig, összesen húsz gyerek. És ezt mondjuk vagy tízszer. Volt is ám pánik rendesen. Mert az, hogy a gyerekeket jól megkeverték, az osztályokat jól megkeverték, kitalálták, hogy akkor a napokat is jól megkeverik. Erre az őrült egy hétre új órarendet kaptak. Tekint

Tudom, tudom, tartozom egy kimerítő beszámolóval az elmúlt nem-is-tudom-hány hétről, de most előbb gyorsan megosztom az alábbi kis eseményt, mely iziben történt meg velünk. Szereplők: Kinga nevű 2 éves és 4 hónapos ded, jómagam Helyszín: Kingi az előszobánkban áll és valamit szöszmötöl, én a konyhában a levest főzöm. Esemény: zörög a kulcs a zárban. Előrelátóan kulcsra van zárva a bejárati ajtó, mert a fönt említett kisded szabadon garázdálkodásra alkalmas magasságokba ért. Lábak csattogását hallom, majd egy fej behajol a konyhába: - Akkor én most megyek iskolába! - Öööööö, hát ahogy gondolod! - Én már nagy fagyok, megyek most iskolába, mert én nagy fagyok! - Részemről rendben, de nem akarod előbb még az ovit kijárni? - Nem, megyek iskolába, szia! Nézem, ahogy trappol az ajtó felé, és még időben szólok: - Rendben te nagy, de a gumicsizmát kacsalábra vetted! Megáll, lenéz a lábára. -Kacsajábra? Ide a kacsának? -Igen, kacsalábra. Na most mit kell csinálni? - Iskolába menni, majd ott csin

Vidámparkban jártunk a hétvégén, itt történt meg az alábbi eset. -30s: Hullámvasú beérkezik az állomásra -15s: Előző utasok kiszállnak, Noémi, Lola, Juditka és jómagam be  00s: Szerelvény elindul  08s: Egyre magasabbra megy, az adrenalinszint nő  20s: Eléri a csúcsot, mindenki nagy levegőt vesz  23s: Zuhanunk, a lányok sikítanak, az automata fényképező rögzíti arckifejezésünket  25s: Valami mintha nekiment volna a homlokomnak  27s: A francba, ez odaragadt  29s: Vonat száguld fel és le, közben próbálom leszedni a szemüvegem  33s: Szemüveg levesz, erősen fog, hogy el ne vigye a menetszél  35s: Kétségbeesetten próbálom kiszedni az odaragadt, zizegő izét  42s: Hullámvasút még mindig száguld, de már lassabban  48s: Sikerült kiszedni, eldobom  52s: Lelassítunk, menet vége  55s: Megállunk. Hogy az a @#$!, lefejeltem egy darazsat! Így jár, aki előre ül a 193 centijével. Most úgy nézek ki, mint aki tegnap bokszmeccsen volt, nem pedig vidámparkban. De már javul.