Szösszenet

Tudom, tudom, tartozom egy kimerítő beszámolóval az elmúlt nem-is-tudom-hány hétről, de most előbb gyorsan megosztom az alábbi kis eseményt, mely iziben történt meg velünk.

Szereplők: Kinga nevű 2 éves és 4 hónapos ded, jómagam

Helyszín: Kingi az előszobánkban áll és valamit szöszmötöl, én a konyhában a levest főzöm.

Esemény: zörög a kulcs a zárban. Előrelátóan kulcsra van zárva a bejárati ajtó, mert a fönt említett kisded szabadon garázdálkodásra alkalmas magasságokba ért. Lábak csattogását hallom, majd egy fej behajol a konyhába:

- Akkor én most megyek iskolába!

- Öööööö, hát ahogy gondolod!

- Én már nagy fagyok, megyek most iskolába, mert én nagy fagyok!

- Részemről rendben, de nem akarod előbb még az ovit kijárni?

- Nem, megyek iskolába, szia!

Nézem, ahogy trappol az ajtó felé, és még időben szólok:

- Rendben te nagy, de a gumicsizmát kacsalábra vetted!

Megáll, lenéz a lábára.

-Kacsajábra? Ide a kacsának?

-Igen, kacsalábra. Na most mit kell csinálni?

- Iskolába menni, majd ott csinálnak vele valamit!

 

Ha jobban belegondolok, végülis, igaza van. Majd ott megtanulja!

 

 

 

Megjegyzések

  1. Én már azzal is elégedett lennék, ha innentől jönnének a posztok és a tartozást elfelejtenénk.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Az ima ereje

A csoda maga