Sokkterápia

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is.

Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni. 

Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg hogy már nem írnak minden héten naplót, mint az előző két évben. Hát akkor felvilágosultak: elvitték a teremből a 26db Macintosh gépet, napokon belül új taneszközt kapnak a gyerekek: iPAD-et!!! Minden gyerek kap egy ipadet, és azon fognak dolgozni. Szóval Péter maga alatt volt, vissza akart ülni az iskolapadba, néhány apukatársával közösen. Ezen még jó pár napig elgondolkodtam. Otthon sok iskolában nem volt télen fűtés, nincs pénz normális eszközökre, ha van írásvetítő, akkkor nincs hozzá fólia, vagy toll és sorolhatnám. Itt meg a Mac-ek helyett ipadeket kapnak a gyerekek. Megáll az ember esze.