Dornbachok Kalandjai Svájcban

Levegő ki, levegő be.... csak nyugodtan... nem könnyű. Én TÉNYLEG egy egyszerű vidéki lány vagyok. Egy informatikus feleség. Pontosabban egy informatikusnak vagyok a felesége, ergo gond nélkül ki-be kapcsolok minden gépet és a térkép alapján sem tévedek el. DE fel vagyok háborodva. És mivel a szívem csücske a világ másik végén van, KÖNYÖRGÖM valaki segítsen. Két megoldást látok. Egy: együtt, csatasorba állva letámadjuk a Microsoftos fejlesztőket, falhoz állítjuk őket, és csak azután engedjük őket szabadon, hogy leszedték gépünkről ezt a vackot. Kettő: valaki lesz olyan kedves és távmunkában megodja a gondomat. A probléma: zenét szeretnék hallgatni a gépemen. Nehezítés egy konkrét album érdekel. Még nehezebb, hogy már a gépen van. A legextrább nehezítés: Windows Média Játékos. Mert ez a kretén játékos ( szabálytalanságért nem kiállítás jár?) önálló életet él. Nem, nem! Nem vagyok naiv. Már elég régen kikapcsoltam minden automatikus frissítést. Szól, ha van, de nem csinál semmit, amíg ne

Amolyan egyszerű vidéki lány vagyok. Alapvetően távol áll tölem, hogy bonyolult városi legyek. Így aztán a fenti címet is szó szerint kell érteni, és nem szabad mögé, holmi zenei ravaszkodást képzelni. Adott két csemetém. Mindkettejük fülében ott libeg egy-egy (mármint ugye fülenként) csodálatos fülbevaló. És ez már így van, mióta világ a világ. A Noémié egy alapvetően nyugodt természetű, amolyan magának való fajta. Soha eszébe se jutott világot szerte-szét nézni. Ellenben a Loláé, na az egy nagy kalandor. Rendszeresen elindul felfedező útra, gazdáját magányosan, félmagányosan hátra hagyva. Messze még sose merészkedett, csak a pulcsi aljáig, de a héten megtörtént a katasztrófa. Lolika bal fülbevalója reggelre világgá ment. Hívogattuk mi kedves szóval, édesgettük, csalogattuk, de csak nem akart előkerülni. Akkor radikális módszereket bevetve, Mamával vállvetve, egész álló nap kerestük, kutattuk, de nyomát sem találtuk. Azt gondoltuk, hogy csak nem mehetett az ajtón kívül világgá, mert h

Ezen nincs mit szépíteni, itt maradtunk szőröstül-bőröstül. Vagyis, jobban mondva, mivel csajok vagyunk itt mind, ezért inkább csak bőröstül. De azért biztos hiányzunk neki, ott a Túl az Óperencián. Nekünk hiányzik, igaz Mama mindent megtesz, hogy pótolni tudja. De például legózni nem tud, mint ahogyan én sem, így kivédendő a felkérést, hát vettem egy pár új társasjátékot. Így most játszunk. Szerda lévén, volt ovi. Ezért Mama és én a Bevásárlunk nevű társasjátékot játszottuk. Ez egy elég egyszerű, ámde költséges játék. Kell hozzá néhány bolt. Akciók, leértékelések, bájos valamint értetlen eladók. Pénz, ez nagyon fontos, sajnos a pénz nélkül játszókat előbb-utobb kizárják a játékból, valamint nagy strapabírás. A játék lényege: minden bolt akciót hírdet, de nem a teljes áru kínálatára. A játékosok feladata, hogy egymás orra elől, még az utolsó pillanatban elhalásszák a legjobb ár-érték arányt felmutató árucikket. Mi ma Mamával sí cuccokra gyúrtunk. És bár az egész játék alatt úgy tűnt, n

Sokszor előfordult már, hogy olyasmit említettem, hogy " a heti bénaságom" vagy valami hasonló. Nos kezdem azt hinni, hogyha nem lenne ilyen apró malőr velünk minden héten, akkor lehet, hogy havonta lenne egy gigászi nagy. De ilyen szerencsére nincs, csak az a sok kicsi apróság. Hogy az elejéről kezdjem, múlt szombaton érkeztek hozzánk a messzi óhazából kedves barátaink: "PHd májer K" és hű társa, a "félelmet csak néha ismerő V". Loli nagy kedvesen egész héten azt játszotta, hogy fél a PHd májer K-tól. Mondjuk az első két nap nagyon vicces volt, de azután kezdtük unni. Loli szerint ez a játék tökéletesen megunhatatlan, így a búcsú perceiig kitartott. Hősiesen. Kedden a jó idő van és menjünk ki keretében kimentünk, mert jó volt az idő. Napsütés, szélcsend, tizenakárhány fok. Kitalálhattam volna AKÁRMIT, de tényleg.  De  a teljes tudathasadás állapotában, mi más is juthatott volna az eszembe, mint a  " vigyük vissza a cuccokat a szelektív gyűjtőbe BICAJ

Én nem vagyok egy rasszista állat. Bírom a zsidókat, feketéket, arabokat.. na jó, nem mindet... de alapvetően békében élek a Jóisten többi emberszabású teremtményével. De most azért egy kicsit meglepődtem. Vagyis nem kicsit és nem is lepődtem meg, de azt nagyon! Ezek valami őrületesen furák! Már a svájciak persze. Magunkkal, magyarokkal semmi bajom.  Szóval ez úgy esett, hogy jövünk ma haza a magyar oviból. Megállunk minden lámpánál, mert dugó van. És minden lámpánál átmegy előttünk legalább egy gyalogos egy zacskó WC PAPÍRRAL!!! Én megértem, hogy ha akciós a tej az ember vesz 10 kartonnal. Meg azt is, ha lesi az újságot, hogy hol, mi olcsóbb? Na de mi a fene ez a wc papír fétis.  Az egész város budipapírral szaladgált. És ami még furább: nem egy konkrét márka, hanem mindenféle. Kezd bennem megérni egy gondolat, hogy kialakulóban van a világ egyik legnagyobb wc papír válsága és a svájciak már tudják ezt. Érzik, mert megsúgta  nekik az ösztönük. Ott a budin csücsülve. Két rolni közt. És

Olyan aktív életet élünk mióta visszajöttünk másohazánkba, hogy csak ihaj! Tegnap például kétszer is kimentünk a lakásból. Ez már azért valami nem?!  Nem arról van szó, hogy olyan farkasordító hideg lenne, hogy lefagyjon a bajszunk odakint, sőt! Olyan meleg van, hogy megint előkerültek a legyek és kabát nélkül is lehetne masírozni. Persze nem az éjszaka közepén, de úgy dél körül egész kiváló a hőmérséklet. Na és persze arról sincs szó, hogy olyan nagyon fújna a szél, merthogy nem fúj. Gondolom már sárgák vagytok az irígységtől..... Csak az van, hogy tegnap egész nap szakadt az eső. Nem durván, de azért mégis.... Meg aztán ott a Loli megfázása is. Hát mit tehetünk, ha egyszer átléptük  az államhatárt. Feltétlenül meg kellett betegednie valakinek. És mivel otthon Papa volt egy kicsit beteg, hát Loli is szolidalitást vállalt. Na és az a kétszeri lakáselhagyás, az mind az orvoshoz volt. A verdikt egyszerű: vírus, nincs mit tenni. Így most szépen várjuk a végét. A nagy várakozás közben, ma

mégpedig azért, mert szerintem mindenki sejti, hogy milyen volt a karácsonyunk és a szilveszterünk. Ja, ja, mászkálós. Vendégségből ki, vendégségbe be. És mivel ez nyilvánvalóan senkit sem érdekel, hát jöjjenek a lábjegyzetek. Sorjában haladva, kezdjük mondjuk a hazaúttal. Szombaton jöttünk, mert nem vagyunk nyulak, hogy mindent egyszerre akarjunk. Azaz mosásnap és kipakolás és ebédfőzés és spielgruppe, hogy csak a legismertebbeket mondjam.  Meglepő módon a magyar autópályán 10-ből 9 autó külföldi volt, beleértve minket is. Nagyon elgondolkodtatott minket, hogy vajon tényleg annyira jók-e a tiroli sípályák, hogy érdemes legyen Bukarestből autóval elsztrádázni odáig. Na és persze volt még egy tanulságos kép: Három ukrán fekete terepjáró, szorosan egymás mögött. Csak kettőben sikerült megfigyelnem az anyósülésen szereplő hölgyeket és az eredmény: egy szőke, egy barna. Szerintem a harmadikban ült a vörös. De az igazán meglepő mégis az volt, hogy a középső autónak volt GPS-e, cserébe a mac