Fülbe-való

Amolyan egyszerű vidéki lány vagyok. Alapvetően távol áll tölem, hogy bonyolult városi legyek. Így aztán a fenti címet is szó szerint kell érteni, és nem szabad mögé, holmi zenei ravaszkodást képzelni. Adott két csemetém. Mindkettejük fülében ott libeg egy-egy (mármint ugye fülenként) csodálatos fülbevaló. És ez már így van, mióta világ a világ. A Noémié egy alapvetően nyugodt természetű, amolyan magának való fajta. Soha eszébe se jutott világot szerte-szét nézni. Ellenben a Loláé, na az egy nagy kalandor. Rendszeresen elindul felfedező útra, gazdáját magányosan, félmagányosan hátra hagyva. Messze még sose merészkedett, csak a pulcsi aljáig, de a héten megtörtént a katasztrófa. Lolika bal fülbevalója reggelre világgá ment. Hívogattuk mi kedves szóval, édesgettük, csalogattuk, de csak nem akart előkerülni. Akkor radikális módszereket bevetve, Mamával vállvetve, egész álló nap kerestük, kutattuk, de nyomát sem találtuk. Azt gondoltuk, hogy csak nem mehetett az ajtón kívül világgá, mert hiszen a sapka alól nehezen tudott volna kibújni. Csakhogy ajtón belül meg nem volt sehol. És eltelt a nap. A bújdosás második reggelén kezdtük azt gondolni, hogy bizony az ékszer teljes illegalitásba vonult, amikor is átjött Marica a szomszédból. Mivel a köddé vált Mp3 lejátszót is olyan ügyesen megtalálta, hát gondoltam megemlítem, hátha. Nem akarok én senki bizalmával visszaélni, de hátha. 15 másodperc alatt meglett. Kezdek félni a csajtól. Lehet, hogy a fülbevaló is megijedt a reá várható veszedelemtől, mert korábban tutira nem volt ott, ahonnan most előkerült. Lola ágyából közében a lepedő alatt. A kis ravasz. De nem baj, most száműztük a helyére és ajánlom, hogy egy darabig maradjon is ott. Mindeközben nagyon lassan pörögnek a homokszemek az órában, számolgatva a másodperceket, amik apa érkezéséig még a vállunkon nehezednek. De kitartás, egy hét már majdnem letelt!!!