Dornbachok Kalandjai Svájcban

A napokban egyik kedves olvasóm nekem szegezte a kérdést, hogy miért is nem írok valamit, amit könyvesboltban lehetne megvenni. Ő arra gondolt, hogy könyvnek összeszerkezthetném amiket eddig a blogon írtam, mert ő maga szereti olvasni az írásaimat és biztos más is így lenne ezzel. Nem tudom. Lefekvéskor mondom az emberemnek, de csak hümmög, és azt mondja: aha. Aztán másnapra megérlelte magában a körtét és mikor már azt gondoltam, 1 perc és elalszom, azt mondta: Mi lenne, ha tényleg írnál, de valami igazi, te-féle dolgot. Egy kis krimit, sok humorral, beszólásokkal, félreértésekkel, mindennel, ami nálad van.....Én szerényen (magamban elraktározva, hogy majd nyomjak egy nagy puszit az orra hegyére, ha már nem lesz ilyen náthás) csak annyita mondtam: nálam általában a címből indul minden. Onnan indulok, és oda térek vissza. Ez vagyok én. Ha mondasz egy jó címet, én megírom a sztorit. Na igen, mondja, ez nehéz. Majd 1 perc múlva megjelent előttem a cím: Véletlenül kinyírtam, baj?. A főhősö

Loli tiszteletbeli szőke nő. Tényleg. Prezentálom: L: Anya, a bácsi meghalt? Én: nem. L: hanem? vagy: Anya megyünk strandra? Én: nem. L: Hanem? L: Apa, kérek gyümölcsöt! A: van alma, körte, mandarin, banán.... mit kérsz? L: ........ barackot! A: Lolika, mondtam, hogy van barack? L:nem. A: nos, akkor mit kérsz? L:............szilvát! A: Lolika, mondtam, hogy van szilva? L:nem. A: nos, akkor mit kérsz? L:............barackot! A:wáááááááááááááá. Én: hagyjad, majd eszik jövőre..........   L: Anya, most hideg van? Én: igen, mert tél van. L: sapka kell? Én: igen, mert nem akarom, hogy megfázzon a fejed. L: miért? Én: mert szeretlek és mert betegnek lenni rossz. L: Miért fázik meg a fejem? Én: mert hideg van kint. L: miért? Én: mert tél van! L: Anya, most hideg van? Én: igen! L: sapka kell? Én: Te mit gondolsz? L: nem tudom, de lehet, hogy tél van. Én: wááááááááááááááááááááá

Van a barátainknak egy Kingivel gyakorlatilag azonos korú kislánya. A lelkes apuka hónaplót vezet a blogon, hogy mindenki nyomon követhesse a kis aprútalpú fejlődését. Na, akkor most egy nagy huszárvágással és is prezentálom a mi kis Talpig Emberünket. Szélvész módjára közlekedik a lakásban. És életveszélyes a virágokra és a földön hagyott szöszökre nézve. És mindennek az oka a remek parketta. Ugyanis csúszik. Ezért a Kingi a szabályos négykézlábazás helyett kifejlesztette a háromkézlábazást, vagyis az egyik lábával nem a térdén kézlekedik, hanem kinyújtva, mint az óra, körbejáratja, gyakorlatilag keresztezve a másik lába útját. Ránézésre elég lehetetlen, mégis gyorsan halad vele. És csendben. Már volt, hogy a konyhában megfordulva meglepetten konstatáltam, hogy mögöttem ücsörög a földön és várja a lepattanót. Azért igyekszem nem rálépni.... Sőt olyan is volt már, hogy elveszett a lakásban. Történt, hogy Apa nem jött haza vacsorára. Nem nagy ügy, tudtuk, ezért nem volt a képe a tejesdo

A hölgy és a fent nevezett tudomány jelenleg köszönőviszonyban sincsenek. A helyzet az, hogy mivel már meglehetősen stabilan és jól beszél németül, kezdi a magyarra is alkalmazni a német szabályokat így születnek az ehhez hasonló párbeszédek: N: Anya, Apa adt? Én: mit csinált? N: Adt? Én: milyen nyelven beszélünk? N: HÁT MAGYARUL, NAAAAAA, Apa adt? Én: lehet, hogy te most azt gondolod, hogy magyarul beszélsz, de apa magyarul nem adt, hanem adott..... érted? N: igen, adott? Én: mit? N: nem tudom, már elfelejtettem............ N: Apa, Anya, mi az a combi? Én: hogy-hogy mi, a combod becézve. N: jaj, neeeeeeeeemm! (és erre kinyújtja mereven előre a karját és morog) németül vagyok combi! Én: ja, hogy Zombi! ( a németek a zét cének ejtik ). Röhögés..........az egy horror filmős, aki mindenkit megijeszt. Magyarul is és németül is.   Ülünk a kocsiban. Loli a Kingit akarja szórakoztatni, ezért hülyeségeket kiabál. Többek között: popcipája, popcipája. Vagy húsz percet gondolkoztam, mire rájöttem

Épp csak tegnap írtam le, még jóformán meg sem száradt a tinta, vagyis a monitorom, erre nesze neked! Ülök nagy nyugodtan a fürdőkádban, és akkor ott álldogál a vérszívó fenevad az ajtókereten. Nem igaz! Az ilyen miért nem tanul meg olvasni! Már egyszer közöltem, hogy elkaptam a szezon legutolsóját, akkor most ez mit vagánykodik itt nekem?! Persze azonnal riadóztattam az Apakommandót, aki hősies küzdelem árán megszabadított a garázda analfabétától. Na, mondom, akkor ennyi volt. Erre, mikor ágyba bújtunk és elhangzott a jóéjtkedves, nekedistedrága, jött a zzzzzzzzzzzzzzzzzzzhhzzzzz. NA NEEEEEEEEEEE. És igen, ott volt a még analfabétább, halláskárosodott, de vértszívniakaró dög. Megtapsoltam, és azóta nincs, és ezt most jó hangosan mondom, mert ha én még egy dögöt találok, istenuccse nagy vérfürdő lesz!!

......érlelődik bennem ez. Pontosítsunk egy kicsit.......mondjuk.......úgy egy ideje. Konkrétabban mikor először elkaptam a szezon utolsó szúnyogját. Meg aznap még 3 utolsót. Nagy tülekedés volt, először mindegyik első akart lenni, aztán meg mikor kiderült, hogy az utolsóról lesz itt megemlékezés, hát illegalitásba vonultak. Úgyhogy van szerencsém most ünnepélyes keretek között bejelenteni, hogy tegnap 11:52-kor elkaptam a szezon utolsó még élő és röpködő, csípési szándékkal vezérelt vámpírját. Mondom ezt hangosan is, hogy ha még itt bujkál egy, az sűrgősen vegye a cókmókját, mert már a hócsukám tele van velük. Micsoda dolog az, hogy november beálltával nem szenderültek önként kihülés általi halálra! Nem mellesleg Noémitől Kingi elbitorolta a szúnyogok kedvenc csemegéje címet, mivel az utóbbi időben csak a Kingire mentek, holott eddig a nagylány volt az No1. És ráadásul valahol Szigetszentmiki és Adliswil között még augusztusban elhagytuk a remek kis elektromos szúnyogütőnket, és mivel