Régóta....

......érlelődik bennem ez. Pontosítsunk egy kicsit.......mondjuk.......úgy egy ideje. Konkrétabban mikor először elkaptam a szezon utolsó szúnyogját. Meg aznap még 3 utolsót. Nagy tülekedés volt, először mindegyik első akart lenni, aztán meg mikor kiderült, hogy az utolsóról lesz itt megemlékezés, hát illegalitásba vonultak. Úgyhogy van szerencsém most ünnepélyes keretek között bejelenteni, hogy tegnap 11:52-kor elkaptam a szezon utolsó még élő és röpködő, csípési szándékkal vezérelt vámpírját. Mondom ezt hangosan is, hogy ha még itt bujkál egy, az sűrgősen vegye a cókmókját, mert már a hócsukám tele van velük. Micsoda dolog az, hogy november beálltával nem szenderültek önként kihülés általi halálra! Nem mellesleg Noémitől Kingi elbitorolta a szúnyogok kedvenc csemegéje címet, mivel az utóbbi időben csak a Kingire mentek, holott eddig a nagylány volt az No1. És ráadásul valahol Szigetszentmiki és Adliswil között még augusztusban elhagytuk a remek kis elektromos szúnyogütőnket, és mivel már nincs szezon, hát boltban sem lehet kapni. De azért egy aukciós oldalon csak találtunk. Bénább, mint az előző, de azért jól írt ez is. A szúnyog hadviselésemen túl azt is el akartam nektek mesélni, hogy micsoda szövege lett a nagylánynak:

1, Készültünk a Reebenliechtli-re, amikor is marharépából lámpást farigcsálnak a gyerekek, gyertyát bele, lámpaoltás és a kb 600 gyerek végigvonul az elsötétített városon nagy csinnadratta közepette. Na és akkor előző este mondom neki, hogy lehet, hogy jön a Dani is, mert beszéltem az Évivel és lát némi reményt. Felcsillant a szeme, hozzámszaladt és megpuszilt. Anya, ez tök szupi, mert én szerelmes vagyok a Daniba, és ha eljön, akkor az nagyon jó lesz. Apjával kicsit somolygunk, erre ránkszól: Ne nevessetek, ez a ROMANTIKA!

2, Veszekednek Lolival azon, hogy ki milyen ügyes. Noémi azzal zárja le a vitát: Loli, én vagyok a nagyobb és az ügyesebb és kész. Értsd meg már csak ilyen ez a születés! Igyekezned kellett volna jobban, de így most én vagyok az előbb született!

3, Vendégésgbe jött hozzánk a Pádre, volt már nálunk úgy 2 éve. Az ajtónál Noémi kérdezi, hogy ismerik-e egymást. Hát persze, mondja vendégünk, Zoli vagyok, mi már egyszer találkoztunk! Tényleg, mondja Noémi, meg egy kicsit hasonlítasz a Téglára is. Ismered? Nem. Hát ő egy olyan nagy darab pasas. De kedves, nem kell félni tőle! Olyan nagy, mint Apa, csak azért kövérebb..... ( na itt megkértem, hogy ne mondja tovább, akár mi is a mondanivalója...)

Közben maratoni 2 hetünk volt. A rég megszokott német szomszédaink ugyanis elköltöztek, minek okán a Philipp gyakorlatilag minden nap nálunk volt, amikor 2 óránál tovább itthon voltunk. Többször nálunk is ebédelt, és volt olyan is, hogy nem szólt otthon, hogy hozzánk jön enni. Csütörtökönként a Rheával szoktunk főzni. Az előző csütörtökön is, meg még jött a Philipp, aztán be kellett pakolni a bőröndbe, mert a nagylányok Apával hazaugrottak egy hosszúhétvégére, és este jött a Padre vacsizni. Azt hiszem a jövőben kicsit átgondoltabb leszek, mert ez így ebben a formában meredek volt. Aztán meg itt maradtunk a Kingivel kettesben. Édes élet......de azért hiányoztak a nagyok. Nyugi már itt vannak és megy a rosszalkodás ezerrel. Na most megyek, mert a két legkisebbnek olyan felhőtlen jó kedve van, hogy az egyik mindjárt sírni fog......így van ez régóta és már így is marad, amíg a világ a világ............ Jóéjt!