Dornbachok Kalandjai Svájcban

A helyzet az, hogy úgy érzem, épp itt az ideje, hogy átnevezzem az októbert. Mától a neve priznic, mivel mást sem csináltunk ebben a hónapban, csak lázat csillapítottunk és gyógyszert adagoltunk. Valamikor aludnunk is kellene majd egy jót, de gondolom, arra is majd egy kijelölt hónapban kerül sor. Szóval mindent kipróbáltunk, ami csak szóba jöhetett a lázcsillapítás címszó alatt. És hát meg kell mondjam, elég rövid a lehetőségek listája. Volt magyar kúp, 2 -féle svájci kúp, magyar kanalas, ülőfürdő, borogatás. Egyedül a hűtőbe rakást hagytam ki, igaz, ez egyik listán sem szerepel, bár szerintem elég hatásos lenne. Viccet félretéve a sok küzdésért cserébe, lelehetőségünk volt látni a lázas gyerekek által produkálható összes állapotot. Nem hiszem, hogy bármit kihagytak volna, de a biztonság kedvéért elraktam az orvosi könyvet, nehogy nekem onnan merítsenek ötletet!! Szerencse, hogy felváltva csinálják a gondot, így egyszerre csak egy beteg gyerkőccel kell izgulni. Cserébe a másik gondosk

Drágám! Másfél éve keményen és összeszorított ajkakkal küzdessz egy célért, mely a  csillogó szemeid előtt lebegett. Nem tudhattad, lesz-e valami foganatja kemény, embert próbáló munkádnak, de MOST. Elérkezett, amiért minden áldott este, minden hétvégén, vért, ízzadságot nem kímélve küdöttél. Két törpéd, egymás mellett ülve, a földön, kettecskén... legóznak. Lola keresgéli az elemeket, odamutatja Néminek, aki közli, hogy nem jó. És Loli keres tovább. Bár senki nem mondta meg neki, hogy mit is kellene megtalálnia. De ő elszánt. Némi pedig épít. Még tippem sincs, hogy mit. Apa ide te kellesz!!!!!!!!!

Csütörtökön határozott javulás volt tapasztalható Lolin. És ennek megfelelően emelkedett a huncutkodási faktor is. Először ez csak annyiban mutatkozott meg, hogy tíz másodpercenként elkiáltotta magát: Mémi! Büti! Arra egész nap nem tudtam rájönni, hogy miért is kellene Néminek büntibe menni, Loli meg hosszas faggatózásra sem volt hajlandó elárulni. Aztán csütörtök délután nekiveselkedtem, hogy kicseréljem a gumit Péter pizsijében. Ez azért is igényelt nagy lelki erőt, mert a varrodában úgy gondolták, jobb ha a gumit hozzávarrják az anyaghoz, mert ki tudja, mit fognak benne csinálni. Szóval jó egy óra volt, mire leműtöttem a gumit és még egy, mire felvarrtam az újat. Igen ám, de ez idő alatt nem tudtam a gyerekekre olyan nagyon figyelni. A varrós ládika az ő szemükben egy tiltott kincsestár. Első adandó alkalommal Némi ki is lopott egy adag gombot belőle. Aztán persze a kicsi is odasomfordált és megszerezte a saját adagját. A sikeren felbuzdulva bevetették magukat a csúszdás játék alá é

Nagyon nehezen szántam rá magam e bejegyzés megírására. A jó hírt mindig könnyebben közli az ember, mint a rosszat.  De azt hiszem, itt az ideje, hogy ez is papírra kerüljön. Már ha valaki kinyomtatja.... Szombati nap volt, az előző szombat. Gyönyörűen sütött a nap, szél nem fújt és a levegő is olyan 17 fokos lehetett. Igazi szép kirándulóidő. Mi is felkerekedtünk, hogy barátainkkal nagyot sétáljunk az Adliswilt körülölelő szép svájci tájban. Azt hittük az életünk rendezett, szép. Van két gyönyörű gyermekünk, akik életünk savát-borsát, ízét adják. Aggódunk persze értük, a jövőikért, de mégis boldogan éldegélünk a jelenben. Séta közben megálltunk kicsit falatozni. Loli is evett. Lenyelt egy túrórudit meg egy kevéske kekszet. A nagyobbak rosszalkodtak, szaladgáltak, aztán nekiindultunk. Sétáltunk kb. 5 percet, amikor ránéztem a babakocsiban üldögélő Lolira. A szívverésem is elállt. Görcsben volt az egész gyerek. Kivettük a babakocsiból, ekkor már eszméletlen volt. Elkezdett kékülni, és m

A családunk két nagy és két kicsi ügyködiből áll. Szorgoskodunk, amikor csak tehetjük. Amikor meg úri kedvünk úgy tartja, hát lustálkodunk nagyokat. A mai nap a szorgoskodás jegyében telt. Már említettem egyszer, hogy vettünk a nagyobbik ügyködinek egy bringa utánfutót. Amikor Apával kipróbálták, nem nagyon lelkesedett, mert Apa bringájának nyikorog a féke. Na, gondoltam egy nagyot, mivel én voltam ma az ügyeletes a spielgruppéban: átrakjuk az én bringámra a cuccot, aztán majd kerülővel megyünk a "munkahelyre". Lefordítom: nem az emelkedő felé, mert ott van két olyan szűk kanyar, amit ezzel a monstrummal nem lehet bevenni. Okés, be lehet. Csak én nem tudom. Így marad a Buttenaustrasse. Apa izgult, hogy mi lesz, ha Néminek ismételten nem nyeri el a tetszését. De én tudtam, amit Ő nem. Az, hogy a nektár színű, eszméletlen kinézetű bringa mögött tekerhet, mintegy rajta, az töröl minden negatív érzést. Igazam lett, sőt bíztatott, hogy gyorsabban! Kb. 8 perc alatt odaértünk. Lepar

Meglepő dolgok történnek ebben az országban. Például minden teraszon, kivétel nélkül, van árnyékoló roló.  Ha nagyon süt a nap az ember kitekeri, aztán élvezkedik az árnyékban. De valaki panaszkodott... Nem én.... hogy  oldalról is odatűz a nap. Na erre jött a levél, hogy legyünk itthon mert felszerelnek még egyet. Hát itthon voltunk. Aztán meg volt valaki béna, aki rendszeresen belevágta a könyökét a zuhany csaptelepbe és panaszkodott. Nem én voltam.... na jó, én is bevágtam.... meg le is forráztam magam, de én kifejezettem szeretem a bőrömet perzselni....és tényleg nem panaszkodtam. Na jó egy kicsit igen, de mindíg csak nektek, hogy milyen béna vagyok. Esküszöm nem én szóltam a gondnokéknak. Mindenesetre köszönöm a bénasági társamnak az intézkedést. Kicserélték az egész csaptelepet egy designes, kiálló részek mentes csaptelepre.  Már csak két megoldatlan problémám van a listámon... szerezni kéne valakit, aki panaszkodik..... mert ugye van az a rapper fiu aki egész éjjel hangosan zen

Hát kérem, mi itten ám serénykedünk egész nap. Nem érünk rá lábunkat lógatva dúdolászni, megvan a napirend, meg ami köll. Burkoltan arra próbáltam célozgatni, hogy milyen sűrű szokott lenni a hétfőm, mivel ez a mosás napom, meg ugye a spielgruppe. A nagylány nagyon elfoglalt, korán reggel (értsd úgy: nekünk korán) indulnak Apával, hogy 9-re odaérjenek.  A csöpp pedig gondtalanul alhat, amíg fel nem keltem. Mondjuk legkésőbb 10 körül. Mert nehogy már rámondja valaki, hogy " te kis lustaság". Ebéd után, ami a sűrű programban csupán a második sorban szerepel Lola ébresztése után, kimentünk játszóterezni. És hát azonmód kiderült, hogy Loli is igen elfoglalt személy. A jó időre való tekintettel vittünk magunkkal: 1 kismotort, 1 biciklit, 1 rollert, 1 készlet homokozó cuccot. Hátha... nem biztos, de... hátha kell majd valamelyik. Na a forgatókönyvet követve Némi először rollerezett, majd bringázott, motorozott és legvégül homokozott. Lola lesben állt. Amint felszabadult egy játék,