Suldigung!

Csütörtökön határozott javulás volt tapasztalható Lolin. És ennek megfelelően emelkedett a huncutkodási faktor is. Először ez csak annyiban mutatkozott meg, hogy tíz másodpercenként elkiáltotta magát: Mémi! Büti! Arra egész nap nem tudtam rájönni, hogy miért is kellene Néminek büntibe menni, Loli meg hosszas faggatózásra sem volt hajlandó elárulni. Aztán csütörtök délután nekiveselkedtem, hogy kicseréljem a gumit Péter pizsijében. Ez azért is igényelt nagy lelki erőt, mert a varrodában úgy gondolták, jobb ha a gumit hozzávarrják az anyaghoz, mert ki tudja, mit fognak benne csinálni. Szóval jó egy óra volt, mire leműtöttem a gumit és még egy, mire felvarrtam az újat. Igen ám, de ez idő alatt nem tudtam a gyerekekre olyan nagyon figyelni. A varrós ládika az ő szemükben egy tiltott kincsestár. Első adandó alkalommal Némi ki is lopott egy adag gombot belőle. Aztán persze a kicsi is odasomfordált és megszerezte a saját adagját. A sikeren felbuzdulva bevetették magukat a csúszdás játék alá és boldogan pakolgatták a gombokat. Ez volt az első nagy közös akciójuk. Aztán mire feleszméltem, azt láttam, hogy Némi terpeszben ül a földön és elgurítja a labdát a konyha felé. A labda visszagurult. Na, micsoda egy fenomén ez a gyerek. De kiderült, hogy még ennél is jobb történt. Egymással játszottak. Gurították egymásnak a labdát egy jó fél órán át. Én meg néztem őket. No a hétszer beprogramozott árgyélusát neki! Hát ezek tudnak egymással is játszani! De még milyen ügyesen! Minden nap fokozták egy kicsit. Szombatra eljutottak odáig, hogy együtt bebújtak a szekrénybe. Senkinek nem mondták, hogy: Keress meeeg! Így mi csak figyeltük, hogy mi lesz, de elég jól el voltak a sötétben. Ha rájuk nyitottuk az ajtót, felháborodottan visszacsukták. Hát jó, had bújjanak.
Némi egyre ügyesebb, napról napra merészebb a játszótereken. Egy gondunk azonban van vele. Tudja és érzi, hogy mikor kellene wc-re mennie, mégis addig halogatja, míg az első pár csepp a bugyiba megy. Sokat gondolkoztam, hogy mit is csináljunk, mert jön a hideg, és még a gondolata is kiráz, hogy a nagylány pisis bugyiban van kint a röpködő mínuszokban.  Na ez jó hosszú mondat lett. Tehát, elmentünk bevásárolni, és mit találtam? Eszméletlen rózsaszín A4 méretű papírt és mindenféle apró matricákat. Ezt úgy kell érteni, hogy egy kb 15 cm X 6 cm-es papíron vagy van 50 matrica. Virágok, felhő, ilyesmi. Felraktam mágnessel az eszméletlen rózsaszín papírt a wc ajtóra és megmondtam a nagylánynak: minden pisilés után, ha száraz maradt a bugyi, ragaszthat a papírra egy matricát. Nagyon tetszett neki az elgondolás, azonnal a tettek mezejére lépett. Tegnap 7 matricát ragaszthatott fel. Úgy esett, hogy én is éppen ott üldögéltem, ahová a király is ... amikor odajön hozzám: Anya! Száraz a bugyid? Mondom: igen. N: Akkor gyere, ragaszthatsz egy matricát, de előbb hadd  nézzem a bugyódat! Csak úgy tudtam szándékától eltéríteni, hogy felhívtam a figyelmét, ha én is ragasztok, gyorsabban fognak elfogyni a matricák. Úgyhogy mostanában én nem ragasztok....
Szombat délután bár ragyogóan sütött a nap, érezhetően beköszöntött a hidegebb ősz. Lehetett vagy 6 fok. Elő is kellett vennünk a téli cuccokat. Meg a bundabugyit. Éviék invitálására elmentünk a vadaspark játszóterére. Van ott egy meglehetősen nagy ház, aminek az emeletéről indul egy hosszú cső-csúszda. A ház emeletére pedig csigalépcsőn lehet felmenni. Loli felment egyedül, de a csúszdába belekukkantva rájött, hogy ez mégsem neki való, így elindult volna lefelé. Apa gyorsan utána ment, mert egyértelműen a felfelé haladásra volt tervezve a dolog. Jönnek ketten lefelé, miközben egy gyerek menne felfelé. Apa: Suldigung, azaz elnézést, bocsi.  Erre Loli is: Sudigung. Ha valakivel találkozunk, aki nem egészen ismeretlen, Loli biztos, ami biztos alapon így szokott köszönni: Gücci, ádé, pápá. Ami nagyjából annyit tesz: Jó napot, viszlát, pápá. Egyre többet beszél, de minden kifejezése közül kedvencünk a: kéjem pééépen. Ha meglát valamit a Némi kezében, odasiet, két kicsi kezét tenyérrel felfelé odanyújtja és mondja: kéjem pééépen! Persze nem kapja meg, erre felháborodottan, egyre hangosabban mondja. Ha nem történik semmi, odajön hozzám és azt mondja: Kéjem péépen Mémi nem! Mémi kéjem, nem! Hamar rá szoktam jönni, hogy mit akar, de annyira szeretem, ahogy mondja, hogy hagyni szoktam, míg legalább háromszor el nem mondja. Akkor csak annyit kérdezek Némitől: mit csinálunk, ha valaki szépen kér? Erre odaadja az igényelt tárgyat Lolinak, aki ledobja a földre, mivel igazából már nem is érdekli. Egy szent tárgy létezik, amit Loli minden erejével véd. A mentőben kapott beteg csacsi. Tegnap este a gagáját hátrahagyva a csacsival vonult el aludni. Kis törpe. Két kicsi törpénk. Hát ez van, suldigung!!