Szomorú szombat

Nagyon nehezen szántam rá magam e bejegyzés megírására. A jó hírt mindig könnyebben közli az ember, mint a rosszat.  De azt hiszem, itt az ideje, hogy ez is papírra kerüljön. Már ha valaki kinyomtatja....
Szombati nap volt, az előző szombat. Gyönyörűen sütött a nap, szél nem fújt és a levegő is olyan 17 fokos lehetett. Igazi szép kirándulóidő. Mi is felkerekedtünk, hogy barátainkkal nagyot sétáljunk az Adliswilt körülölelő szép svájci tájban. Azt hittük az életünk rendezett, szép. Van két gyönyörű gyermekünk, akik életünk savát-borsát, ízét adják. Aggódunk persze értük, a jövőikért, de mégis boldogan éldegélünk a jelenben.
Séta közben megálltunk kicsit falatozni. Loli is evett. Lenyelt egy túrórudit meg egy kevéske kekszet. A nagyobbak rosszalkodtak, szaladgáltak, aztán nekiindultunk. Sétáltunk kb. 5 percet, amikor ránéztem a babakocsiban üldögélő Lolira. A szívverésem is elállt. Görcsben volt az egész gyerek. Kivettük a babakocsiból, ekkor már eszméletlen volt. Elkezdett kékülni, és mi azt hittük ránk szakadt ez a gyönyörű égbolt. Másfél percig tartott a lázgörcs roham, majd mély álomba zuhant. Közben hívtuk a mentőket. Aki arra sétált, mind megállt és próbált segíteni. Odairányított valaki egy autóst, hogy kivigyen minket a sétálóút elejére, hogy a mentőt már egy egyszerűbben megközelíthető helyen várhassuk. A mentőben 38,1 -es lázat mértek, ami nem igazi láz, az 38,5-től kezdődik. Aztán úton a gyerekkórházba 37,6-ot. Ez fura, mert azt mondták a lázgörcs magasabb testhőmérsékletnél lép fel. Nos a mentőben kapott oxigént és egy szamarat, ami szintén betegecske volt, azóta kedvenc játéka. A kórházban megfigyelték, vettek pisimintát, meg nézték a szívműködést. Megkaptuk a kiképzést is, bár az orvos tájékoztatása szerint a lázgörcsön átesett gyerekek 90%-ánál csak egyszer jelentkezik a roham. Bízunk benne, hogy ez ránk is vonatkozik. És bár borzasztóan néz ki - tényleg - nem okoz semmi károsodást, amíg ilyen rövid lefolyású. A hosszabbra meg kaptunk ellenszert. Nyolc körül már haza is engedtek minket. Szegénykémnek ezután a lázával volt nehéz boldogulnunk, majd hétfőn a gyerekorvosunk szomorúan realizálta, hogy gennyes szegénykém mandulája. Azóta szedjük az antibiotikumot. Jelentem már teljesen jól van, megy a huncutkodás, de erről majd ma este, bővebben írok.
Nos ez volt a mi szomorú szombatunk. Némi pseudo krupp szindrómás - ez köhögőroham - de amióta rátaláltunk az eucasol sprayre nem volt rohama. Ha szabad így fogalmaznunk, tudjuk kezelni a baját. Nos úgy állnak a dolgok, hogy Lolit is figyelni kell, és elkapni a kialakuló betegségeket. Ebben csak az a szerencse, hogy egy nagyon stramm kiscsajról van szó, aki nem sűrűn betegszik meg. Legyen így. Bíztató, hogy mindkét betegség kizárólag a gyermekkor betegsége, legkésőbb a hatodik életévben el lehet felejteni.
A beígért huncutkodásokat meg ha a banda feljött az autótakarításból.