Egy őrült hét margójára

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Svájcban, Zürich kantonban egy Adliswil nevű település, ahol is a körzeti iskolában a nagy és okos elmék azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy agyonütik az időt. Az idő, önnmagában nem szereti ha agyonütik, sokkal inkább szereti az andalogva közlekedést, az értelmesen eltöltődést és a veszendőbe nem menést. És mivel a nagyon okos kútfők, kellő kreativitással is meg lettek áldva, így kitalálták, hogy akkor legyen egy hét a világ körül. De ha már egy hét a világ körül, akkor álljon fejére is a világ. És lőn.

Az ovisoknak iskolába kellett menni, az iskolásoknak oviba, a felsősöknek az alsósok iskolájába, és még az osztályokat is jól megcsermálták.  Így lettek osztályok, ahol volt 5 évestől 8 évesig, összesen húsz gyerek. És ezt mondjuk vagy tízszer.

Volt is ám pánik rendesen. Mert az, hogy a gyerekeket jól megkeverték, az osztályokat jól megkeverték, kitalálták, hogy akkor a napokat is jól megkeverik. Erre az őrült egy hétre új órarendet kaptak.

Tekintve, hogy én vagyok a szülői küldöttgyűlésben az ovi küldötte, egyenes volt az irány, hogy engem fognak megkérni, hogy szervezzem meg a gyerekek kísérgetését, mert bizony van olyan szülő, aki nincs otthon egész délelőtt. Az már jó előre látszott, hogy egymagam nem fogom ezt tudni olyan flottul lebonyolítani, így Juditkát kikérték az iskolából (na gondolhatjátok, milyen fancsali arcot vághatott hozzá) Cipike karon ölelte és jöttek.

Kicsit fura a világ, mi ott aggodalmaskodtunk, hogy sajnos csak átszállással tudtunk nekik jegyet venni, őket meg írigyelte a fél falu, hogy "ezt a szerencsét, egy úttal kétszer is felszállhatnak meg landolhatnak". Fene tudja, ízlések és pofonok.

Szóval jött a nagy erősítés, én meg kísérgettem 6 gyereket iskolából-iskolába délelőtt és déután.

Egyébként klassz volt ez a hét, mert megtanulták a kulturák sokszínűségét, az országokról, nemzetekről és úgy összességében a sokat beszéltek egymás elfogadásáról. Merthogy olyan ez a település, mint a puncs szelet. Van benne minden.

Nem mondom, hogy kipihent lettem, tekintettel Fabianora, akiről eddig is megvolt a szerény és teljesen lesúlytó véleményem, de most, hogy egy hétig naponta négyszer láttam, már azt gondolom, hogy egy elemi csapás. Utólag elgondolva az összes gyerekem csínytevése, szófógadatlansága és rosszasága benne van Fabiano negyven (40!!!) másodpercében. És legalább 5 percet ült az autómban! Idegszaggató volt! És azóta szent meggyőződésem, hogy a gyermekeim jók, bár néha meg akarnak győzni az ellenkezőjéről.

Ha már itt voltak a csajok, úgy döntöttünk, hogy kilépünk kicsit az országól és elsőre a Badeparadie-ba mentünk. Pont olyan jó volt mint általában, csak az alsóbb szinteken kicsit fáztam. Cserébe a fagyoskodásért Cipi és Juju felváltva csúsztak Noémivel, Apa pedig a Lolival. Még az a fantasztikum is bekövetkezett, hogy Péterrel csúsztunk együtt.

Szállást Donaueschingenben foglaltunk, azért, hogy aztán reggel eldönthessük, hogy merre indulunk tovább: Legoland, Ravensburger Spieleland vagy Europapark? Tekintettel arra, hogy az első kettőben már voltunk, a harmadik felé indultunk. Útközben a GPS eltérített minket a pályáról valami mondvacsinált oknál fogva, de nem bántuk, mert így az egyik falun áthaladva táblát láttunk, hogy szoba kiadó, és izibe megálltunk, hogy le is foglaljuk, mert a távolban már látszott a vidámpark, na meg a méretei és belőttük, hogy egy délután nem lesz elég. Hát nem is volt. Még két nap sem. Tutira visszamegyünk még, ha már vége lesz a darázsszezonnak :)

Nem is mi lennénk, ha hazaérkezésünk után fél órával nem lázasodott volna be Péter, és dőlt volna be az ágyba, de hát elnéztük neki, hat nő mellett igazán férfipróbáló az élet.

A csajok szerdán el, Péter szerdán dokihoz be, nekem meg estére jutott egy kis dagasztás, mert másnap tartották a fejreállt hét záróakkordját, az aperót, amiben szintén szervezőként részt vettem. Sütöttem nekik túrós batyut, hogy mgtudják, mi a magyarok eledele. Nem csak én vittem nemzeti eledelt, hanem mindenki, úgyhogy az asztalok roskadoztak a finomabbnál finomabb falatok alatt.

Gondoltuk ennyi program után kicsit lazulunk itthon, amihez az időjárás kegyesen 15 fokkal és szakadó esővel járult hozzá.

Szép volt, jó volt, talán igaz sem volt....