Jól megjártam....

Olyan vegyes tavaszi idő van. Süt a nap, de hideg szél fúj. Ma van a mosás napom, már az 5. mosásom megy. Gondoltam összekötjük a kellemest a hasznossal és amíg megy a gép, addig elsétálunk a gyerekekkel a szelektív hulladékgyűjtőhöz és elbattyogunk tojást venni. Elővettem a motort meg a kisbiciklit. Persze, hogy Némi rollerral akart jönni. Akkor legyen roller meg kisbicikli. A bringát tolom, Némi pedig rollerezik. Kb 50 métert. Aztán közli, hogy elfáradt. Ajaj! Így bekövetkezett a legrosszabb.  Hegynek fel tolom Noémit a bicajon, míg Lola áll a rolleron és azt is tolom. Két perc után begörcsölt a derekam, de hősiesen tűrtem. A hulladékgyűjtőnél elvágtam a kezem - elég csúnyán - az üveggel, amit vittem. A bolt a lejtőn volt. Noémi segítség nélkül tekert és kormányozott. Nagyon ügyesen megállt, ha szóltam. Így már csak Lolát kellett tolnom. Csúnyán vérző kezemre tettem szorítókötést zsepiből, persze Lola végig azon mesterkedett, hogy hogy szedje le rólam. Odaérünk. A bolt zárva.  Nem szűkölködtem szavakban. Persze nem mondtam ki hangosan.....csak tíz nyavajás tojás kellett volna!!!
Visszafelé - hegynek fel - megint mindenkit én toltam, miközben Lola lekesen tépte a kötésemet...... Szerintem 100 év múlva értünk haza. Lola persze fut a játszótér felé. Szólongatom, semmi.
Némi: Anya, hagyd! Majd én elintézem!
Én: Köszi édes!
Némi: Semmiség, Anya, Semmiség!
És szépen, a grabancánál fogva visszavezette Lolit.
Tettem a kezemre szabályos kötést. Meg közben lejárt a mosás. Megyek teregetni.....ha csak közbe nem jön egy emelkedő meg két tolni való édespofa....

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni.  Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho...
További információk

Az ima ereje

Bizonyított tény, hogy az ima mindenre jó. Meggyógyítja a beteget, összekovácsol, és elköltözteti a rossz szomszédot. Nekem legalábbis megtette. Volt itt ugye az a zenélő csapat, akiktől nem tudtunk éjjelente aludni. Na, a tegnapi nappal ünnepélyesen elköltöztek. Nincs többé zene, köszönöm. Jókedvemben táncra tudnék perdülni! Zene nélkül, csak úgy.... mert aki igazán hisz, annak minden sikerül!
További információk

A csoda maga

Szorgos kishangya lévén, nagy bőszen porszívóztam, amikor is csöngettek. Én is meglepődtem, hogy meghallottam, hát még a csöngető. Be se akart jönni, de aztán mégis úgy döntött, nem hagyja a ház előtt azt a cuki kis csomagot, amit hozott. Naná, hogy az epekedve várt csilli-villi laptopom érkezett meg. Nem mertem hozzáérni Péter hazaérkezéséig. Valahogy ez kettesben jobb érzés. És most itt ülök a Tégla gépénél a hős billentyűbetyár pedig installál. Ha három napon belül nem lesz új bejegyzés, tudjátok, hogy éhségsztájkba kezdtem a birtokjogom megszerzéséért. :)))))
További információk