Kéz a kézben

Eredetileg úgy terveztük, hogy Danikáékkal elmegyünk szombaton egy állatkertbe, ahol lehet lovagolni, meg mindenféle mókás bemutatók, állatshow-k vannak. Hát nem mentünk. Némi hajnalra belázasodott, és masszívan jött a szmötyi az orrából. Hát előkaptam a varázsszereimet, aminek hatására már szombat délután a jobbulás útjára kanyarodtunk, de azért inkább távol maradtunk mindenkitől. Gondoltuk a legjobb, ha sétálunk az erdőben. Kiváló ötletnek bizonyult. Először megmutattuk apának a lovakat, aztán meg sétáltunk egy nagyot. A gyerekek nagyon szeretik az erdőt. Egyre komolyabb bennem az elhatározás, hogy szerzek egy növény határozót, hogy értelmes válaszokat tudjak adni, na meg az erdővel is megismerkedjünk. Lola fél órát is képes ácsorogni egy szál fű mellett, hogy aztán éppen az általam kijelölt iránnyal ellentétesen induljon meg. Lesétáltunk a patakparton, és elámultunk. Egyrészt Lola zokszó nélkül otthagyott minket és nekiállt követni egy kiskutyát. Ránk se hederített, csak mondogatta, hogy vau,vau,vau,vau. Úgy kellett aztán elkapni. Teljesen fel volt háborodva. Nagyon jól esett mindenkinek a séta a gyönyörű időben. Irtó sokan bicikliztek meg futottak. Vasárnapra is ilyen programot irányoztunk elő, azzal a különbséggel, hogy a babakocsit nem vittük. Hadd sétáljon a Lola is. Majd max nem jutunk olyan messzire. Így is lett. Megtettünk kb. egy kilométert. Szimpla 2,5 óra alatt. Szerintem szép teljesítmény. Nagyon édesek voltak. Kézen fogva sétáltak, meg táncoltak. Nagyon meghatódtunk.  Kiderült, hogy a sok rosszcsontkodás ellenére Noémi félti és szereti a Lolát. Találtunk a patakparton klassz kavicsozós helyet. Na ott aztán letáboroztunk és vagy fél órán át dobáltuk a kavicsokat a vízbe. Hihetetlen idegnyugtató volt.
 
Hétvégi idill: Néminek kezet kell mosni. Kimegyünk a fürdőszobába. A csap mellett van egy kis csavar.
N: Atyaisten! Anya, ezt gyorsan tedd el, nehogy egy kisbaba lenyelje!
Én: Hát hol van itt kisbaba?
N: Ott ül az asztalkánál és most éppen a tányéromból lopkod. Lolának hívják és a kistesóm. Tudod, ő még kicsi, mindent lenyel.
Én: Jó akkor jól elteszem!
N: De úgy hogy én megtaláljam, mert én már nagylány vagyok, nem tudom lenyelni, csak szopogatni.

Apával ettek a teraszon. Egyszer csak irdatlan nevetés. Kimegyek. Némi majd leesik a székről, úgy nevet.
Apa: Taktaharkány!
Némi dől a röhögéstől.
Apa: Taktaharkány, Taktaharkány!
Lola: Papa, apa, papa.

Lola nagyon édes. Ha megkérjük lelkesen mondja az alábbi szavakat: authó (így h-val), Papa, apa, baba, iszi. Ha azt kérjük, mondja mama, rávágja, hogy papa.

Először fordult velem elő, hogy az emelkedőn egyedül jöttem fel. Mármint nem toltam babakocsit, nem cipeltem gyereket, csomagot, stb. Ennek hangot is adok. Féltávnál azt mondja minderre Némi: Anya, ez nekem nagyon meredek, emelj fel! Mondom neki, hogy inkább jöjjön a saját lábán, mert most először megyek fel egyedül. Mire ő: nem akarom, hogy egyedül legyél!
Mindeközben Apa, nyakában a Lolival már felért a sima terepre. Letette Lolit, aki azonnal visszafordult. Bedobtuk a jolly-jokert: Lola gyere hintázni! Ez minden körülmények között nyerő. És képesek voltak még vagy 20 percig hintáztatni magukat.

Kellemes időben szép napokat töltöttünk. Kéz a kézben sétált a család apraja elől, a család nagyja hátul. Csak az a fránya fényképezőnk nem javult meg magától, ebben az idillben!!!