Visszaszámlálás

Feltételezem, hogy már egy ideje tart a visszaszámlálás. Ugyanis megyünk haza Húsvétra. A nagyszülők biztosan vágják a centiket. Mi az idő múlását harisnya lyukadásban mérjük. Tegnap 2 harisnya lyukadt ki, szóval már izgulunk. Ma három lyuk lesz - ha Noémi és a Jóisten is úgy akarja. Hallom, otthon jó az idő. Az klassz, mert a héten kritikus fogyásnak indult a harisnya készletünk. Vajon miért?
Kezdem elhatározni, hogy veszek egy diktafont. Minden percben elcsattan valami, amire 5 perc múlva már nem emlékszem pontosan. Tegnap például reggeli közben Noémi elhatározta, hogy új szót tanít meg Lolának. Emígyen:
N: nyílvessző, Lola!!
L: Bebebebe
N: nem jó, nyílvessző!
Apa: talán valami egyszerűbb szóval kellene kezdened nem gondolod?
N: Nem, nyílvessző! Na mondjad már!
L: bebebebebe
N: hát ez nem megy!
Mondom a nagylánynak, hogy megyünk haza mamához meg papához.
Reakció: Akkor vigyük a nagyágyamat is, amit Istu csinált!
Én: Nem lehet kicsim, az túl nagy, nem fér be a Multiplába!
N: Akkor szedjük szét, majd Istu összerakja megint!
Kis idő múlva: De ki eteti addig a lovakat meg a vaddisznókat?
Én: Szerintem lesz aki megetesse őket.
N: Szerintem meg, jobb ha őket is elvisszük!

Nagy nehezen belement, hogy ennyi állat nem fér be hozzánk, ezért a teljes délutáni sétát arra szentelte, hogy kellő mennyiségű füvet gyűjtsön nekik. Persze az állatokhoz  nem mentünk el, így az összes az én kezemben landolt. Az útvonalunkon nem is kell már füvet nyírni, csak a gondnok csodálkozott, hogy hogy került annyi fű a járda mellé?
Valahogy kieshetett a zsebemből!