Ülünk az asztalnál....

... és ebédelünk. Vagyis Lola és Én eszünk. Noémi zsebből szórja ránk az okosságokat és a kérdéseket. Valahogy így:

N: Anya, a lovacskák szeretik az almát?
    -igen
N: Miért?
    -mert finom
N: Miért finom?
    - szerinted?
N: Azért mert édes és jó leve van meg savanyú is néha, de azt is szeretem.
    - a lovacskák is ezért szeretik. Más gyümölcsöt is szeretsz?
N: A körtét imádom, meg a barackot, meg a szőlőt, meg az epret is. A málnát is, a kis     narancsot (mandarin) meg a nagy narancsot is.
    -és mi a helyzet a szilvával?
N: Azt nem szabad megenni, mert szerelmes leszünk tőle. Én nem akarok szerelmes lenni. Az veszélyes! (Sárkány és papucs mese!)
    - de drágám, Lancelot nem a szilvától lett szerelmes, hanem Merlin varázsporától!
N: Nem baj, az ugyanaz! Nem jó szerelmesnek lenni, mert az ember sokat kiabál meg énekel!

.....

N: Gombóc Artúr kövér!
    - igen, ő a legkövérebb kövér madár!
N: Én miért vagyok lapos?
    - úgy érted vékony?
N: Igen, vékony!
    - azért mert sok zöldséget meg gyülölcsöt eszel.
N: Gombóc Artúr meg sok csokit?
    - igen
N: én majd csak fél csokit eszek, hogy ne legyek olyan kövér!
    - ha sok zöldséget eszel nem leszel kövér!
N: Akkor kérek egy paprikát, meg karabalabábét (karalábé) meg egy répát is.
    - nem ennél inkább rendes ebédet, amit neked főztem?
N: Á dehogy, az biztos nem finom!
    - dehogynem nézd Lola milyen jóízűen eszik!
N: Á, Lola még kicsi, nem tudja mit csinál!!!

Hát én meg azt gondoltam, hogy a Lola nagyon is tudja mit csinál, már ha evésről van szó!