A boldogság rózsaszín-virágmintás rollere

Meglehetősen vegyes nap áll mögöttünk, azt se tudom hol kezdjem. Legjobb a legelején. Szóval éjjel már megint nem aludtam jól. Ha a gyerekek betegek, vagy betegek voltak napokig nem tudok jól aludni, minden moccanásra megébredek. Apa dorbézolni volt az éjjel a guglis magyarokkal. Mi is társultunk egy időre, de amikor a vonatok meghajtása kapcsán egyszer csak szinuszok és koszinuszok kezdtek röpködni a levegőben, ráeszméltem, hogy fürdetés idő van. Apa elmondása szerint ez után a helyzet csak fokozódott. Végül meglehetősen későn egészült ki teljes létszámúra családunk. Ezek után kellően sokkolt minket a gyerekek 7 órai ébredése. Miután megreggeliztünk és Apa eltávozott, gondoltam kezdődhet a rosszalkodás. Na.... mindkét gyerek egyik kanapéról a másikra fetrengett. Ez semmi jót nem jelent. Láza nincs egyiknek se, de a Némi mintha egy kicsit meleg lenne. Megmértem, épp csak egy kis hőemelkedés. Óvatosan mondom: drágám nem kellene ma menned oviba, félek, hogy beteg vagy. Na ez rendesen kiverte Néminél a biztosítékot. Hihetetlen hisztit csapott: Ő akkor is megy! Akkor megegyeztünk, hogy mérjük óránként, és ha gond van, akkor nem mehet. Naaagyooon nehezen, de belement. Mértük óránként. Semmi. Így ebéd után kijelentette, hogy jöhetne már a Danika, menjünk. Mivel addig még volt egy óra, bekapcsoltam a Pom-Pomot. És elkezdte lecsukni a pilláját. Kijelentette: Aludni akarok! Hoppá! Váratlan és drámai fordulat. Persze aztán ledumált, hogy keltsem fel félóra múlva, hogy tudjon menni. És láss csodát 10 mp múlva már tényleg aludt. Ígéretemhez híven ébresztettem, de jól a fülembe ordított. Még álmos, hagyjam. Csak Danika érkezésének híre ugrasztotta ki az ágyból. Elindultak oviba, most először nélkülem és Lola nélkül. Aggódtam. Köhög, meg lehet, hogy mégis lesz valami hőemelkedés. Tényleg aggódtam. Aztán utólag kiderült, milyen mindenható a Gaga. Minden problémára gyógyír. Merthogy azért hiányoztam, bár nem lett lázas, csak köhög. Amíg Némi távol volt Lolával elsétáltunk a helyi baba-börzére. Olyan mint az otthoni ( tömeg, tolongás, egymás orra elől elhalászás) csak jobban szervezett. Méretenként szét volt szedve az össze cucc. Egy asztal, egy méret. Hihetetlenül megkönnyítette a dolgot. Ajánlom a magyar szervezők figyelmébe. Igaz, nincs alkudozás. A címkén rajta a tulajdonos neve és az ár. A kijáratnál kell fizetni, ott leszedik a címkét, hogy az elszámolás is stimmeljen. Vettem egy pár dolgot a gyerekeknek. Igazi kincsvadászat volt. És megtaláltam a Boldogság rózsaszín-virágmintás rollerét is. Persze lila bukósisakkal. A rózsaszín - lila páros Némi kedvenc színei. Amikor hazajött megmutattam neki ( 3 hete rágja a fülem, hogy rollert szeretne, mert itt mindenki olyannal jár). Csak állt, mosolygott, aztán elkezdett tapsolni. Kérdem: Némi mi ez? Hát az Én rózsaszín rollerem! Azon nyomban elkezdett a lakásban rollerezni. Meglepő gyorsan megtanulta hogy kell.
Leültünk vacsizni. Aztán jött a desszert - Tiramisut csináltam, nagyon szereti - Némi gyere, tiramisu. Semmi válasz. Megy egy nagy kört a rollerral, majd leállítja a fal mellé. Szöveg: Igen, igen, csak előbb leparkoltam a rollerommal! Lolát a közelébe sem engedi. Így most van egy nagyon boldog, és egy kellően csalódott lányom.