Orvosnál

Gyorsan leírom, hogy a nagyszülők ne izguljanak: én vagyok beteg, a gyerekeknek semmi bajuk. De hogy az elején kezdjem, a gyerekeket is elvittük a múlt héten dokihoz, mert köhögtek meg pöttyösek voltak. A doktornő szerint valami vírus volt, de már semmi jele a betegségnek, csak ugye egy kis köhögés. Itt jön az érdekes rész: ad nekünk köhögés csillapítót. Kimegy a szobából és hoz egy doboz gyógyszert. Ráírja az adagolást, majd elköszönünk. Gyógyszertárba nem is kellett menni. Gondoltuk ez biztos csak nála van így.
Aztán jött az én fülfájásom. Tegnap kezdődött, ma meg már eléggé fájt.  Félve hívtuk fel a környék fül-orr-gégészét. Meglepő módon 10:30-ra adott időpontot. Elmentünk. A váróban sehol senki. Nagyon gyanús! Biztos nincs itt a doki. De ott volt. 10:30-kor behívott. Megvizsgált, majd elment gyógyszerért. A kezembe nyomott steril gézcsíkokat, meg a gyógyszert, egy teli dobozzal, majd megmutatta, hogyan kell ellátni a saját fülemet. Aztán szépen hazaküldött. Hétfőn kell visszamennem kontrollra. 10:45-kor már a kocsiban voltunk.
Elég szépen meglepődtünk. Ismételten nem kellett a gyógyszertárba menni és gyorsabban végeztünk, mint ahogy gondoltuk. Otthon is jártam már egy párszor a fül-orr-gégén. Nem kell ecsetelnem milyen. Lehet azért, mert itt nem rendelik vissza minden nap az embert?
Én meglehetősen elégedett vagyok ezzel a fejleménnyel, (mármint a gyógyszer odaadás) merthogy azt hiszem, azért újul ki mindig a fül fájásom, mert sohasem kezeltük kellő ideig. Igazából én sem akartam egy hétnél tovább az időmet vesztegetni a váróban.  Természetesen magamra vetek!
Némi a váróteremben eképpen  magyarázta a dolgokat az ott lévő babának (egy csomó játék volt ott): Anyukámnak fáj a füle, de még él, nem halt meg!
Mindenesetre életben maradási célzattal  kezelem magamnak a fülemet.  Szóval most rosszul hallok, beszéljetek kicsit hangosabban!