Búcsú a pelustól

Már korábban is le akartam írni, csak valahogy mindig elfelejtettem.... de sebaj, majd most!
Szóval elbúcsúztunk a pelenkától. Az igazság az, hogy otthon is sokszor előfordult, hogy száraz pelussal kelt reggel Némi, de mióta Svájcban vagyunk egyszer sem pisilt be.
Gondoltuk, szépen megmondjuk neki, hogy amiért ilyen ügyes volt, most már nem kell este pelust felvenni. Erősen tiltakozott. Győzködtük, hogy az ilyen ügyes, nagy nagylányoknak tényleg nem kell, de meglepő választ adott: Nem neki kell a pelus, hanem a pelusnak kell ő. Nem volt mit tenni, a nagylány szeme és füle hallatára megbeszéltem a pelussal, hogy a Némi már nagylány, hagyja szépen egyedül aludni. Erre azt reagálta, hogy szerinte nem értette meg a pelus a lényeget. Így maradt minden a régiben. Aztán egyik este én öltöztettem pizsibe - Apa szokta - és rafinált módon, kérdések özönével eltereltem a figyelmét, míg ráadtam a nadrágot. Nem vette észre. Azóta nincs pelus. Ez lassan egy hete így van. Persze most nagy a szája, lekicsikémezi a pelenkás Lolát!
Nagyot sétáltunk ma, miután elállt az eső. Találtunk egy csomó csigát. Némi fogott egy botocskát és erősen megpiszkálta őket, miközben nagy hangon énekelte a csiga -biga gyere ki kezdetű dalocskát. Miután egyik csiga sem mozdult, közölte: ezek biztos süketek, Anya keress nekem egy jó csigát! Mikor mondtam, hogy talán nem kellene őket piszkálni, azt mondta: Az nagy hülyeség lenne! Nem vitatkoztam vele tovább. A miheztartás végett: 1 óra alatt kb. 200 métert tettünk meg. Nyakig sárosak lettünk mind a hárman.
Lola borzasztó anyás. Egy példa mindent elmond. Reggel ha korábban kelnek, hagynak engem még aludni egy kicsit. Mindenkitől elnézést, de én fél 9 körül szoktam kelni. Általában Némi Apával az első, én akkor kelek, amikor a Lola. Ma reggel egyszerre keltek ők hárman. Apa azt gondolta, hagy engem még aludni egy kicsit, ezért odament a kicsihez és nyújtotta felé a kezét. Heves fejrázás a válasz: Nem jön. Apa hagyta, 5 perc múlva visszament. Reakció ugyanaz. Akkor levette róla a hálózsákot. A jössz kérdésre megint nem a válasz. Apa bedobta a Jolly Jokert: megyünk anyához? Lola felpattant és nyújtotta a karját. Apa kivette a kiságyból, letette a földre, ő pedig szépen betotyogott hozzám, felmászott mellém az ágyra, és én arra ébredtem, hogy mellettem fekszik kinyúlva.
Apropó: Teljesen egyedül felmászik és lecsúszik a kinti 2 méter magas csúszdáról. Ha nem sikerül leülnie, akkor megfordul és hason, lábbal előre csúszik le. Egészen szenzációs, persze aggódom, nehogy megcsússzon a létrán, és ott vagyok mögötte, emiatt folyton hátranéz és piszkálja a kezem, hogy engedjem el. Azért inkább felrakom a létrán addig, hogy csak 3 fokot keljen másznia. Jobb a békesség. Itt nincs beülős hinta, úgyhogy a sima ráülős hintán hintáznak mind a ketten. Szerencsére egymás mellett van a két hinta, így csak középen állva kell két irányba figyelnem. Lehet, ezért kezdek kancsalítani?