Költözés

Hát ez is megvolt. Beköltöztünk. Profizmus volt magasfokon. 9-re kértük a kiszállítást, ehhez képest 8:30-kor felhívtak minket, hogy mi van már, hol vagyunk? Na mi akkor már javában az autópályán döngettünk, úgyhogy az a számunkra eleddig ismeretlen eset fordult elő, ránk kellett várni! 12:15-kor távozott a csapat, a szétszedett bútorok összerakva, konyha bepakolva, dobozok gusztusos oszlopokba felpakolva. Na, szerintem ez gyors volt.
Amikor Lola meglátta az ágyát elkezdett röhögni (de tényleg, nem csak nevetett vagy kuncogott), Noémi pedig azonnal felmászott a sajátjára és eljátszotta, mennyire álmos.
A nagy gyorsaság örömére elmentünk az Ikeába bevásárolni (mindent vittünk a gyerekeknek, és semmit magunknak, és még étkező cuccok is kellettek). Az állunk a padlót verdeste. Na jó, csak a járdát. Az a helyzet, hogy itt az Ikea jóval olcsóbb az otthoninál, valószínű az adó miatt. A lényeg, hogy kocsit béreltünk (a házhoz szállítás nagyon béna és drága) és kineveztük a hetet Ikea hétnek. Minden este bútorösszerakás a program, ha a gyerekek már elaludtak. Olyan segítőkészek a drágáim, hogy gyakorlatilag kergetni kell őket, hogy adják vissza az alkatrészeket és a szerszámokat. Már egész  jól állunk. Össze van rakva az asztal + 6 szék + 2 gyerekszék + 1 sarokszekrény+ 1  sima szekrény. Kicsit karikás a szemünk, de sebaj. Egyszer ennek is vége lesz, aztán meg majd unatkozunk esténként.
Rendeltünk digitális Tv-t és internetet a neten. Másnap hozott a postás egy csomagot. Természetesen Péter nem bírta ki, hogy a bútorok után ne installáljon egyet. De azért még pitymallat előtt ágyba kerültünk. Ja, tisztán csak szolidaritásból ébren maradtam vele. Aztán meg annyira horkolt, hogy rá kellett szólnom. Pedig egy ideig úgy tűnt Svájcban nincs horkolás, a csendrendelet miatt, de aztán kiderült a férjem egy nagy rendbontó!