Előre kitervelt, szándékos...

..legalábis a Btk szerint biztosan az lenne. És mivel már eléggé felhúztam magam, valószinűleg el fogom követni ezt a minősített bűntettet. Vagy legalábbis álmodozom róla. A fejünk felett ugyanis lakik egy macska. Ez önmagában még nem megtorlandó. Az, hogy eme szerencsétlen élőlény 6 hetes kora óta nem volt kint a lakásból, egyetlen esetet leszámítva, amikor valami nyavalya miatt állatorvoshoz vitték, nos ez azt gondolom, hogy elég szemét állatkínzás. Az, hogy eme korlátozást szegény állat úgy kompenzálja, hogy minden, mégegyszer mondom, minden egyes reggel, mit reggel, vaksötét hajnalok hajnalán, végiggurít egy kb 10 kilós golyóbist az egész lakáson. Néha leejti valahonnan, bár nem világos, hogy hogyan is viszi fel valahová, de mivel nagyot szól, csak megoldja valahogy. Na és ekkor ébredünk fel mi. Mármint a Kingi és én. És mondom még egyszer, ez minden reggel így van, úgyhogy a gyerek kezdi azt gondolni, hogy hajnal 5-kor kelni az tök rendben van. Pedig egy frászt. Így bennem megérlelődött a szent elhatározás, hogy szerencsétlen négylábút meg kell menteni a gaz kétlábúaktól, még ha ebbe esetleg beledöglik is. Mert nekem macskaallergiám van, így más egyéb megmentési módot, melynek során baráti kapcsolatban kéne lépni vele, el se tudok képzelni. De szívem azért még van, úgyhogy nem fogom hagyni szenvedni. Meg magamat se, mert magamat is szeretem. A Kingit meg detto. Ergo, kell egy fegyver. De lehetőleg valami halkabb fajta, mert nem akarok nagyon megijedni. Ki tudja, lehet, hogy gyenge a szívem.... bár néha keménynek kell lenni. Mint a minap, mikor a legkisebb közös többszörös két adag leves, mésfél adag második után nagy bociszemekkel nézte a tányéromat. Nem, és nem. Nem adok neki. Csak egy falatot. Lefekvéskor meg megint korgott a gyomrom. Ahh. Kicsit néha ám alábbhagyok a nagy keménykedéssel. Például, amikor itt van anyukám, és a fellegekben röpdös, hogy napi 6-7x cserélhet csokispelust. De jó neki, mi?! Aztán mióta elment, a Kingi is visszafogta magát, mert látta rajtam a lelkesedés mélyrepülését. Cserébe áll, és a kanapé mentén lépked. Végigmegy mellette párszor és minden morzsát összeszed útközben. Délelőtt is nagyon lelkesen szopogat valamit. Mit eszel Mancika? Oh, egy Lego virág! Na ezt szépen add ide. De persze nem adja. Nagy nehezen kikotrom a szájából, erre leesik. Negyedórát keresem, de nincs meg. Csak a konyhába megyek ki megkavarni a kaját, visszajövök, és mit látok. Juszt is megtalálta. Micsoda szeme van! És micsoda gusztusa! És na meg mekkora hangja! Semmit nem tud csendben csinálni. Általában azt szokták mondani, hogy ha a gyerek nagyon csendben van, akkor rohanj, mert valami nagyon rosszat csinál. Na a Kingi estetében ez úgy néz ki, hogy ha:hhhhmmmhhhhhmmmm- akkor valamit rág. Ha jihhhhaaaa, akkor valamit talált, ha meg höööhöööööööhöööö, akkor meg a Loli éppen A pontból B-be cipeli. És van még a csettintés a nyelvvel, de azt nem tudom leírni. Anyukám megtanította neki, így most ez az első számú kommunikációs módszere. Vagy ő kezdi a nyelvcsettintést, vagy a szimpatikusoknak visszacsettint és közben vágja a nyuszipofát (orr felhúz és szuszog). Mindeközben a Loli szórakoztatja a Kingit és meglepően sokszor gondolja, hogy átrendezi a szobát. Ennek legegyszerűbb kivitelezési módja, ha csak egy, de annál látványosabb elemet rak át. Így napjában 10x rakja odébb a Kingit, aki mindezért egy szót sem szól, csak nagyokat nyög, mert Lolika nyomja a pocakját. Persze ezek után, egy percen belül simán visszanégykézlábazik a korábbi helyére, de így Lolinak van ideje végiggondolni, hogy jó-e így a terep. Noémi megtanulta a magyarkártya lapjainak neveit, és nagyon lekesen elmutogatja bárkinek, hogy melyiknek mi a neve. Igaz a csapd le csacsin kívül mást még nem igazán akar játszani, de nem is baj. A megtanulhatóak között van néhány erősen szerencsejátékra gerjesztő is, ami már megint Btk minősített. Szóval megvagyunk. Míg Péter nem volt itthon - kiruccant az USA-ba - kicsit éltünk a velünk született jogainkkal, és átrendeztük a lakást. Csupa apróság: az akváriumot kivittük a nappaliba, ezért a nappaliban a tálaló és a játékos dobozok helyet cseréltek. A vendégszobából a sarokpolcot visszavittük a gyerekszobába, a gyerekszobából meg a fiókos szekrényt a vendégszobába. Az étkezőasztalt elfordítottuk 90 fokkal, így most nem az ablakkal párhuzamos, hanem a fallal. A gyerekek cipőszekrényét levittem a pinyóba és a helyére vettem egy nagy tükröt. Mást már tényleg nem csináltunk. Péter is csak másnap vette észre ezeket, de biztos azért, mert nem nagy ügy. Meg egy kicsit jet-leges volt :) De mást már istenuccse tényleg nem csináltunk. Vagy legalábbis semmi említésre méltót. Na jó, sütöttünk káposztás lángost, de csak az íze miatt, meg batyus húst, szintén ezen okokból, és egy kevés fetás-újhagymás táskát. De ennyi. Na, és miután ilyen szépen kihasználtam a mamát, szépen megtömtük a bőröndjét két kerámia csirkegrillezővel, pár kiló csokival, egynéhány gyerek ajándékkal. A ruhái felét itthagyta. Már nem fért be. Aztán huss neki, világgá ment. Mármint haza. Köszi Mama, jó volt, hogy itt voltál, majd néha csettintünk, hacsak időközben le nem tartóztatnak egy egyenlőre meg nem nevezett, előre kitervelt szándékkal elkövetett, Btk által minősített cselekmény miatt!