Álldogálok itt egy kicsit!

Gondolta a kisded, és tényleg. Papa pocakján felbuzdulva legalább 25 másodperig állt kapaszkodás nélkül. Na. Ennek örömére a férfiak - ja itt van a Kanapapa meg a Kanamama (Kanári madaraim) - nagy buzgón felszerelték a korlát következő fokozatát. Ennek okán most nincs hol pelenkázni. Kisded ráébredve eme problémára, átlag félóránként bekakál, Mama legnagyobb örömére :)

A nagyokkal intenzív úszáskurzusra járunk. Két alkalom után Noémi a víz alatt siklik, Loli is simán megy víz alá, de speciel ma sokat veszekedett a Dáviddal, mert őt is visszük, aztán a nagy sértődések közepette nem volt alkalmuk úszni is tanulni. Sebaj, majd holnap. Egyébként itt most javában dúl a három hetes őszi szünet. Az első héten itt voltak Koviék és gyakorlatilag vagy mentünk valahova, vagy főztünk valamit, vagy volt valahogy. Voltunk a patakparton, a Felseneggen, a wollishofeni kikötőben a Bellevuen-él, a gugliban, sütöttünk perecet, lasagnát, raklettet. És nagyon jól éreztük magunkat. Ők szombat reggel el, Mamáék szombat délután be. Ez az igazi melegváltás. :) Most meg álldogálunk. Pedig mondom neki, hogy kicsi még ehhez, de tojik a szavaimra. Le kell üljek vele beszélni..........de az is lehet, hogy majd elálldogálok vele az ágy mellett, a korlátnak dőlve és megvitatom vele az élet nagy dolgait. Majd kérünk Papától két üres sörös üveget, hogy életszerűbb legyen......ha már olyan nagynak gondolja magát. Ha csak rá nem jön, hogy innen már csak egy lépés a lépés :)