Üdv a napsütötte Kaliforniából

Hát, ez is meglett. Nagy nehezen elbúcsúztam a családtól - a gyerekek nehezen engedtek el, az anyukájuk tudna róla mesélni. És most itt vagyok 5 hétig, az óperencián is túl, a világ másik felén. Mit mondjak - hiányoznak, na.

Érdekes émény volt megtapasztalni a főhadiszállást, a Googleplex-et. Zürichben az érzésem, hogy egy szép nagy irodában vagyok, és persze mindenki tudta, hogy a világ közepe Mountain View, de egészen eddig olyan távolinak tűnt. Most pedig itt vagyok benne.  Akik Zürichben fura vendégek voltak egy távoli bolygóról, azok most hirtelen az egyetlen ismerőseim a nagy embertömegben. Persze vannak Zürichiek is, kiszámoltuk, hogy átlagosan legalább tizen az év bármely részében. (Zárójeles megjegyzés - ha véletlenül ráklikkeltél a térképes linkre, javaslom, próbáld ki az új "Street View" funkciót - a térképen kékkel jelölt képre kattintva látszik, milyen ugyanez a hely az utcáról nézve).

A hét elég zűrösen telt. Kedvenc projektem állandóan hatalmas terhelésen futott, a szerverek folyamatosan le voltak maradva, úgyhogy némelyik nap este 10-ig is bent voltunk a csapattal, hogy megfejtsük, miért. Kis csalódás, hogy nem rajtam múlott a megoldás. De végülis megoldottuk, és ez a fő! Volt utána szokásos pénteki dorbézolás is (TGIF), csak kicsit másmilyen. Szergej tartotta élőben - mondjuk kevésbé volt vicces, mint a két holland, aki Zürichben szokott bohóckodni. És olyan sok Noogler volt, hogy meg sem kísérelte egyenként bemutatni őket, inkább a Noogler sapka mellé mindenki kapott egy táblát a nyakába a főbb ismérvekkel.

Van kecó is, Googley meg minden. (Nem vicc - ki van írva az ajtóra.) Egy-két momentumot azért kiemelnék. Már-már zavaróan orchideaszag van. Persze főleg az udvaron, az én szobám sajnos nem oda nyílik. Vezetéknélküli persze van, úgyhogy lehet éjjel-nappal a neten lógni. Az apartmanban két szoba van, de a másik szoba lakójával még nem találkoztam :) Na nem baj, talán majd ma. Természetesen van lávalámpa, mondjuk erről leszokhatnának :) Apropó, a Zürichit már vagy négyszer törtem össze majdnem. Sajnos az üveg még nem tört el, viszont a benne levő kétkomponensű folyadék most már inkább egy zavaros trutymó. Guszta.

Vissza a fonálhoz - persze a kéróban van mosógép is. Ahogy kinéz, abból lehet tudni, hogy most tényleg egy másik bolygón vagyok. Döbbenetes, hogy a megszokott, egyszerű dolgok Amerikában mennyire másmilyenek tudnak lenni. Szóval mosógép. Először is, egyben van a szárítóval. Kb. olyan pléhdoboz, amit úgy a hatvanas évek közepére datálnék - jó sok fém, lekerekített sarkokkal, törtfehér kivitelben. Ja, és keverőtárcsás. Pedig biztos nincs több egy-két évesnél. És persze nincsenek rá olyanok írva, hogy X fok, hanem csak olyanok, hogy "Cold", "Warm" meg "Hot". Egyből eszembe jutottak régi szép kalandjaink Krisztiánnal, amikor 1 óráig néztük, hogy hogy mos a gép :) Mondjuk ezen nincs ablak, úgyhogy kevésbé izgi.

Lassan vége is a mosásnak, megyek megnézem. Üdv mindenkinek!