Drink and drive

Amerikában mindenki autóval jár. Így aztán én is :) Járhatnék persze biciklivel is, de elég sok kifogásom van, hogy miért is nem. De most inkább lássuk, hogy milyen autóval! Elöljáróban annyit, hogy az USA piacán évente kb. 15 millió autót adnak el - minden huszadik ember vesz egyet. Ez jóval több, mint bárhol máshol. Otthon csak minden ötvenedik.

A sok autónak persze út is kell, kezdjük itt. Rengeteg az autópálya. Az autópályák nagy része betonból van, gondolom, mert az tartósabb. Így aztán nem is nagyon újítják fel, szerintem van, amihez ötven éve nem nyúltak. Magyarán elég rosszak is tudnak lenni - annyira talán nem, mint a régi M7-es, de nem sok hiányzik. Az elővárosokban gyakran 5-6 sáv is van, viszont elég keskenyek, és sehol sem szabad 65 mérföldnél (104 km/h) gyorsabban menni. De azért mennek :) A legveszélyesebbnek Los Angeles és környéke tűnt. Tipikus helyzet, hogy párszáz méteren belül kell 3 sávval kijebb menni, miközben a helyiek 80-nal (úgy 130 km/h) cikáznak. De még ez a jobbik eset - a rosszabbik az, amikor beáll. És ez van gyakrabban. Persze máshol is akadnak dugók, de nem véletlen, hogy Los Angeles környékén a gyémánt sávot éjjel-nappal csak olyan autó használhatja, ahol legalább így utas is van - máshol ez csak hétköznap csúcsidőben van így.

Az egyetlen, európai értelemben vett autópálya a nyugati part északi részétől, Seattle-től egészen a déli Los Angelesig tartó 5-ös autópálya. Ez a többivel ellentétben csak két sávos, viszont beton helyett igazi, sima aszfalt borítja. Egészen kivételes módon 70-nel szabad menni (112 km/h) - a többség persze lényegesen gyorsabban hajt, nem ritka a 90 sem (144 km/h). Sőt, ami ennél durvább - néha még az is előfordul, hogy a gyorsabb autó elől kimennek a külső sávba. Persze nem mindig, de cserébe szabadon használható a külső sáv is. Az autópályákon amúgy egyáltalán nincs nálunk megszokott gyorsító / lassító sáv - egyszerűen kikanyarodik meg bekanyarodik. Aki jön, azt meg egyből beengedik. Az egész közlekedésre jellemző az idegesség és a kapkodás hiánya. Akármekkora béna is az előttük levő, szépen lassítanak, és megvárják, amíg tiszta lesz a helyzet.

Akkor autópályák után jöjjenek az autók - úgy alakult, hogy hármat is vezettem. Sőt, amikor ezeket a sorokat írom, egyszerre kettőt is bérlek - az egyik ott maradt a reptéri parkolóban :) Úgyhogy most következzen a három kocsi mini-tesztje, a teljesség és a hozzáértés igénye nélkül :)

Pontiac Grand Prix - sportos, kényelmes túralimuzin, Európában azt hiszem, Grand Turismo lenne, itt meg inkább Grand Prix. Persze nem versenyautó, de azért kellemes. Szerintem elég csúnya, viszont nagyon kultúrált. Belül egész igényes anyagok - nem egy német prémiumverda, de érezhetően dolgoztak rajta. Puha tapintás, sehol egy kemény műanyag - bőr kormány, értelmes számítógép. Engem leginkább a Ford Focus-ra emlékeztetett - az volt a benyomásom, hogy az autó a vezető minden kívánságát teljesíteni akarja. Padlógáz? A háromnyolcas V6-os hirtelen lökéssel, de szinte teljes csendben engedelmeskedett. A kormány precíz, és a futómű is jó úttartást ad. A váltó természetesen automata, csak négy fokozattal, de nem nagyon zavart. Ja, és a kézifék is automata. Azt mondanám, igazi driver's car. Csak ne lenne olyan csúnya :)

Ford Mustang, alapváltozat. Az igazi izomköteg, adrenalintól duzzadó férfiasság. A külseje nekem bejön, és a haverokban is érezhető a birtoklási vágy - több Googler is tudni akarta, hogyan is szereztem. A belseje jóval igénytelenebb, mint a Pontiac vagy akár a korábbi Focus-om - sok kopogós műanyag, műfém, stb. A kupéforma miatt elég szűkös - a hátsó sor kifejezetten kényelmetlen, és a csomagtartó is kicsi egy Mondeo-méretű autóhoz. A hifi viszont döbbenetesen jól szól. Műszaki szempontból elég nyers - ezt a hátsó felfüggesztést például nálunk utoljára Zsiguliban alkalmazták: merev tengely, Panhard rúddal. A feeling persze más :) A Mustang nagyon nyers autó. Ha hímes tojást képzelünk a gázpedál és a lábunk közé, még egy finom elindulásra is van esélyünk. Ellenkező esetben hatalmas rántás és motorhörgés az eredmény. A 4-literes V6-os motor elég nyomatékos, viszont a 210 lóerő nem kifejezetten sok egy ekkora motortól (ez a Honda pl. 240-et produkál feleakkorából). Elvileg ideális lenne driftelésre is, a gyakorlatban nem nagyon sikerült néhány kerékcsikorgatásnál többet kihozni belőle. Mindez lehet a nagy kasztni, a sperrdifi  hiánya miatt, de a legvalószínűbb, hogy egyszerűen béna vagyok :) A benzinkút kellemes csalódás - a hosszú ötödik miatt a fogyasztást 9 liter körülire sikerült kihozni, (európai értelemben vett) autópályatempó után. Egy 4-literes motortól nem is rossz... Persze városban simán megeszik 14-15-öt is. Összességében ez a Mustang nagyon hasonlít 40 évvel ezelőtti elődjére: nyers, célszerűtlen, de olcsón adja az izom-feelinget.

Végül jöjjön az utolsó autó - Kia Optima (Magyarországon Magentis néven fut). Otthon nagy autó, itt inkább közepes. A motor kettőfeles négyhengeres - ez a trió leggyengébb tagja, de az automata nagyon igyekszik - padlógázra kíméletlenül pörgeti leszabályozásig. Kár, hogy ilyenkor már megjön a hangja is. A kormány és a gázpedál is túl könnyű, a féket pedig erősen kell taposni a hatásos lassuláshoz. Ezektől eltekintve azonban kultúrált autó. Nem sportos, de határozottan lehet vele közlekedni. A beltér minősége pedig nagyságrendekkel jobb, mint pl. a Mustangban. Az ajtók kellemes tapintásúak, és még kellemes, plüss-szerű szövet is jutott rájuk. És egész jól néz ki. A fogyasztásról a Pontiachoz hasonlóan nem tudok nyilatkozni, mert nem vezettem őket eleget.

A benzin amúgy még mindig olcsóbb, mint nálunk, de már nem olyan nagy a különbség - kis híján 1 dolcsi literje, ami már 190-200 Ft-ot is jelenthet. Nem csoda, hogy az amcsiknál is egyre fontosabb szempont a fogyasztás. A minap például egy régi amerikai cirkálót láttam az úton, és rájöttem, hogy ez az autó már itt is majdnem ugyanannyira kilóg a többi közül, mint nálunk. Hja, a benzinzabálók kora lejárt, az amerikai autók is egyre kisebbek.

És végül a sör - egy után még be szabad ülni a volán mögé. Ennek azonban komoly ára van - az amerikai sör olyan, amilyen. Otthon is próbára lehet tenni pl. a Bud Light-ot. A régi mondás szerint olyan, mint szeretkezni egy csónakban - meglehetősen közel van a vízhez. Úgyhogy otthon tessék csak rendes sört inni! És persze nem autóba ülni utána.