Csussssssz......

Már elég rég nem írtam, mi?! Nem jutottam gép közelébe. Értsd úgy, már nem csak én vagyok itten felhasználó. Hogy ezek a mai vendégek, miért nem tudnak elszakadni az inboxuktól?! Lényeg, hogy most nem túl boldogan, de itt vagyok. Hogy miért nem vagyok boldog itt Svájcban? Kis buták, hát elfelejtettétek, hogy Életem Párja az óperencián túl van?! Néminek annyira hiányzik az apja, hogy tegnap még éjfélkor javában szövegelt: Anya, sötét van, nem látok! Kapcsoljál világot!
Nekem is nagyon hiányzik, de kicsit kárpótol egyesek hangos és fülrepesztő horkolása. A nevezett nem járult hozzá nevének közléséhez, így sajtópertől tartva, nem mondom meg, hogy ki volt. De azért jó volt, igaz Péter hangosan bocsánatot kér, ha szólok, hogy horkolt. Ellenben a tegnapi rendbontó, azon túl, hogy nem hagyta abba, még elnézést sem kért... az én párom minden szempontból jobb!!! Légyszi, gyere haza gyorsan!!
Délelőtt - csak, hogy maradjak, a beszámoló vezérfonalánál - a sűrű, sötét felhők ellenére bementünk a városba. Igen, Zürich. Adliswil egy falu. Szóval, mire leszálltunk a vonatról, meglepő módon, szikrázó napsütés várt ránk. Kicsit meggyalogoltattam a bandát, hogy elfáradjanak ebédre, hát egy kicsit én is elpilledtem a végére. Végig caplattunk Selnau megállótól a Bellevue-ig majd onnan vissza a főpályaudvarra. Igaz, a végén két megállót mégis villamossal mentünk, mert már így is uzsonnának kellett neveznünk az előttünk álló ebédet. Aztán meg mire hazaértünk, az jutott eszünkbe, hogy ha még egy kicsit húzzuk az időt, egyből vacsorázhatnánk is, és akkor ha ez után indulunk el kirándulni elmondhatjuk, hogy éjszakába nyúlóan buliztunk. Hát így is lett.  Egészen konkrétan 6-kor indult el velünk a felvonó a Felseneggre. Csináltunk fönt egy pár képet, mondjuk 100 körül. Az egészben az volt a legjobb, hogy egyedül voltunk a játszótéren, így szabadon rosszalkodhattunk. Mivel Némi továbbra is fél egyedül lecsúszni Anyukám ment vele. Én pedig - a békesség kedvéért -  Lolival. Unokatesóm volt a megbízott fotós, így most vannak képek: Na tessék gyönyörködni, szórakozni.

 

Nyolcra értünk haza, a gyerekek rekord sebességgel elaludtak. Mama gyönyörködik az új fényképezőgépében - ja igen, még szombaton vettünk egyet - meg a képekben, Cipi pancsol, én meg  hülyeségeket irkálok....